A szépség, kortalanság kultusza gyakorlatilag egyidős az emberiséggel, melynek írásos feljegyzései évezredekre nyúlnak vissza: gondoljunk csak az örök fiatalságot biztosító Szent Grál kutatására, az alkimisták megfiatalítást célzó kísérleteire vagy Aphroditére, a szépség és szerelem görög istennőjére. Az esztétikus testet és arcot a szobrászok kőbe faragták, a festők vászonra varázsolták, így téve halhatatlanná a kor szépségideálját. Ezekből a fennmaradt emlékekből is jól kivehető, hogy a szépség megítélése valójában mennyire relatív, és az öltözködési trendekhez hasonlóan hogyan változott az évszázadok során. Egy különös tévképzet azonban kortalanul és kultúrákon átívelően, makacsul ragaszkodik az emberek fejében: a pozitív külső tulajdonságokhoz hajlamosak vagyunk pozitív belsőket is társítani, vagyis a szép emberekről azt gondoljuk, hogy jók is, pedig ez nem feltétlenül igaz. A téma kapcsán Bereczkei Tamással, a Pécsi Tudományegyetem tanárával, az evolúciós pszichológia szakértőjével beszélgettünk.
Európában az érintetlen, Afrikában a heges bőr a szép
Mielőtt a szépséghez köthető tévképzetekre térnénk, fontos azt is megvizsgálni, mit is tarthatunk ideálisnak a külsőnk megítélésekor. Ebben hatalmas eltérések vannak a különböző kultúrák tekintetében, hiszen amit az egyik társadalom esztétikusnak tart, attól a másik talán viszolyog. A nyugati civilizációban például az aktuális trendek idealizálják a napbarnított bőrt, ennek eléréséhez a férfiak és a nők is szoláriumokba fekszenek, vagy akár barnítókrémeket is használnak. Sok ázsiai országban ugyanakkor a világosabb bőr kívánatosabb, amelyre a szépség, a fiatalság és a gazdagság jeleként tekintenek. Ezekben az országokban a nők a sminkeléskor is törekednek arra, hogy arcuk halványabb, világosabb színt kölcsönözzön, valamint a napfénytől is fokozottan óvják az arra amúgy is érzékenyebb bőrüket.
Szintén eltérő megítélése van a bőr bizonyos sérüléseinek, elváltozásainak a különböző kultúrákban. A nyugati országokban a bőr egészséges és érintetlen, fiatalos vonásait igyekeznek az emberek a lehető legtovább megőrizni, a sérülést pedig a legkisebb hegesedéssel próbálják begyógyítani, vagy sminkkel takargatni. Nem úgy néhány afrikai országban, ahol a nők szándékosan sértik fel a bőrüket az arcukon és néhány jól látható helyen azért, mert az így keletkező hegeket szépnek tartják. Az úgynevezett hegtetoválás nemcsak fájdalmas, de nagyon veszélyes is, sokszor súlyos fertőzések keletkeznek a hatásukra – a nők mégis vállalják a kockázatot azért, hogy szebbnek érezhessék magukat. Ennél talán még drasztikusabb szépészeti beavatkozás volt a kínaiaknál sokáig alkalmazott lábelkötés , amellyel a nők lábát fájdalmasan eltorzították, hogy felnőttként is gyermekméretű cipőt hordhassanak. A deformált végtaggal a nők gyakorlatilag járni sem tudtak, a férfiak számára azonban ez a szépség és az engedelmesség jelképe volt.
Ilyen az általánosan szépnek tartott férfi és nő
Az eltérő trendek ellenére azonban vannak olyan általános külső jegyek is, amelyeket kultúrától függetlenül minden ember esztétikusnak tarthat. „Mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál vannak olyan alapvető mintázatok, amelyeket az emberek általánosan vonzónak tartanak – legyen szó vadászó törzsi társadalmakról, vagy nagyvárosban élő, modern emberekről” – mondta el Bereczkei Tamás. Minél szimmetrikusabb például egy arc, annál szebbnek ítéljük azt meg, ez a szakember szerint általánosan igaz mindkét nemre. Egyes általánosan szépnek tartott jegyek pedig biológiai eredetűek, és nőknél a magasabb ösztrogénszinthez, míg férfiaknál a magasabb tesztoszteronszinthez kapcsolódnak. A magasabb ösztrogénszint csökkenti a csontok hosszának a növekedését kamaszkortól, illetve hozzájárul, hogy a test bizonyos részein, például az arcon vagy az ajkakon zsírdepók rakódjanak le. A legtöbb kultúrában az alacsonyabb testalkat, a telt ajkak, a kisebb áll és az arc enyhébb csontozottsága is vonzó lehet egy nőben. A férfiaknál pedig az áll mérete, az arc középső részének csontozottsága, illetve az erősebb szemöldökív lehet pozitív megítélésű. Emellett több kutatás is igazolta, hogy általánosan azokat a külső jegyeket tartjuk szépnek, amely valamilyen módon a szervezetünk egészséges működéséhez köthető: ilyen például a pirospozsgás arc vagy a dús, fényes, nem töredezett hajzat.
„A jelenségre a tudomány a jó gén modell nevű elméletet dolgozta ki. Ennek alapja, hogy a férfias és nőies vonásokért felelős tesztoszteron és ösztrogén magas szintje a szervezet számára hátrányos lehet: az ösztrogén melléktermékei toxikusak, míg a tesztoszteron egy bizonyos életkor felett rontja az immunrendszer működését. Az elmélet szerint csak azoknak a szervezete tud ilyen domináns, vonzó másodlagos nemi jellegeket kialakítani, akiknek erős az immunrendszere és jó a genetikája, így pedig ellensúlyozni tudja ezeket a hátrányokat” – magyarázta Bereczkei Tamás.
A szépség általános megítélését a globalizáció is elősegíti, hiszen ma már a legelmaradottabb afrikai településeken is tart magánál a lakosság mobiltelefonokat, a televízióban ők is láthatják a hollywoodi mozifilmekben szereplő sztárokat, akiket idealizálhatnak. Emiatt a szépség megítélése is egyre homogénebbé válhat. Egy néhány éve végzett, amerikai kutatás eredménye azonban némiképp ellentmond ennek – hangsúlyozta a szakember. A vizsgálatban az Egyesült Államokba betelepülő, a világ minden részéről érkező emberek körében mérték fel fényképek alapján, hogy kiket tartanak szépnek. Az eltérő kulturális hátterű emberek nagyjából ugyanazokon a fotókon szereplő férfiakat és nőket választották ki, ami arra utalt, hogy többnyire azonos módon ítélték meg a szépséget. A kutatók ezután felmérték azt is, hogy a szépség megítélésekor befolyásolhatta-e a résztvevőket az, hogy mennyire gyakran néznek amerikai mozifilmeket, vagy fogyasztanak az országhoz köthető tartalmakat az interneten. Nem találtak azonban összefüggést a két tényező között, vagyis nagyjából az is ugyanazokat a fotókat sorolta a szépek közé, aki szinte semennyi kulturális kapcsolatot nem ápol a nyugati civilizációval.
Könnyebb az életük a szép embereknek
Úgy tűnik, a pozitív megítélésű külső jegyeknek nem csak a párválasztáskor vehetjük hasznát, de számos kutatás igazolta azt is, hogy a szép emberek összességében az élet jóformán minden területén előnyt élvezhetnek a kevésbé attraktív társaik mellett. A Harvard Egyetem kutatása szerint az átlagosnál jobban kinéző emberek 10-15 százalékkal magasabb bért vihetnek haza, mint a hasonló pozícióban dolgozó, kevésbé dekoratív társaik. A szépnek tartott emberek sikeresebbek az állásinterjúkon, nagyobb eséllyel pályázhatnak jobb munkahelyekre és gyorsabban lépkednek fel a ranglétrán is. Ez a „szépség prémiumnak” is hívott jelenség világszerte megfigyelhető.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy USA-ban végzett korábbi tanulmány szerint az esküdtszéki rendszerben működő bíróságokon átlagosan kisebb büntetésre számíthatnak azok az elítéltek, akik jól néznek ki, hiszen az átlagemberekből toborzott esküdtek elnézőbbek az esetükben. Még megdöbbentőbb azonban, hogy ezek az emberek a börtönben sem maradnak magányosak, sőt: rajongói és szerelmeslevelek tömkelegét kapják, miközben sokan töretlenül hisznek az ártatlanságukban és a szabadon engedésüket követelik. Ez történt az Egyesült Államok történetének egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosával, Ted Bundyval is. A környezetében élők szerint jóképű és meggyőző férfi 30 nő brutális meggyilkolását ismerte be a bíróságon, áldozatainak pontos száma azonban a mai napig nem ismert. Ennek ellenére rengeteg nő bombázta a tárgyalás ideje alatt, sőt még a börtönévek alatt is szerelmes üzenetekkel. Az egyik nő, akivel a letartóztatása előtt kezdett randevúzni, a vádak ismeretében is feleségül ment hozzá.
Hasonló sikere volt a bostoni robbantóként elhíresült Jahar Carnajevnek is. A csecsen származású, fiatal férfi 2013-ban a testvérével együtt bombát robbantott egy bostoni futóversenyen. A terrortámadás három halálos áldozattal járt, és több mint 260 ember megsérült, egy nagyrészt fiatal lányokból álló, lelkes rajongótábor azonban a mai napig harcol a jóképű fiú szabadon bocsátásáért. A Twitteren #FreeJahar felirattal posztolt üzenetek között sok lány Jahar cicájaként hivatkozik magára, volt aki pedig azt írta: biztos benne, hogy ez az ártatlan tekintetű, gyönyörű férfi nem követhetett el ilyen súlyos bűncselekményt.
Eltérő egyéni motivációk és élethelyzetek állhatnak amögött, hogy valaki miért szeret bele egy bizonyítottan veszélyes, erőszakos bűncselekmények miatt elítélt emberbe – vélekedik Bereczkei. Valószínű, hogy a Jahart éltető posztüzenet írója egyszerűen nem hisz a vádaknak, és az elkövetőre ártatlanul bebörtönzött áldozatként tekint. De a nők általában magasabb empátiája és gondoskodási hajlama arra is motiválhat egyeseket, hogy a társadalom perifériájára kerülő embereket próbálják megsegíteni – még akkor is, ha tudja, hogy erőszakos, kegyetlen tettei miatt lett a védence elszigetelt.
A rajzfilmekben is a szépek a jók
Hogy a szép emberek egyben jók is, azt már gyermekkorunktól kezdve belénk táplálja a társadalom. Ha bármiféle előismeret nélkül belepörgetünk egy Disney-rajzfilmbe, könnyen megállapíthatjuk, hogy a csinos, fiatal, ártatlan arcú főhős a protagonista, míg a démoni arcú, hatalmas, torz testű figura a negatív szereplő. Persze ebben is vannak tanító célzatú kivételek (mint például a A Notre Dame torz testű, ám jószívű toronyőre), összességében a rajzfilmek készítői vizuális jegyekkel is egyértelművé akarják tenni a gyerekek számára, hogy kinek is kell szurkolni a történetben.
Ez is érdekelhet
Előfordult, hogy egy rajzfilmfigura külseje is komoly változásokon ment keresztül amiatt, mert az évek során egyre inkább pozitív szereplőként tűntették fel. „A Walt Disney stúdió Mickey egér karakterét a 30-as években találta ki, akkor a karaktert egy gonoszkodó kópénak álmodták meg elég negatív tulajdonságokkal. A gyerekek azonban egyre jobban megkedvelték, melynek hatására egy csínytevésre hajlamos, de mégis kedves, aranyos karakterré alakították át az évek során. Belső tulajdonságaival együtt a külseje is megváltozott, gyermeki vonásokat adtak neki: nagyobb fejet, aránytalanul nagy szemeket, vastagabb és rövidebb lábakat rajzoltak az alkotói. Ma sem ritka, hogy a reklámipar és a média a pszichológia eszközeivel él” – hangsúlyozta a szakértő.
