Az első tanulmány szerint azok a szívbeteg férfiak, akik egyedül élnek, nagyobb eséllyel halnak meg, mint azok, akik párban élnek. A bostoni Brigham and Women's Kórház kutatói ugyanakkor hozzátették, hogy csak azt vizsgálták, hogy a beteg egyedül él-e, azt nem kérdezték meg, hogy saját akaratából egyedülálló-e vagy elvesztette a párját.
Emellett arra sem tértek ki, hogy tartanak-e háziállatot. "Egyedül élni önmagában is kockázati tényező" - fűzte hozzá Dr. Deepak Bhatt, a tanulmány szerzője. "Ha valaki szívroham után nem tud elmenni a gyógyszeréért, rosszul lehet. A házastárs vagy a gyerekek azonban kiválthatják az elfogyott gyógyszert, és nem hagyják, hogy baja essen az embernek."
A másik tanulmányban a Kalifornia Egyetem kutatói hatéves nyomonkövetéses vizsgálatuk után megállapították, hogy a magány összefüggésbe hozható a kardiovaszkuláris halálozási aránnyal szívbeteg emberek esetében.
Dr. Carla Perissinotto, a tanulmány szerzője szerint az egész a betegek támogatási rendszerén múlik. Ennek azonban nem kell egyéninek lenni, segíthet például a helyi vallási csoport, vagy akár egy önsegítő kör is. A tanulmányok a oldalain olvashatók.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
