Mivel foglalkozik a sportpszichológia? Miért lényeges, hogy "vigyázzon" valaki a sportolók lelkére is?
A sportpszichológia feladata, hogy a sport szolgálatába állítsa a lélektani kutatásokból származó ismereteket és az alkalmazott pszichológia eszközeit. A versenyhelyzetek, megmérettetések a fizikai igénybevételen túl stresszforrást is jelentenek mindenki számára. Gondoljunk csak bele: mit érzünk, ha például cserepekbe ültetünk virágokat kedvtelésből, kötetlenül? És mi történne abban az esetben, ha ugyanebből a tevékenységből például versenyt generálunk, és megadott időre kell megadott mennyiségű virágot elültetnünk? Megjelenik a stressz, a nyomás, a versenyhelyzetből származó feszültség. Bármennyire is az a "munkája" a sportolónak, hogy jól helytálljon, az ő viselkedése és reakciói sem kivételek a lélektani jelenségek alól.
Minden versenyző azért érkezik a megmérettetésre, mert nyerni szeretne. Mindegyikük be akarja bizonyítani, hogy sportágtól függően ő a leginkább felkészült, a legerősebb, leggyorsabb, legügyesebb, vagy legélelmesebb. Ez természetesen egy élsportoló számára nem ismeretlen helyzet, ám mégis folyamatosan "fenyegetve" érzi magát, hiszen az ellenfelek le akarják győzni, felül akarnak rajta kerekedni. Ez a fenyegetés a küzdősportokat leszámítva nem jelent közvetlen veszélyt a sportoló testi épségére, mégis lehet nyomasztó. Ez a fenyegetettség a sportoló saját magáról kialakult képét kérdőjelezi meg, sőt veszélyezteti azt, azaz erősen próbára teszi az önbizalmat. Elsősorban tehát a sportolók stresszkezelő képességét, és önbizalmát kell fejlesztenie a pszichológusoknak. További sportpszichológiai feladat a figyelem és a koncentrációs készség javítása, erősítése. A versenyzőnek nem elég tehát csupán fizikailag csúcsformában lennie. Fontos, hogy lelkileg is erős és felkészült legyen, rendelkezzen a megfelelő mentális állóképességgel, és képes legyen a kimagasló fizikai teljesítmény mellett pszichológiailag is legyőzhetetlenné válni.
Hogyan járulhat hozzá a pszichológia a teljesítmény fokozásához?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A pszichológia jelenleg (főleg a magyar sportolók és edzők körében) még nem teljesen kiaknázott terület. A teljesítményfokozó hatását azáltal képes kiváltani, hogy a sportolót öntudatosságra, módszerességre neveli, megtanítja a tudatos felkészülésre és a megoldás-orientált gondolkodásra. Módszert, eszközt ad a sportoló kezébe, hogy a verseny alatti csapásokkal, váratlan helyzetekkel szembe tudjon nézni, képessé teszi a figyelem újrafókuszálására. További hozadéka a teljesítménymotiváció, az elszántság fenntartása, a kitartás, az akaraterő növelése.
Fel kell készíteni egy sportolót a győzelemre? Vagy éppen a kudarc elviselése a felkészülés célja?
Minden esetben a győzelemre kell készülnie a sportolónak. Hinnie kell a sikerben. Az a sportoló, aki hisz magában, bízik benne, hogy győzhet, sokkal nagyobb eséllyel állhat a dobogóra a verseny végén, mint az, aki nem tudja magát elképzelni győztesként. A kudarcra való készülés, a negatív kimenetelen való gondolkodás nem szokott kedvező eredményt hozni. A negatív gondolat "behúzza" a viselkedést, és általában kudarccal végződik. A vereségre tehát nem felkészíteni kell a sportolót, hanem meg kell tanítani a vele való szembenézésre, ha az bekövetkezik. Ez lényeges különbség.
Mennyire tartozik hozzá az edzéshez a lelki felkészülés?
Ideális esetben a lelki felkészülésnek a fizikai edzésekhez hasonlóan rendszeresnek kell lennie. A testünkhöz hasonlóan a lelkünket is edzenünk kell, hogy jó formában legyen, amikor a megmérettetésre kerül a sor. Képzeljük el, hogy aki hetente 3-4 alkalommal végez testmozgást, sokkal könnyedebben fog helyt állni egy fizikailag megterhelő helyzetben, mint egy olyan ember, aki sosem terheli magát. Ehhez hasonlóan működik a lelkünk is. Ha foglalkozunk vele, készülünk a nehéz helyzetekre, jobban fogunk az adott pillanatban reagálni, mintha váratlanul érne minket a szituáció.
Előfordulhat, hogy valakit annyira megterhel a siker (vagy éppen a kudarc), hogy utána nem tud tovább versenyezni?
A siker és a kudarc egyaránt lehet megterhelő hatású lelkileg. Egy-egy nagy győzelem, siker után üresség érzés, vákuum keletkezhet a sportolók lelkében, hiszen a diadal pillanatában hirtelen elérik a célt, és ezzel egy időben megszűnik az addigi munkájuk értelme is. Az ünneplés után hamar új célt kell találnia a sportolónak, hogy képes legyen folytatni a munkát. A kudarc ezzel szemben általában csalódást, negatív érzelmi állapotot szül, adott esetben akár dühöt is kiválthat a sportolóból. Fontos, hogy az ilyen mélypontból minél hamarabb kikerüljön. Ez a siker feldolgozásához hasonlóan az új célok kijelölésével lehetséges, amely fönntartja a motivációt és segíti a továbblépést.
Mit lehet tenni a nagy versenyekre, olimpiákra jellemző extrém stressz ellen? Összezárva sok ezer emberrel az olimpiai faluban - gyakran a riválisokkal is naponta találkoznak -, minden lépésüket követi a kamera és még sorolhatnánk...
Ideális esetben egy élsportoló számára a világversenyek és az olimpia nem lenne szabad, hogy extrém, nem kezelhető stresszhelyzetet okozzon. Aki képes kijutni az olimpiára, feltehetően már van annyira felkészült lelkileg, hogy szembe tudjon nézni a feszültséggel. Ezt viszont csak tudatos, hosszú felkészülési munka eredményeként lehet elérni, hasonló módon a test edzéséhez. A versenyszorongás összetett jelenség, ezért a vele való megküzdésnél nagyon fontos, hogy a megfelelő helyzetben a megfelelő beavatkozási módszert válassza magának a sportoló. Mást kell tennie, ha a szorongás testi tüneteit érzékeli magán (pl. emelkedett pulzus, gombócérzés a torokban stb.), és mást, ha inkább a kudarctól való félelem uralkodik el rajta, vagy más negatív gondolatok rohannak a fejében. Előfordulhat olyan is, hogy valaki nem tud eléggé "felpörögni", "felébredni" a megmérettetésre. Ilyen helyzetben megint más technika szükséges. A stressz ellen tehát a legjobb ellenszer, ha tudatosan felkészül rá a sportoló. A különböző szituációkra különböző forgatókönyvekkel, módszerekkel kell rendelkeznie. Mindez azonban csak akkor válhat hasznára, ha fel is ismeri a helyzetet. Képessé kell tehát válnia a saját testi-lelki állapotainak észlelésére, tudatos monitorozására. Tudnia kell dönteni, és amennyiben szükséges, használnia kell a sportpszichológussal közösen kidolgozott, egyénre szabott technikáját, amely releváns az adott helyzetben.
Miként segíthet egy pszichológus a sérülés utáni rehabilitációban?
Az élsportolók számára a sérülés komoly krízishelyzet. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is súlyos következményei lehetnek egy balesetnek, amely nyomán akadályokba ütközik a felkészülés. A gyógyulás, rehabilitáció során a pszichológus szerepe egyrészt az, hogy oldja a sportoló félelmeit, aggodalmait . Másrészt a krízishelyzet negatív lelki hatásainak feldolgozásában kell segítséget nyújtania. Fontos, hogy a felépülés után a sportoló ismét 100 százalékos biztonsággal merje terhelni magát, és ne maradjon benne "tüske", azaz a sérülés által okozott veszteséget fel kell dolgoznia.
Szükséges-e egy sportolónak a pszichológusi segítség, ha visszavonul a sporttól?
A sportkarriertől való visszavonulás rendkívül nagy változás a sportolók életében. A lelki folyamatot talán a nyugdíjba vonuláshoz lehetne hasonlítani leginkább. Egy nehéz döntést követően a sportolónak szembe kell néznie az életmódja megváltozásával is. A rendszeres edzések, a felkészülés helyett egyrészt foglalkozást, másrészt elfoglaltságot kell, hogy találjon magának. Szembe kell néznie a "középszerűséggel" is. Aki éveken keresztül ünnepelt sztár, hős az emberek szemében, nehezen viseli el, ha hirtelen kikerül a reflektorfényből. További nehézség lehet, ha valakinek kényszerből (pl. sérülés, anyagi támogatás megvonása) kell abbahagynia a sportot. Ilyenkor egészen más lelki állapotok jellemzik az embereket, mint amikor tudatosan, fokozatosan készülnek a karrierjük befejezésére.
Ez is érdekelhet
E-mail: info@sportkonzultacio.hu
