A kutatók a modern technika segítségével elemezték a csontmaradványokat, így sikeresen kizártak a híres zeneszerző 1827-es halálát magyarázó néhány teóriát.
Az eddig még nem publikált elemzést, mely Ludwig van Beethoven koponyájának maradványait érintette, a Mount Sinai Orvosi Egyetem és a San Jose Állami Egyetem munkatársai végezték el.
"Az ólom 95 százaléka a csontokban halmozódik fel, ahol évekig megtalálható, még a halál után is" - magyarázza a készülő cikk egyik szerzője Andrew Todd, egyetemi docens. Az ólomtartalom mérésével következtettek arra, mennyi ólom érte a zeneszerzőt életében .
A vizsgálatot érintő két csontdarab Dr. Gerhard von Breuning, Beethoven barátjának közreműködésével maradt fenn. aki a tetemet 1863-ban exhumáltatta, a csontokat von egy bécsi professzornak ajándékozta, és a család ezeket máig őrizte.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Korábban Todd vezetésével egy másik vizsgálat is történt, ami a koponya vastagságát és felszínét elemezte. A legújabb vizsgálat során röntgensugaras, fluoreszcens technikát (XRF) alkalmaztak, melynek segítségével megőrizhető a csont integritása. Az XRF kis dózisú sugárzást jelent, mellyel vizsgálható a csont ólomtartalma.
A kutatók megállapították, hogy a két darab közül a nagyobban grammonként 12 mikrogramm ólom halmozódott fel, mely mennyiség nem támasztja alá, hogy Beethoven életveszélyes veseelégtelenséget okozó ólommérgezésben szenvedett. Todd szerint ehhez legalább 21 mikrogrammra lett volna szükség.
Az ólommérgezés teóriáját korábban Beethoven rendkívül ingerlékeny viselkedése vetette fel, valamint a vese-, a bél- és a májműködés elégtelensége, mellyel a zeneszerző 56 éves korában bekövetkező halálát magyarázták.
Ez is érdekelhet
Animáció: HáziPatika.com
