Őszintén, ön számba vette már egyszer is, mi mindenből áll egy napja? Ha igen, majdnem biztosra vesszük, hogy már a gondolattól is kimerült. Helyt állni az élet minden területén – nem kell magyaráznunk, mennyi stresszel és felelősséggel jár. A Richter Gedeon Nyrt. kutatásában a megkérdezett nők 70 százaléka mégis azt állította, szereti, hogy nőnek született, méghozzá elsősorban azért, mert gondoskodhat másokról, életet adhat. Tehát, erősen sarkítva a kérdést, a mai magyar nők túlnyomó része az anyaság által határozza meg önmagát.
Ez pedig rímel az elmúlt hónapok társadalmi-politikai hangulatára is, amivel lehet egyetérteni vagy szembehelyezkedni, ám egyvalami biztos: a kérdés, amit felvet, nem hagyható figyelmen kívül. A monopolhelyzetben lévő közéleti szereplők és politikusok nagy vitát kavart álláspontja rámutat, hogy 21. századi Európa ide vagy oda, sajnos sokan még mindig skatulyákban gondolkodnak, és aki nem érzi magát alkalmasnak, hogy belesimuljon a sémába, az kiteszi magát a szűkebb és tágabb környezete megbélyegzésének. Lásd például azt a kijelentést, hogy „ha nincs gyereked, nem teljesíted a legfontosabb női feladatod” – miközben valójában az édesanyák nagy része sem gondolja így. – Nőnek lenni jó, de számomra az anyaság ennek csak az egyik összetevője, mondjuk egyharmada. Egyharmad részben vagyok anya, egyharmad részben egy nemtől független, alkotó ember, és egyharmad részben Nő.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A teljesítményem én vagyok
Hevesi Krisztina szexuálpszichológus szavai éppen ezt támasztják alá: a szakértő szerint a világnak – a nőknek és a férfiaknak is - fel kellene végre ismernie, mennyire széles körűen hasznosíthatóak a női attribútumok akár a munka világában is. Ha csak a biológiai szempontot nézzük, az a vicces megállapítás, hogy a férfiaknak csőlátásuk van, valójában igaz: a nők perifériás látása sokkal fejlettebb a férfiakénál, az intuitív képességeink is jobbak, olvasunk a gesztusokból és a mimikából, aminek az üzleti életben is komoly hasznát vehetjük. Azaz vehetnénk, ha élnénk ezekkel a képességekkel.
Ezzel pedig el is érkeztünk a lényegi kérdéshez: ennyi különböző vélemény és elvárás kereszttüzében megbecsülve érzik-e magukat a magyar nők ? A 25 éves marketingasszisztens, Dalma szerint nem igazán: – Az én önbecsülésem igen alacsony, és nagyon nehéz munka felépíteni. Ennek mind magánéleti, mind hivatásbeli okai vannak, szerintem a mai nőknek folyamatosan meg kell felelni és teljesítményt kell nyújtani, ez az elvárás velük szemben. A munkahelyen rögtön hátrányból indulnak, ezt igazolja az a bérkimutatás is, miszerint azonos (jellegű) cégnél, azonos pozícióban egy férfi magasabb fizetést kap az esetek többségében, mint egy nő. Magánéletben pedig egyszerre kell dolgozó, pénzkereső szereplőnek lennie, de a háztartásról és a családról is gondoskodnia kell. Vannak országok, ahol ez utóbbi önmagában egy hivatás, foglalkozás: háztartásbeli. A nők önbecsülésén az sem segít, ahogy a férfiak manapság kezelik őket, ahogy hozzájuk állnak.
Dalma szavainak egyik legnagyobb tanulsága, hogy sok esetben még mindig a férfiak határozzák meg, milyen szerepet kell(ene) betöltenie egy nőnek a magánélet és a munka világában, mekkora fizetést kapjon, vállaljon-e gyereket, és ha igen, hányat, mennyi időt töltsön velük, mennyit a hivatásával, és így tovább. Sajnos az egyenletből csak a saját preferenciáink maradnak ki, a szerepekről való vehemens vita közben ezeket hagyjuk a legkönnyebben figyelmen kívül, pedig nélkülük az egész rendszer rövid időn belül összeomlik.
A 40 éves tanárnő, Evelin a saját bőrén tapasztalta meg ezt: – A fiam születése után, aki egyébként kései gyerek, minden téren a maximálisat akartam nyújtani, de persze nem bírtam sokáig. Bár a barátnőim gyakran panaszkodnak, hogy a párjuk nem látja át, mekkora nyomás van rajtuk, az én szememet a férjem nyitotta fel, amikor az iskola és a gyereknevelés mellett még fogyózni is elkezdtem, mert az zakatolt a fejemben, hogy nem engedhetem el magam. Aztán egyszer a vacsoránál, amikor sírva nekiestem, hogy miért nem segít a diétámban – szegénynek az volt a bűne, hogy megkívánt egy kis sült bacont a szendvicsére -, rám meredt, és azt mondta: ’de hát én nem értem ezt az egész fogyókúrát , szerintem nagyon csinos vagy’. Akkor esett le, hogy már rég nem tudom, kinek is akarok megfelelni.
Majd egyszer
Szintén Hevesi Krisztina emelte ki a kutatás kapcsán, mennyire jellemző, hogy a mai nők a szebb holnapért dolgoznak, ami önmagában rendben is volna, ha létezne ilyen. De a szebb holnap mindig messzebb és messzebb kerül, miközben elfelejtjük megélni a mindennapok csodáit , amik otthon vagy a hivatásunkban várhatnak ránk. És hogy mitől lennének elégedettebbek a nők azon a bizonyos szebb holnapon? – Attól, ha szakmai szempontból egyenlők lennének nők és férfiak, és a világ nem támasztana abnormális elvárásokat a nőkkel szemben – vágja rá Dalma. – Az én közérzetem akkor lenne jobb, ha a társadalom belátná, hogy az új családmodellek új stratégiákat követelnek meg egy nőtől, és ebben a nőket támogatná – indítványozza Ági, Mari pedig csatlakozik: – Tényleg meg kéne minket becsülni. A párkapcsolatban, a munkában, a társadalomban. Szeretném érezni, hogy vagyok valaki attól, hogy letettem egy csomó dolgot az asztalra. És nem kéne ufónak érezni magam, mert az én koromban még utazni, tanulni, alkotni szeretnék, hiszen a nő tényleg olyan, akár a bor – a korral egyre nemesebb lesz.
Jogos elvárások ezek – ám fontos megértenünk, hogy csupán elvárásokkal egyetlen ügy sem mozdult még előre, nekünk is tennünk kell azért, hogy a környezetünk számára egyértelművé váljon: a férfiakhoz hasonlóan a nők számára sem csupán egyféle életút létezik. Ezt illetően pedig a legjobb stratégia valószínűleg az, ha előtérbe toljuk azokat a bizonyos saját preferenciákat, és itt nem csupán a „ne törődj vele, mit mondanak mások”-mantráról van szó. Igenis törődnünk kell mások véleményével, de talán jobb, ha megválogatjuk, kik azok. Ahogy Evelin példája is mutatja, a szeretteink, a családunk és a barátaink tükröt tartanak elénk, az idegenek véleménye pedig csak arra jó, hogy bepiszkolja a kristálytiszta képet. A feng shui szerint a tükröknek mindig tisztáknak kell lenniük a lakásban, hogy egy pillanatra se veszítsük szem elől a valódi önmagunkat, és másoknak se adjunk lehetőséget erre.
A cikk a Nők Lapja Egészség áprilisi számában jelent meg.
Ez is érdekelhet
