Mit vegyünk fel, ha kimozdulunk otthonról? Melyik ételt válasszuk egy étterem széles kínálatából? Mikor kezdjünk neki a házimunkának? Megannyi hétköznapi probléma, amelyek kapcsán sokan csak nehezen tudnak döntésre jutni. Saját bevallása szerint e táborba tartozik Wojciech Zajkowski is, a Cardiffi Egyetem pszichológus kutatója. A szakember szerint ugyanakkor sorstársainak sincs oka az aggodalomra nehézkes döntéshozatali képességük miatt. Mint azt a The Conversation oldalán megjelent cikkében írja, legfrissebb kutatási eredményei szerint ugyanis a határozott emberek hiába biztosabbak döntéseik helyességében, valójában ők sem hoznak jobb döntéseket az életben.
Zajkowski és munkatársai több mint 700 résztvevő bevonásával kezdtek egy különleges kísérletbe. Első lépésként egy kérdőíves felmérést készítettek a körükben eldöntendő kérdésekkel. A felmérés célja az volt, hogy kiderüljön, a válaszadók döntéshozatali orientációja hol helyezkedik el az úgynevezett akcióirányítási skálán (Action Control Scale, ACS-90).
Az izgalmas elnevezésű értékelési módszer azt mutatja meg, hogy egy személy hol helyezkedik el azon a skálán, amelynek egyik végpontja az akcióorientált beállítottság, amely a könnyű döntésképességgel, rugalmassággal jellemezhető, valamint azzal, hogy karakán módin kiállunk az elhatározásunk mellett akkor is, ha esetleg akadályokba ütközünk. A másik pólust az állapotorientáltság jelenti, ami azt jelenti, hogy döntési helyzetben mennyire vagyunk hajlamosak elveszni saját érzelmeink, érzelmi állapotunk elemezgetésében. Akik inkább ehhez állnak közel, jellemzően kevésbé hoznak könnyen döntéseket, illetve nehezen is tudnak elköteleződni a választásuk mellett.
A kutatók a több mint 700 válaszadó közül a 60-60 legszélsőségesebb értékelésűt választották ki a kísérlet következő fázisához. Itt a résztvevők kognitív feladatokat hajtottak végre, ahol minimális kockázattal járó döntési helyzetekben találták magukat. Olyan egyszerű kérdésekre kellett például válaszolniuk, hogy vajon egy, a képernyőn látható ponthalmaz jobbra vagy balra halad-e, vagy hogy két édesség közül melyiket ennék meg szívesebben. Mindezek alapján négy szempont szerint értékelte a kutatócsapat a tesztalanyokat:
- milyen gyorsan gyűjtenek új információkat egy kérdésben;
- mennyi információra van szükségük, hogy meghozzanak egy döntést;
- mennyiben befolyásolják őket korábbi tapasztalataik, előítéleteik a döntésben;
- mennyire pontosan tudják felmérni a döntésük helyességét.
"A két csoport közötti egyetlen különbség a teljes kísérletsorozat során az volt, hogy az akcióorientáltabb emberek magabiztosabbak voltak a döntéseiket illetően" – árulta el Zajkowski. Hozzátette, az említett négy vizsgálati szempont egyikében sem tártak fel érdemben eltérést a két csoport tagjai között. Ez egyben azt is jelenti, hogy az akcióorientáltabb, tettre készebb résztvevők annak ellenére voltak magabiztosabbak, hogy sem a döntéshozatalaik sem gyorsabbak, sem helyesebbek nem voltak, és még csak maguk sem tudták jobban megítélni, hogy helyesen döntöttek-e egy-egy kérdésben.
"Bizonyára túlzónak, illetve olykor hervasztónak tűnhet, amikor azt sem tudjuk eldönteni , hogy mit együnk ebédre. Mi több, a határozatlanság akadályt állíthat céljaink elérése előtt. Igen nehéz például elköteleződni a rendszeres testmozgás mellett, ha minden reggel azon kapjuk magunkat, hogy nem tudunk kikecmeregni az ágyból, és végül inkább visszaalszunk. Kutatásunk arra utal azonban, hogy a határozatlan emberek semmivel sem rosszabbak a döntéshozatalban" – hangsúlyozta Zajkowski.