Önmagunk motiválása igen nehéz, ezt szinte mindenki megtapasztalta már, aki egy hosszabb ideig tartó feladaton, vagy távolabbi cél elérésén fáradozott. Ráadásul, ami működik az egyiknek, az nem biztos, hogy képes ösztökélni a másikat. Így sokszor eléggé magunkra maradunk a kihívással, hogyan tudjuk fenntartani a hatékonyságunkat, hogyan végezzük tovább a munkánkat, amikor épp semmi kedvünk hozzá?
Ayelet Fishbach, a Chicagói Egyetem viselkedéstudományi és marketing professzora immár 20 éve kutatja csapatával az emberi motivációk területét, és több olyan stratégiát is sikerült azonosítaniuk, mely úgy tűnik, mégiscsak működik a többség számára, ráadásul - mint írja - függetlenül attól, hogy fogyni próbálnak, nyugdíjas éveikre gyűjtenek, vagy épp egy hosszú és bonyolult munkát kell elvégezniük. Fishbach professzor a Harvard Business Review-ban mutatott be 4 hatékony megközelítési módot és számos apró trükköt, melyeket az eredeti cikk nyomán most mi is áttekintünk.
Tűzzünk ki konkrét célokat!
Számos kutatás bizonyította már a célkitűzés fontosságát. Tanulmányok kimutatták, ha egy értékesítőnek konkrét céljai vannak, sokkal több üzletet köt, de említhetnénk ugyanígy a nagyobb fizikai aktivitás eléréséért küzdőket. Nem elég azonban absztrakt célokkal próbálkozni, mint a "nyújtsd a legjobb teljesítményt", sokkal hatásosabbak a konkrétumok: mindennap megteszek 10 ezer lépést, minden hónapban szerzek tíz új ügyfelet stb. Tehát az első általános szabály Ayelet Fishbach szerint, hogy tűzzünk ki önmagunk számára elfogadható, konkrét célokat.
Természetesen ez nem ennyire egyszerű, a kitűzött célnak ugyanis hatással kell lennie a belső motivációnkra. Hiszen, ha a motiváció belülről fakad, mert sajátunknak tekintjük a célt, akkor sokkal nagyobb eséllyel érjük el a sikert, mintha "csak" külső motivációnk lenne, például egy jutalom elnyerése vagy egy büntetés elkerülése. Példaként az újévi fogadalmakat említette. Csapatával ezeket vizsgálva arra jöttek rá, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel tartják be az emberek még márciusban is azokat a fogadalmakat, amik kellemesek - például telefonmentes szombatok, jógaórák látogatása -, mint amik fontosak ugyan, de kevésbé élvezetesek.
Néhány apró trükk
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Persze Fishbach nem veti el a külső jutalmazás motivációs erejét sem, már amennyiben az elég nagy ahhoz, hogy képesek legyünk elvégezni érte a kevésbé kellemes munkafolyamatokat is. Sokan például csak a pénz miatt képesek hónapról hónapra a munkahelyükön maradni, miközben rabszolgának érzik magukat. A kiválóság eléréséhez ez azonban kevés, itt általában az emberek csak a szükséges minimumot teljesítik a cél eléréséhez. De, mint írja, egy ideális világban mindannyian olyan munkaköröket és -környezetet keresnénk, ami megelégedésünkre szolgál, s így magas szinten, elkötelezetten végeznénk munkánkat. Ez azonban csak a legritkábban teljesül. Ráadásul, mint kutatásaikra hivatkozva megjegyzi, hiába fontos az embereknek a kollégáikkal és vezetőikkel való pozitív kapcsolat, nem igazán emlékeznek arra, hogy a korábbi munkahelyeiken hozzájárult-e a sikerükhöz a munkahelyi morál. Pedig ez elég fontos lenne, hiszen, ha tudatosabbak lennénk ezen a téren, akkor nagyobb eséllyel választanánk olyan munkát, ami nagyban hozzájárulhatna a sikerünk fenntartásához. Persze azt a kutató is tudja, hogy nem mindenkinek adatik meg a tökéletes munka megtalálása, ilyenkor - úgy véli - a trükk, hogy megtaláljuk és összpontosítsunk a munka azon elemeire, amelyeket valóban élvezetesnek találunk. És lehetőleg szélesítsük látókörünket a siker tekintetében, hiszen azt is elkönyvelhetjük pozitívumnak, ha a vállalat vezetői előtt mutathatjuk meg képességeinket egy prezentáció során, vagy értékes nemzetközi kapcsolatokat köthetünk, esetleg értéket adhatunk a vásárlóknak stb. Végül, de nem utolsósorban pedig próbáljuk ellensúlyozni a munka rossz részét jó dolgokkal, mint például levelezésünk rendbetételét zenehallgatással . De ugyanezt bevethetjük otthon is: végezzük családunkkal, barátainkkal közösen az unalmas házimunkát, máris nagyobb örömet okoz majd.
Hatékonyan jutalmazzuk magunkat
Néhány feladat vagy akár karrierünk egy szakasza is lehet nagyon megterhelő, ilyenkor hasznos lehet külső motivációkat is bevetni akár rövid, akár középtávon, főképp, ha azok akár a vállalati ösztönzőkkel is egybeesnek. Például megígérhetünk magunknak egy vakációt egy hosszú projekt végén, vagy egy apró ajándékot, ha elérjük a kitűzött súlyt. Vigyázzunk azonban, nem minden teljesítmény "érdemel" jutalmat, főképp, hogy ezek akár kontraproduktívak is lehetnek. Sose az elvégzett feladat mennyiségét vagy a teljesítés sebességét nézzük, hanem a minőséget. Például ha egy könyvelő úgy dönt, megjutalmazza magát, ha gyorsan mindent elvégez, az magában rejti annak a lehetőségét, hogy több hibát is követ el.
A másik gyakori hiba, hogy olyan ösztönzőt választunk, ami aláássa a kitűzött célt. Például egy diétázó, ha pizzával vagy tortával jutalmazza magát, sokkal nagyobb eséllyel tér vissza régi rossz étkezési szokásaihoz.
Érdemes megjegyezni, hogy egyes külső motivációk hatékonyabbak másoknál. Például egy kutatásban az emberek sokkal többet, hatékonyabban dolgoztak egy bizonytalan célért - 50 százalék volt az esélye, hogy 150 és ugyanannyi, hogy 50 dollár jutalmat kapnak -, mint a biztos 100 dolláros összegért. A kutatók szerint ennek oka, hogy az előbbi sokkal izgalmasabb és nagyobb kihívást tartogatott. A bizonytalan jutalmakra azonban nehéz felépíteni a munkát, bár nem lehetetlen. Például feldobhatjuk a munkát azzal, hogy kis játék gyanánt két borítékot tartunk az asztalunkon, amiből az egyikben értékes jutalom van, és véletlenszerűen választunk egyet a feladat teljesítése után.
Végül de nem utolsósorban felhasználhatjuk azt is, hogy az emberek jobban félnek a veszteségtől , mint amennyire vágynak egy nyereség megszerzésére. Egy 2016-os tanulmányban a Pennsylvania Egyetem kutatói arra kérték az alanyokat, hogy mindennap tegyenek meg 7 ezer lépést 6 hónapig. A résztvevők egyik részének minden teljesített nap után 1,6 dollárt fizettek, míg a másik csapatban a kísérleti alanynak kellett 1,4 dollárt fizetnie, ha elbukott az adott napon. Talán nem meglepő, hogy a második csapat 50 százalékkal gyakrabban érte el a kitűzött célt, mint az első.
Így tartsuk fenn a haladást
Céljaink felé haladva a legvalószínűbb, hogy valahol középtájon akadunk el, ott veszítjük el legnagyobb eséllyel a motivációt. Fishbach erre egy nagyon életszagú példát hozott. Hiába kellene meggyújtania a zsidó vallás gyakorlóinak a menorát a Hanuka mind a nyolc éjszakáján, egy tanulmány szerint a többség csak az első és a utolsó éjszakán teszi, annak ellenére, hogy ez szigorú hagyomány.
Szerencsére a kutatások számos módszert tártak fel e minta leküzdésére. Az elsőre a professzor úgy hivatkozik, "rövid középszakasz". Ha ugyanis kisebb célokra bontjuk, például hetire a negyedéves értékesítési célt, akkor kevesebb időnk van engedni ennek a bosszantó viselkedésnek.
A második stratégia, hogy megváltoztatjuk hogyan gondolkodunk az elért haladásról. Amikor már majdnem a célegyenesben vagyunk, a cél közelebbinek látszik, így hajlamosak vagyunk fokozni az erőfeszítéseinket. Például a hűségprogramokban a vásárlók többet költenek, ha már közelebb állnak a jutalom megszerzéséhez. Ebből is kihozhatjuk tehát a legjobbat, például egy projekt esetében nem az első feladat elvégzését tekinthetjük a kezdőpontnak, hanem az ötlet megszületését, így máris nagyobb a megtett út és közelebbinek látszik a cél.
Harmadiknak a professzor egy egyszerű mentális trükköt dobott be a felsorolásba. Jelesül, amíg el nem érünk egy nagy feladat közepéig, addig mindig a már elvégzett feladatokra fókuszáljunk, a közepétől azonban már csak arra, amit még meg kell tennünk.
Használjuk ki mások befolyását
Az emberek társas lények, folyton lessük, mit csinálnak mások, és ez saját cselekedeteinket is befolyásolja. Sokszor annyi is elég, ha egy jól teljesítő munkatárs mellett ülünk, hiszen az minket is jobb teljesítményre sarkallhat. A motiváció dinamikája azonban ennél kicsit összetettebb. Ha például azt látjuk, hogy egy kollégánk gyorsabban végez el egy feladatot, az kétféleképpen hathat ránk. Vagy inspirál és megpróbáljuk utánozni, vagy elveszítjük a motivációnkat és úgy érezzük, jobb, ha inkább rá hagyjuk ezt a feladatot. Ezzel főképp az a gond, hogy nem mindig delegálhatjuk másnak a munkát. De még ilyenkor is hasznot húzhatunk a társadlami befolyásból. Az egyik szabály ehhez Fishbach szerint, hogy soha ne passzívan figyeljünk az ambiciózus, hatékony, sikeres munkatársakra, mert nagyobb az esélye, hogy az akkor demotiváló lesz ránk nézve. Ehelyett beszélgessünk velük, érdeklődjünk, mit próbálnak elérni a kemény munkával, mit javasolnak, hogyan érdemes elvégezni a feladatot. "Kutatásaim azt bizonyították, ha egy barátunk ajánl egy terméket, nagyobb eséllyel vesszük meg, de ha csak látjuk, hogy megvette, az nem hat így ránk" - írja a professzor magyarázatként hozzáfűzve: ha példaképünket hallgatjuk céljairól beszélni, az segíthet abban, hogy inspirálódjunk és magunk is felemelkedjünk.
Ez is érdekelhet
A pozitív társadalmi befolyás kiaknázásának van még egy módja, mégpedig annak felismerése, hogy nem feltétlen azok motiválnak minket a legjobban bizonyos feladatok elvégzésére, akik a legjobbak abban. Inkább azok hatnak ránk jól, akik távlati, nagyobb célokat osztanak meg velünk, mint például a közeli barátaink és családunk vagy mentoraink. A vágy ugyanis, hogy sikereket érjünk el értük, az ő nevükben is, segíthet abban, hogy több belső motivációt találjunk céljaink eléréséhez. Például egy férfi könnyebben ragaszkodik fitneszrutinjához, ha tudja, hogy aktívabbnak érzi majd magát barátaival. Egy nőt pedig motiválhat, hogy példát mutasson lányának egy pozitív viselkedésminta követésével.
