A hipnózis egy olyan (módosult) tudatállapot, amiben megnövekedett, fókuszált figyelem, megemelkedett szuggesztiók iránti fogékonyság, és lecsökkent, kifelé való figyelmi tudatosság áll fent. Ez az Amerikai Pszichológiai Társaság (American Psychological Association, APA) 2015-ös hipnózisdefiníciója, tudtam meg Dr. Benczúr Lilla hipnoterapeutától, aki azt is tisztázta, hogy hipnoterápiának azt a terápiás formát nevezzük, amely ezzel a módosult tudatállapottal dolgozik.
A hipnózis története több ezer évvel ezelőtt kezdődött, az olyan nagy múltú kultúrák, mint a sumér, a perzsa, a kínai, az indiai, az egyiptomi, a görög és a római, mind használták valamilyen formáját. A legrégebbi leírás, amelyben nagy valószínűséggel hipnózisról van szó, egy egyiptomi papirusztekercsen található. A tekercs Kr.e. 3766-ból származik, és ez olvasható rajta: "Helyezd rá a kezedet, hogy karjának fájdalmát csillapítsd, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt."
A hipnózis atyjának Franz Anton Mesmer (1720-1815) német orvost tekintik, ő egy olyan erő, az úgynevezett mágneses fluidum létezésében hitt, amely gyógyító hatású, és amely a beteg teste fölötti kézmozgással átvihető a betegre. Mesmer kezelései során öntudatlanul egyfajta szuggesztiós technikát alkalmazott, ezzel pedig lerakta a hipnózis alapjait. Módszerével a híres osztrák neurológus és pszichiáter, Sigmund Freud is megismerkedett 1885-ben, a hipnózis tanulmányozása pedig hozzásegítette korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez. A témával kapcsolatban érdemes még megemlíteni Milton H. Erickson (1901-1980) amerikai pszichiáter nevét, aki a modern orvosi hipnózis egyik legnagyobb alakja volt, hipnoterápiás módszereit máig oktatják és használják. Fiatalabb korában sok testi problémáival küzdött (diszlexia, gyermekbénulás, színvakság), a betegségek révén szerzett tapasztalatai azonban hozzájárultak ahhoz, hogy újszerűen tekintsen a világ érzékelésének lehetőségeire és a gyógyítás-gyógyulás folyamataira.
Nem mindenki egyformán fogékony
Hipnoterápiát a jelenlegi szabályozás szerint csak az végezhet Magyarországon, aki pszichológus alapvégzettségre ráépülő első szakvizsgával, azaz klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkezik, és megkezdte a pszichoterápiás szakvizsgára való felkészítési képzést, vagy orvosi alapvégzettsége van. Mint azt Benczúr Lilla hangsúlyozta, a magyarországi képzési rend elég szigorú, így ha hipnoterapeutát keresünk magunknak, érdemes a hipnózissal foglalkozó szakembereket tömörítő egyesületek terapeutái közül választanunk - ilyen például a Magyar Hipnózis Egyesület (MHE) -, mert ők biztosan végigmentek a képzési szakaszokon.
"Ha jó kezekbe, megfelelően képzett szakemberhez kerülünk, a hipnoterápia számos különböző pszichés probléma kezelésében segíthet, használják például szorongásos zavarok, depresszió, pánikbetegség, pszichoszomatikus betegségek, szexuális zavarok esetén is. Amennyiben azonban skizofrénia és egyéb pszichotikus megbetegedések állnak fent, nem érdemes alkalmazni, mert nagy a valószínűsége, hogy az érintett zavartsága nő" - részletezte a szakember.
Amikor felmerül a hipnoterápia igénye, a terapeuta általában végez egy bemérő hipnózist, amely alapján kiderül a páciens hipnábilitása, vagyis a hipnózis iránti fogékonysága. Ennek megállapításához kidolgozott hipnózisskálák vannak, amikben meghatározott szuggesztiósorral dolgozik a szakember, az egyéni helyzethez igazítva azt. A hipnábilitás egy nagyon stabil személyiségvonás, kb. annyira állandó, mint az intelligencia - ez azt jelenti, hogy ha 25 év múlva újramérjük, akkor magas, 0,8-as korrelációt ad. (Korrelációnak az adott tényezők közötti kapcsolatot nevezzük, korrelációs együtthatónak pedig a két érték kapcsolatát kifejező számot. Az együttható értéke mindig -1 és 1 közötti. Minél közelebb van az egyhez, annál erősebb korrelációról beszélhetünk, csak a -1 közeli esetén fordított a kapcsolat, +1 esetén együtt változik.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"A kutatások során, ha nem a konkrét pontszámmal dolgoznak a szakemberek, a hipnábilitás három szintjét különböztetik meg: gyengén, közepesen és erősen hipnábilis. Aki erősen hipnábilis, az könnyen bele tud kerülni ebbe a speciális állapotba, aki pedig csak gyengén, az nehezen, vagy egyáltalán nem. Léteznek nullapontos hipnábilitású emberek is, bár a szuggesztiók bizonyos körülmények között rájuk is hatással lehetnek. Erős fájdalom esetén vagy orvosi kezelés alatt vannak olyan állapotok, amikor a fogékonyság megnő. Ezért nem mindegy, hogyan beszélnek az orvosok a beteggel például egy műtét vagy valamilyen beavatkozás előtt. Mondok egy példát: a 'nem fog fájni' mondatból is elsősorban azt halljuk ezekben az úgynevezett kritikus állapotokban, hogy 'fájni', hiába a tagadó szerkezet" - világít rá Benczúr Lilla, aki hozzátette: a hipnábilitás normál eloszlást követ, a közepesek vannak túlsúlyban, és kevés a nagyon hipnábilis. Érdekesség, de az utóbbi csoportba tartozók dolga nem egyszerű: ha ugyanis valaki minden szuggesztió iránt fogékony, az túlérzékennyé teszi, ami sok esetben nem szerencsés.
Folyamatosan vizsgálják egyébként, hogy mi befolyásolhatja a hipnábilitást, mitől függhet, ki mennyire fogékony a hipnózisra. Benczúr Lilla ezzel kapcsolatban leszögezte, olyan tényezőről egyelőre nem tudnak, amiről egyértelműen bizonyítható, hogy hatással van a hipnábilitásra. "A szülői bánásmód, a kora gyerekkori tapasztalatok mutathatnak összefüggést, de ez egy bonyolult történet. Fontos tudni, hogy az ember nemcsak egyedül van ebben a szituációban, hanem valahonnan érkezik, így véleményem szerint a felmenők működése, tapasztalatai is lényegesek lehetnek adott esetben."
Milyen érzés hipnózisban lenni?
Minden bizonnyal ez a legtöbbeket érdeklő kérdés, amelyre Benczúr Lilla úgy válaszol: egy nagyon koncentrált, sűrített figyelmi állapot. Az élmény ahhoz hasonló, mint amikor moziban ülünk és teljesen belemerülünk egy másik világba, elfelejtkezünk a valóságról, ám ha szükséges, azonnal "visszaváltunk". Azaz nem jut eszünkbe, hogy mások is vannak a teremben, vagy nem foglalkozunk azzal, milyenek a székek, ám ha valaki beszél, mocorog, észrevesszük. Mintha egy csatorna nyílna meg önmagunk felé, találkozhatunk a saját belső képeinkkel, megismerhetjük belső működési folyamatainkat. A hipnoterapeuta magyarázata közben egyúttal több, a hipnózisról keringő tévhitet is eloszlatott. Mint kiemelte, sokan megrettennek attól az információtól, hogy a hipnózis egyfajta módosult tudatállapotot hoz létre, pedig tulajdonképpen éber tudatállapotunk sem egységes, nem mindig vagyunk egyformán éberek, koncentráltak. A tudatállapotunk folyamatosan fluktuál, ráadásul magától, például mozgásformák hatására, alvás közben, amikor nagyon félünk vagy fáj valamink.
A hipnózis mint terápiás módszer célja a gyógyítás, és nem az, hogy kiszolgáltatottá váljunk. Semmi olyanra nem tudnak minket rávenni közben, amire éberen nem lennénk hajlandók. "Az ember egy rendkívül jól felépített lény, mind testileg, mind lelkileg. Vannak védekező mechanizmusaink, amelyek attól még, hogy hipnózisban vagyunk, működnek. Annyira vagyunk tehát védtelenek ilyenkor, amennyire éberen is azok lennénk. A befolyásolhatóság a személyiség integráns része, nem változik meg csettintésre - ha személyiségváltozást szeretnénk elérni, ahhoz hosszú évek kemény terápiás munkája szükséges, ezt általában személyiségzavaroknál alkalmazzuk gyógyító céllal" - így a hipnoterapeuta, aki arról is beszélt: az ugyancsak mítosz, hogy kitörlődik az agyunkból minden, ami a hipnózis alatt történik. Szándékosan soha nem idéznek elő amnéziát, ugyanakkor spontán létrejöhet, aminek viszont oka, funkciója van. Dolgozni kell rajta, és előbb-utóbb feloldódik.
A hipnoterapeuta által elmondott szöveg, amelynek segítségével a páciens hipnózisba kerül, nagyon változatos, nem lehet egyfélét kiragadni. Ami viszont mindegyikben közös, az a figyelemmel való munka, a figyelem befelé irányítása, vagy változtatása - attól függ, hogy mire van szükség, vagy, hogy milyen a páciens. Egy kölcsönös igazodás, követés-vezetés zajlik a terapeuta és a beteg között, akik mindvégig szoros összhangban maradnak.
Miért ezt válasszuk?
Benczúr Lilla szerint a hipnoterápia egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon mély belső munkát tesz lehetővé, olyan, mint egy színes-szagos, széles vásznú alkotási folyamat, amely más módszerekkel is kombinálható, és amelynek ugyan szigorú rendje van, a kereteken belül azonban rendkívül szabadok lehetünk. Segítségével ráadásul elérhetővé válnak olyan élmények - preverbális, transzgenerációs tapasztalatok -, amelyek verbális terápiával csak hosszú hónapok, esetleg évek alatt hívhatóak elő. "Engem még mindig lenyűgöz, hogy a közös aktivitás, a terapeuta és a páciens együttműködése milyen rendkívüli eredményeket képes előidézni. Például amikor meddőséggel keresnek fel, a terápia befejezését pedig egy kisbaba születése koronázza meg. Vagy amikor elmúlik valamilyen évek óta fennálló szomatikus tünet, megszűnik a pánik, a depresszió" - mesél a szakember a sikerekről.
Ez is érdekelhet
A hipnoterapeuta zárásként arról is szólt: minden önismereti munka nehéz, hiába tűnik úgy kívülről, hogy az egyik ember csak ül a fotelban, a másik pedig beszél, és nem történik semmi. Fontos tehát, hogy a hipnoterápia során is motivált legyen a páciens, vágyja a változást, mert akarata ellenére senkivel sem lehet együtt dolgozni. "Egyedül nagyon nehezen munkálkodnunk saját magunkon, ezért van szükség egy szakemberre, aki segít. Amikor terapeutát választunk, kísérőt választunk az életünk egy adott szakaszához, de ez nem jelenti azt, hogy ha a belső úton, amin járunk, van egy kidőlt fa, akkor azt a segítő fogja eltakarítani. Nem spórolhatjuk meg azt az energiát, erőfeszítést, amit nekünk kell belefektetnünk a folyamatba" - mondta el a szakember.
