Sok hasznos felismeréshez vezet, ha akár csak részben megértjük álmainkat - erről volt szó sorozatunk előző részében. De mehetünk egy lépéssel tovább: megfelelő módszerekkel és kitartással elérhetjük, hogy bele tudunk szólni az álmokba, képesek leszünk átírni az éjszakai jeleneteket.
Tenyerébe rejtette
Álmainkat ugyanis a régebbi múlt emlékein, traumán kívül a tegnap és a ma is aktuális történések, főleg konfliktusok, feszültségek, félelmek formálják. A rossz álmok képesek egész napunkat elrontani, ha valami kínosat álmodtunk, az aláássa az önbecsülésünket, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. A jó álmok ezzel szemben felpezsdítenek, kiegyensúlyozzák lelkünket, jobb megoldásokat találunk a problémákra. Ha képesek vagyunk álomnaplót írni, miért ne tudnánk legalább részben átformálni az álombeli történéseket?
A régi görögök, amikor gyógyító, vagy megvilágosító álomra vágytak, bizonyos istenek és istennők templomaiban tértek nyugovóra. A hely "szelleme" aztán megtette a várt hatást az álmok tartalmára. Az egyiptomiaknak az volt a módszerük, hogy az álmokért felelős isten nevét írták a tenyerükbe, ha egy fontos álmot akartak látni, majd fekete kendővel bekötötték a kezüket, és elalvásig senkihez sem szóltak egy szót sem. Ennek a mai megfelelője, ha elalvás előtt minél színesebben, elevenebben vázoljuk fel magunknak azt a témát, amiben tanácsot, ötletet, tisztánlátást várunk a következő éjszakán.
Nem ijesztgetem magam
A rossz álmok elűzéséhez, megszelídítéséhez s következő lépéseket ajánlják a tapasztalt álomkutatók:
- ha rosszat álmodtunk és sikerült lejegyezni, vagy másnap is emlékszünk a sztorira, keressük kitartóan a kínos, fájdalmas epizódok kapcsolatát közelmúltbeli vagy régebbi eseményekkel.
- keressük álmaink érzelmi dimenzióit, ezeken kell a leginkább változtatni: kevesebb szorongás, kevesebb félelem, kevesebb kiszolgáltatottság stb.
- elalvás előtt mondjuk el többször magunknak, hogy képesek vagyunk kordában tartani rossz álmainkat: "Az álmaim a saját teremtményeim, nem külső erők hozzák létre" vagy "Nem fogom ijesztgetni magam" vagy" Felébredek, ha megint rossz álmaim lesznek"
- Ha rossz álomra ébredünk, tudatosan állítsuk meg, és gondoljunk pozitívabb folytatásra. Gyakorlással elérhetjük, hogy felébredés nélkül képesek leszünk megnyugtatni az álomszínpad szereplőit, elsősorban saját magunkat. Ha álmunkban gyakran rémisztő zuhanásokat élünk át, gyakorlással sikerül ezeket repüléssé "enyhíteni". Ha csúfosan megbukunk álmainkban, nappal is gyakoroljuk gondolatban, hogy a visszatérő kudarcos történetet miként lehetne sikeresebben folytatni.
- Az elalvás előtti álom-instrukciók - feltéve, hogy mi magunk komolyan vesszük őket - leülepszenek, és éjjel kifejtik hatásukat. "Csendesen hullámzó tengerpartról fogok álmodni", "Ma éjjel megálmodom a megoldást erre a konkrét problémámra".
Kiugrunk az ablakon és elrepülünk
Álmaink egy részében tudatában vagyunk annak, hogy most álmodunk, ezek az éber álmok. Az éber álom szépsége abban rejlik, hogy eljátszadozhatunk képzeletünk világában. Ha álmunkban kerget valaki, de közben pontosan tudatában vagyunk annak, hogy ez nem a valóság, egyszerűen csak fogjuk magunkat, kiugrunk az ablakon, és elrepülünk. Nyomasztó rémálmok esetében is javasolják ezt a módszert: játsszuk újra a félelmet keltő jeleneteket, de úgy, hogy most happy end legyen a vége.
Megfelelő gyakorlattal magunk is előidézhetünk éber álmokat.
- napközben 10-15 alkalommal, képzeljük el hogy álmodunk, főleg olyan helyzetekben, amikor konfliktust, erős érzelmeket élünk át és közben kérdezzük meg magunktól: Most tényleg álmodom? Ezzel valójában arra trenírozzuk magunkat, hogy képesek legyünk egyszerre átélni az álmot és a tudatos gondolkodást.
- Elalvás előtt utasítsuk magunkat, hogy álmaink közepette is maradjunk tudatosak
- Gyakoroljuk egyszerű álmok "készítését" úgy, hogy elalvás előtt nagyon erősen gondolunk valamilyen egyszerű jelenetre: egy pohár vizet iszunk, valakit üdvözlünk stb. Adjuk azt az utasítást magunknak, hogy amikor ez a kép megjelenik az álmainkban, kapcsolatba tudjunk lépni a szereplőkkel.
Az éjjeli énünk is a miénk
Természetesen illúzió lenne azt hinni, hogy bármit tehetünk az álmainkkal. Tartósan nem hessegethető el álmainkból, és nem írható át csillogó tündérmesévé az a fontos, esetleg igen kínos, vagy fájdalmas tudatalatti tartalom, ami mindenképpen fel akar bukkanni, amivel az éber életünkben van dolgunk. Az álmok megismerése és bizonyos korlátok között befolyásolása elsősorban az önismeretünket segíti, erősíti bennünk azt az érzést, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva rémálmoknak. Hozzájárul továbbá ahhoz is, hogy egységben lássunk életünk különböző dimenzióit, az éjszakait és a nappalit, az érzelmit és a racionálist, a pozitívat és a negatívat. A mai ember ugyanis többnyire csak a tudatos, nappali, racionális énjét tekinti fontosnak. Nagyrészt elvesztettük az eleven kapcsolatot félhomályos, kiszámíthatatlan részeinkkel, például az álmainkkal, a megérzéseinkkel. Az álmokkal való intenzív foglalkozás ennek az "egész-ségnek" a helyreállításában is segít.