Európa és Amerika számos pontján vonhatóak le társadalom- és tömegpszichológiai következtetések a jelenlegi tüntetésekből: az Occupy mozgalom felvonulásaiból legalább annyira, mint a hazai történésekből. Milyen egy tüntetés "belülről"? Kit, mi motivál egy tömegrendezvényen?
1. Nem hisztérikusak!
2. Nem a szegények tüntetnek!
Az emberek főként azért járnak tüntetésekre, hogy olyan személyes dolgok elérése miatt álljanak ki, amelyeket nem képesek megszerezni: új munkahelyek, megfelelő lakhatási körülmények vagy éppen az adóterhek könnyítése. A motivációk azonban nem az abszolút szegénységi szintjükből erednek, hanem a relatív szegénységből, azaz másokhoz képest mijük van (pontosabban: mijük nincs). A szociológusok ezt a jelenséget relatív deprivációnak hívják, mindez pedig a társadalmi nyugtalanság fontos indikátora. Hiába van az európai vagy amerikai tüntetőknek jobb életszínvonala egy afrikai vagy dél-amerikai város lakóinál, nem ez számít, hanem az hogy a tüntetők úgy érzik: jogosultak ugyanarra az életstílusra, mint azok a jobb helyzetben lévő emberek, akikkel egy városban élnek. Richard Wilkinson brit társadalomkutató legutóbbi, The Spirit Level című könyvében rá is mutat arra, hogy minél egyenlőtlenebb a társadalom, annál nagyobb a stressz , annál boldogtalanabbak az emberek és annál nagyobb az esélye a társadalmi elégedetlenségnek.
3. Egyenlőek lesznek!
Amikor közös ellenség ellen vagy közös cél érdekében gyűlik össze a tömeg, elkezdenek eltűnni az egyedi jelek, a tömeg pedig egyedi entitásként kezd el viselkedni és cselekedni. Naomi Ellemers szociálpszichológus egy kísérlet során továbbment ennél és bizonyította azt, hogy amikor egy alacsonyabb társadalmi státuszú csoport tagjait nem engedik egy magasabb státuszba lépni, erősebben kezdenek el hasonulni az alacsony státuszú csoporthoz és mindent megtesznek, hogy a magasabb státuszú csoportot megbuktassák. Ugyanakkor a tömegtüntetések a lehető leggyorsabban szétoszlanak, mihelyst az emberek elérték céljukat.