Ha nem bízhatunk meg a körülöttünk lévő emberekben, az komoly stresszel jár, hiszen folyamatosan fenn kell tartanunk az éberségünket. Ha viszont minden további nélkül megbízunk másokban, könnyen áldozattá válhatunk: kihasználhatnak, kizsákmányolhatnak vagy bánthatnak bennünket. Éppen ezért amellett, hogy bizalommal fordulunk mások felé, azt is fel kell tudnunk mérni, hogy kiben milyen mértékben szabad megbíznunk, hogy elkerülhessünk a számunkra kedvezőtlen helyzeteket vagy veszélyes embereket.
A bizalom az emberi fajra alapvetően jellemző. Amikor azonban meginog vagy megszűnik, a kapcsolataink és társadalmunk egykor erős struktúrái összeomlanak – állítja Nick Hobson, az egyik céges viselkedési és kommunikációs kultúrával foglalkozó tanácsadócég viselkedéskutatója.
Az általános bizalmatlanság az egyes emberekre is kihat
Hobson az Inc. magazinban megjelent cikkében azt állítja: "társadalmi szinten repedések kezdenek mutatkozni: általános a társadalmi és kulturális intézményeinkkel szembeni szkepticizmus. Az Edelman Trust Barometer azt mutatja, hogy a vállalati visszaélések, a kormányzati korrupció és az álhírek felborítják a társadalmi szabályokat.”
Az Edelman a világ egyik, ha nem a legnagyobb PR-cége, amely már évtizedek óta tanulmányozza a bizalom kérdését. Az általa felállított Barométer arra keresi a választ, hogy az emberek mennyire bíznak meg a médiában, a kormányzatban, a civil szervezetekben, az üzleti élet szereplőiben. Kutatásaik során arra jutottak, hogy a bizalom létrejöttének két állandó eleme van: a hatékonyság és az etikus magatartás. Ha valaki gyorsan, jól és tisztességesen elvégez egy feladatot, akkor abban megbízunk. Ha azt tapasztaljuk, hogy nincs hatékonyság és nincs tisztesség, akkor ott bizalom sincs. Az általános bizalmatlanság szükségszerűen kihat a mások iránti bizalmunkra, és a „miben bízhatok” kérdésből „kiben bízhatok” lesz – mutat rá Hobson.
Bízni vagy nem bízni?
A kutató tényként kezeli, hogy vannak emberek, akikben nem lehet megbízni. (Erről valószínűleg senki sem vitatkozik vele.) Emiatt véleménye szerint fel kell szerelkeznünk a megfelelő eszközökkel, hogy megkülönböztethessük a barátot az ellenségtől.
Az emberi kapcsolatoknál a bizalom kétféle forgatókönyvhöz kapcsolódik. Az első és legnyilvánvalóbb az, amikor valaki olyasmit tesz, úgy viselkedik, ami egyértelműen megtöri a bizalmat: átvág bennünket, és mi hazugságon kapjuk.
A második szcenárió sokkal érdekesebb. Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy minden különösebb ok nélkül rossz érzése van valakivel kapcsolatban. Aki semmi rosszat nem tett velünk, de az érzés mégis ott van és megmarad. Ezekben az esetekben annak eldöntése, hogy megbízhatunk-e valakiben, kevésbé a tudásról, sokkal inkább az érzésről szól.
Az érzékelés nem egy misztikus képesség, hanem agyi számítás. Az emberi agyban kialakult (amit a pszichológusok csaló-felismerő rendszernek neveznek) a pszichológiai reakciók egy rendkívül érzékeny sorozata, amely lehetővé teszi számunkra, hogy tudat alatt felismerjük, ha valaki nem megbízható. Ennek során folyamatosan figyeljük azokat a finom jeleket a társas érintkezés során, amelyek elárulhatják az illető valódi szándékait. Ha elég sok ilyen jelzést kapunk, agyunk értékelést készít, így marad meg bennünk az érzés, hogy az illető nem megbízható.
Mik ezek a finom jelzések?
Kutatási eredmények szerint négy olyan nonverbális (nem szóbeli) viselkedésforma létezik, amelyek együttesen a megbízhatatlanságot jelzik: a kéz tördelése, az arc megérintése, az elhajlás és a karok keresztbe fonása. Ezek közül azonban önmagában egyik sem mérvadó. David DeSteno, a bostoni Northeastern University szociálpszichológia professzora szerint, ha valaki elhajol, vagyis eltávolodik tőlünk, nem igazán tudjuk, hogy ez jelzés lehet-e, vagy csak egy természetes reakció, mert például fáj az illető háta.
Amíg a teljes bizalommal átitatott társdalom utópisztikus állapotát el nem érjük, bölcs dolog lenne, ha ismernénk ezt a négy finom nonverbális jelzést. Amikor legközelebb valakivel kapcsolatban az a megmagyarázhatatlan érzésünk támad, hogy valami nincs rendben vele, ezek talán segíthetnek a helyzet felmérésében, az illető megítélésében. Másfelől, ha bizalmat akarunk éleszteni magunk iránt, el kell kerülnünk a kezünkkel való babrálást, az arcunk megérintését, a hajladozást és karjaink keresztezését – figyelmeztet Hobson.