A kabinláz kifejezés eredete kissé ködös, illetve inkább az angolszász területeken elterjedt. Az egyik lehetséges magyarázat szerint egy olyan, az 1900-as években Észak-Amerikában élt embertől ered, aki egy kis fakabinba zárkózott be a téli hideg elől. A hó elvágta a külvilágtól, így hosszabb időre ott rekedt. Ez idő alatt gyötrő mentális tüneteket észlelt magán, ezt nevezte el kabinláznak. Egy másik lehetséges forrás még messzebbre nyúlik vissza magyarázatért, miszerint az 1800-as évekből származik az elnevezés, amely a tífusz miatti házi karantént foglalta magában.
"A kabinláz nem egy pszichológiai rendellenesség, nem mondanám, hogy van rá hivatalos definíció" - fogalmazott Vaile Wright pszichológus, az Amerikai Pszichológiai Társaság klinikai kutatás-igazgatója.
Személyiségünktől függ, mikor csap le ránk
Lehet, hogy a betegség mint orvosilag elfogadott és körülhatárolt probléma nem létezik, a tünetei azonban igen. "Ilyenek például a korlátozott mozgáshoz kapcsolódó negatív érzelmek és szorongások: ingerlékenység, unalom, reménytelenség, sőt, viselkedési szempontból nyugtalanság és koncentrálási zavar. Ezeket a tüneteket tapasztalják a legtöbben, akik így éreznek" - mondta Wright, hozzátéve: az egyén személyiségétől és temperamentumától függ, milyen gyorsan alakulnak ki nála ilyen érzések. Ha valaki alapvetően extrovertált , nincs hozzászokva, hogy túl sok időt töltsön otthon, valószínűleg hamarabb tapasztalja meg a kabinlázat. "Vannak, akik szinte azonnal érzik" - tette hozzá Paul Rosenblatt, a Minnesota-i Egyetem családkutató intézetének professzor emeritusza, pszichológus, aki a 80-as években vizsgálta a kabinlázat a felnőtt lakosság körében. "Ha csak belegondolnak, hogy hosszú ideig otthon kell maradniuk, máris érzik a szorongást" - magyarázza Rosenblatt.
Elmondta, azok, akik úgy fogják fel az önkéntes karantént , mint egy lehetőséget a ház alapos kitakarítására, a számlák rendszerezésére, a felesleges holmik kiselejtezésére, vagy szimplán egy új hobbiban való elmerülésre, azoknál lassabban alakul ki a kabinláz. Mind ő, mind Wright több tippet is adott arra, hogyan enyhíthetjük a ránk nehezedő nyomást, mit tehetünk azért, hogy ne érezzük fogolynak magunkat saját otthonunkban.
Alakítsunk ki egy rutint
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ahelyett, hogy úgy kezelnénk a koronavírus miatt kialakult helyzetet, mint egy vakációt, Wright azt tanácsolja, tegyünk mindent úgy, amit csak tudunk, mint korábban. "Keljünk fel ugyanabban az időben, ugyanúgy zuhanyozzunk, öltözzünk fel, ne flangáljunk pizsamában egész nap" - tette hozzá, megjegyezve: az étkezések idejének betartásra is érdemes ugyanúgy ügyelni.
Rendezzük át a lakást, mozogjunk a szobák között
Ez a tipp leginkább azoknak kivitelezhető, akik több szobás lakásban vagy házban élnek. A recept egyszerű, mozogjunk a szobák között, ne csak a hálóban vagy a nappaliban töltsük el a napot. Segíthet az is, ha átrendezzük a szobákat, feldobjuk egy-két kiegészítővel, vagy csak bizonyos elemeket kicserélünk a helyiségek között, ezáltal változik a megszokott környezet, enyhül a nyomasztó érzés.
Maradjunk fizikálisan és mentálisan is aktívak
A cél, hogy elkerüljük a fertőzést és megtartsuk a távolságot, nem jelenti azt, hogy nem mehetünk ki (persze csak ha nincs kijárási tilalom). Wright azt mondja, tegyünk egy sétát a friss levegőn, természetesen figyelve az előírások és távolságok betartására.
Néha segít, ha nem gondolkodunk túl sokat, csak megéljük a pillanatot. "Nem tudom, mit fogok csinálni később a mai napon vagy holnap, de itt ezt a rövid cikket most el akarom olvasni, vagy itt ez a magazin, amit még nem lapoztam át, most megteszem" - részletezi az elképzelést Rosenblatt. Javaslatát átültethetjük például olyan podcastok meghallgatására, amelyeket már rég halogatunk, vagy olyan filmek megnézésre, melyekre már régen készülünk.
Bezárkózva, de nem elzárkózva
Fontos, hogy a karantén ugyan bezárkózást jelent, viszont nem kell, hogy teljes társadalmi elzárkózást is magával hozzon. Maradjunk kapcsolatban az emberekkel - hangsúlyozta Wright, hozzátéve: természetesen ez most szemtől szemben nem lehetséges, de más módokon igen. Wright azt javasolja gondoljuk végig, hányféleképp tudunk virtuálisan kapcsolatot teremteni: szöveges üzenetek, hívások, videóchat, online közösségek, ahol akár az unalom és a frusztráció legyőzésében is jó tanácsot kaphatunk - ezek mind rendelkezésünkre állnak.
Rosenblatt tanácsa szerint érdemes időről időre ellenőrizni egy hívással a családtagjainkat, barátainkat, nem küzdenek-e kabinlázzal. "Van néhány idősebb barátom, akik szociális otthonban élnek, amiket most lezártak. Néha csak úgy felhívom őket, s elmondom: gondolok rájuk és remélem jól vannak. Sokszor hallom, mennyire értékelik ezt a gesztust" - mondta, hozzátéve: az emberek rémültek, sokszor az a tudat is segít nekik, hogy nincsenek ezzel egyedül .
Kell az "én idő", a valós egyedüllét
Van, hogy mi nem érezzük, de akivel élünk, erősen szenved a kabinláztól , s ez kihívások elé állítja az érintetteket. "Ez is egy probléma, hogyan kezeljük a különbségeinket, és hogyan kezeljük ilyen esetben a kabinlázat és tüneteit" - mondta Rosenblatt. Családok és párok esetén is szükség van az együttlét és az egyedüllét kényes egyensúlyának megtartására. Ha össze vagyunk zárva, az nyilván magában hordozza a kockázatot, hogy túl sok időt töltünk együtt, ami mindenkinek kihívás, még ha szeretik is egymást. "Ha van rá hely, akkor vonuljon el inkább olvasni, ha zavarja, hogy a párja állandóan tévézik. Vagy legyen más-más hobbijuk, amire mindketten tudnak fókuszálni, s nem zavarják egymást" - javasolta a professzor.
Fogadjuk el a helyzetet
Rosenblatt szerint a kabinláz kezeléséhez nélkülözhetetlen, hogy megértsük és tudatosítsuk miért is vagyunk az adott helyzetben. "A legnagyobb kihívás talán az, hogy fogalmunk sincs, meddig fog tartani a bezártság" - mondta Wright. "Határidő híján a legjobb amit tehetünk, hogy elfogadjuk, most egy darabig ez lesz a normális" - tette hozzá. "A helyzettel való megbirkózásnak van egy görbéje. Érezhetjük ma reménytelennek, holnap nehéznek, de annyi biztos, hogy napról napra jobban beletanulunk és megszokjuk ezt az új szituációt" - magyarázta Rosenblatt.
"Ha képesek vagyunk az elfogadás állapotába kerülni - s ez nem jelenti azt, hogy szeretnünk is kell ezt a helyzetet -, könnyebben megemésztjük, hogy most ez van, és erőforrásainkat azokra a dolgokra tudjuk fordítani, ami felett még maradt irányításunk" - így a pszichológus.
Forrás: CNN
WHO: nincs értelme Magyarország teljes lakosságát szűrni - olvassa el az erről szóló cikket társportálunkon, az nlc.hu-n.
