A című lapban közzétett tanulmányban Reza Shadmehr, a Johns Hopkins Egyetem Bioorvosi-Mérnöki Tanszékének professzora és Pavan Vaswani, az Egyetem hallgatója annak jártak utána, miként alakul át vagy vész el a motoros emlékezetünk, amely amúgy számos hétköznapi helyzetben nyújt számunkra segítséget, hiszen ennek köszönhetjük például azt is, hogy más erővel emelünk fel egy üres és egy teli poharat.
A vizsgálat során a kísérleti alanyoknak egy számítógép képernyőjén a botkormányt mindig egy kék pöttytől kiindulva egy piros pötty irányába kellett mozgatniuk, miközben saját kezüket nem láthatták. A helyzetet azonban nehezítette, hogy miközben az alanyok a botkormányt a piros pötty felé mozgatták, a szerkezeten belül egy erő hirtelen balra rántotta azt. Az alanyok addig-addig gyakoroltak, míg végül sikerült elérniük, hogy a balra húzó erő ellenére is képesek legyenek jobbra mozgatni a kormányt, ám mire mindezt megtanulták, a kísérlet vezetői a tudomásuk nélkül ismét változtattak a dolgokon.
Az alanyok egyik csoportjánál egy olyan merev rugót építettek a botkormányba, amely egyből a célpontba irányította használóját, miközben azt az erőt is képes volt megmérni, amellyel a használó jobbra próbálta azt rántani. Az alanyok számára úgy tűnt, mintha ők lettek volna olyan ügyesek, hogy folyton eljutottak a piros pöttyig, ezért fokozatosan abbahagyták a botkormány jobbra mozgatását, látszólag elfelejtkezve arról, amit korábban már megtanultak.
Az önkéntesek egy másik csoportjánál azonban nem csupán egy rugót építettek a botkormányba, hanem a képernyőn látható visszacsatolást is megváltoztatták, azaz az alanyok nem azt látták, amit valójában csináltak, hanem helyette olyan hibás végrehajtásokat, melyeket akár ők maguk is elkövethettek volna. És csodák csodája, ennek a csoportnak a tagjai továbbra is mindent úgy csináltak, ahogy megtanulták, vagyis századszorra is ugyanolyan erővel nyomták a botkormányt a megfelelő irányba, ahogy azt korábban már kitapasztalták.
Amint azt Vaswani kifejtette, mindez azt bizonyítja, hogy a teljesítményre ösztönzőleg hat , ha valaki látja, hogy hibázik, a téves megerősítés azonban épp az ellenkező hatást váltja ki, azaz ilyen esetben az illetőnek romlik a teljesítménye.