Igen, igen, de... Ez az egyik legismertebb játék. Valaki megkér bennünket, hogy segítsünk megoldani egy problémáját. Mi komolyan vesszük, és különböző tanácsokat adunk, de a játszma kezdeményezője minden ötletet elvet, sőt visszautasít. "Igen, de ezt sosem tudnám megtenni." Vagy "Igen, már megpróbáltam, de ettől még csak rosszabb lett." És így tovább. Minden javaslatot azonnal elvet, mert valójában egyetlen célja van, hogy ő irányítsa a beszélgetést és magát, mint egy ártatlan, szenvedő áldozatot mutassa be egy megoldhatatlan szituáció kellős közepén, azt demonstrálja, hogy neki olyan bonyolult és különleges problémája van, amire senki sem tud tanácsot adni. A játékos nyeresége: én OK vagyok (minden érvedet kilőttem), te viszont nem vagy OK (egyetlen használható ötleted sincs).
Egy férfi és egy nő játssza...
A Kapj el! nevű játszmát egy férfi és egy nő játssza. Az előbbi közeledik, az utóbbi viszonozza azt, flörtölnek. Az este minden jel szerint befejeződhetne a helyzetből következő módon, - az ágyban. Abban a pillanatban azonban, amint a férfi ilyen irányú javaslatot tesz, a nő fölháborodva visszautasítja: "Te gazember, minek nézel engem? Olyan vagy, mint a többiek, neked is csak a szex jár az eszedben!" Vagy ugyanennek a játszmának a másik oldala, amikor a férfi azt hazudja a nőnek, hogy szerelmes belé, mire az ágyba bújik vele, de aztán a férfi azt gondolja magában: "Ezek az ostoba nők, mindent elhisznek, amit az ember mond nekik." Mindkét esetben ugyanaz a játszma nyeresége: a másikat valamilyen módon megalázni, visszaélni a személyes vonzerővel, a szexuális vagy érzelmi kiszolgáltatottsággal. Általában a másik nem iránti haragját fejezi ki ezzel a játékos, vagy el akarja kerülni a szexet vagy az intimitást, az érzelmileg is elkötelezett kapcsolatot. Az ok vagy az, hogy a saját szexuális vágyaival nem képes szembenézni, vagy kétségbeesetten keresi a gyengédséget. Minden esetben arról van szó, hogy a játékos felül akar kerekedni és a másikat meg akarja alázni, vagyis a játszma: én OK vagyok, de te nem vagy OK.
Üss meg - hogy utálhassam magam
És most egy fordított nyereségű játszma, amikor az a cél, hogy azt bizonyítsuk be, mi nem vagyunk OK-k, sőt értéktelen, hitvány emberek vagyunk. Az Üss meg! típusú játékot akkor játsszuk, ha bizonytalannak érezzük magunkat, feltételezzük, hogy nem vagyunk szerethetők, vagyis rossz véleménnyel vagyunk saját magunkról. Ilyenkor valójában megkérünk másokat, hogy jól sértsenek meg, utasítsanak vissza, vagy addig szidjuk saját magunkat, míg ezt mások megunják és otthagynak. Szándékosan olyan rossz társaság vagyunk másoknak, hogy végül is tényleg megkapjuk a kért képletes pofont, ami általában a magányban csúcsosodik ki.
A legtöbb ilyen játékos persze épp az ellenkezőjét gondolja erről a helyzetről. Miért mindig velem történik ilyen szörnyűség? - kérdezi magától, amikor újra meg újra csalódnia kellett egy kapcsolatban. Ennek a játszmának a nyeresége a játékos számára, hogy amikor a "Hát nem szörnyű?" típusú történeteket meséljük magunkról, mégiscsak begyűjtünk némi rokonszenvet, ugyanakkor nem kell felelősséget vállalni saját magunkért. Ráadásul a játszma végén mindig sikerül megerősíttetnünk azt a feltételezésünket, hogy nem lehet bízni az emberekben, és hogy bennünket nem szeret senki. Ebből a játszmából azért nehéz kikeveredni, mert arra a feltételezésre épül, hogy sem én nem vagyok OK, sem ti nem vagytok OK-k.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi lehetett volna belőlem...
Falábnak keresztelte el Berne azt a játékot, aminek A játszma a lényege, hogy mi minden lehetett volna belőlünk, ha nem történik velünk valami szörnyűség, például nem szegény családba születünk, szüleink iskolázottabbak, nem egy rossz hírű városrészben élünk gyerekkorunkban, jobb tanáraink vannak az iskolában stb. Ennek a játszmának a rejtett motívuma, hogy kifogást találjunk a sikertelennek érzett dolgokra az életünkben, ugyanakkor elhárítsuk a saját felelősségünket ezek létrejöttében.azért fizetődik ki a játékosnak, mert közben ilyeneket gondolhat magában: "Ezek biztos föl sem tételeznék rólam, hogy többre is futotta volna belőlem, ha nem történik velem ez a sok szörnyűség, a szüleim, a balesetem, a neveltetésem, a szegénységem, ha nem nőnek születek stb."
Menekül az intimitás elől
Az emberi játszmák harmadik típusa, amikor egyszerűen zűrzavart vagy stresszt keltünk a játékkal a környezetünkben, de ennek a zavarkeltésnek persze célja van. A Zűrzavar elnevezésű játék lényege, hogy váratlan és alkalmatlan helyzetben és időpontban hozunk szóba egy olyan témát, ami a másikat megzavarja, a hangulatot teljesen más irányba viszi. Ilyenkor az a legtipikusabb hátsó szándék, hogy megzavarjuk a számunkra valamilyen okból nem kívánatos nagyon személyes, bizalmas, intim hangulatot. Például azért, mert haragszunk a partnerünkre, vagy félünk a saját érzelmeinktől, vagy félünk attól, hogy a másik elhagy. Ennek a játszmának a fizetsége, hogy a zűrzavar révén csökkenti azt az intimitást és közelséget, amit nehezen tudunk elviselni.
Legjobban: