Elszörnyedt? Pedig mi is ezt tesszük nap mint nap. Lehet, hogy a véradás egy órás procedúrája nem annyira látványos, mint egy vészhelyzetben történő életmentés, de ahhoz, hogy ugyanolyan hasznos, nem férhet kétség. Csak az országban heti 9.500 egység vérre lenne szükség ahhoz, hogy minden sérült és beteg azonnali, adekvát ellátásban részesüljön. A világon minden ötödik kórházba kerülő embernek vérre van szüksége. Ehhez képest kétségbeejtő érveket hozunk fel minduntalan, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket, és megmagyarázzuk magunknak, hogy miért is nem segítünk.
Nekem erre nincs időm
Naná, hiszen semmire sincs időnk: elolvasni a karácsonyra kapott könyveket, elmenni tornázni, beiratkozni a parkolópályára tett nyelvtanfolyamra, jógázni és rendszeresen találkozni a barátainkkal... ugye, folytathatnám. Mégis, annak a betegnek, aki a kórteremben fekszik, műtétre várva, vagy a hozzátartozónak, aki az intenzív osztály előtti folyosón tölti az éjszakát, ez nem elég jó érv.
A véradás procedúrája különben sem tart tovább, mint egy óra, különösen, ha felkészülten érkezünk oda. Érdemes még indulás előtt reggelizni és minél többet inni - csak a zsíros ételeket és az alkoholt kell kerülnünk -, így kevésbé valószínű, hogy vérvétel után gyengeséget érzünk. Amíg kitöltjük a véradáshoz szükséges adatlapot, elfogyaszthatunk további két pohár teát, ez nem vesz többet igénybe 10 percnél. A gyors orvosi vizsgálat a vérnyomásméréssel és a testsúlyméréssel szintén legfeljebb 10 percig tart. A vér levétele 5-6 percet vesz igénybe, és utána általában elég 10 perc, hogy egy kalóriadús uzsonna mellett kipihenjük magunkat.
Még mindig kitart amellett, hogy nincs 40 perce arra, hogy elmenjen vért adni? Akkor van egy jó hírünk: a vértranszfúziós állomás igazolása alapján a véradónak ún. távolléti díj jár, amely az átlagkeresetnek megfelelő összeget fedezi az adott napra.
Rettegek a tűtől
Nos, ez sem elég jó érv. A vérontás naturális bemutatása a filmművészetben, és a tévéből áradó szenzációhajhász, erőszakos jelenetek ahhoz vezettek, hogy a feltehetően fájdalommal járó sérülések elszenvedését a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bámuljuk. Beülünk a moziba, és a pattogatott kukorica zacskójának profán fedezékéből meredünk az elcsépeltnek tűnő, véráztatta jelenetekre... szemrebbenés nélkül. A horrorfilmek hátborzongató vérengzését könnyed nevetéssel jutalmazzuk. És emellett félünk a tűszúrástól?
Pedig vért adni tényleg nem fájdalmasabb, mint a szemöldök csipkedése vagy egy pattanás nyomkodása. A vérvételnél segédkező egészségügyi személyzet tagjai elsőrangú és gyakorlott szakemberek, akiknek ráadásul segíthetünk, ha aznap kellő mennyiségű folyadékkal töltjük fel az ereinket. Ezek után csak annyi a dolgunk, hogy kényelmesen elheveredünk, és nem is nagyon mozdulunk a következő negyed órában. A szúrás után 5-6 perc alatt gyűlik össze a kívánt vérmennyiség, és a tű eltávolítása ugyanolyan fájdalmatlan, mint maga a szúrás.
És ha ez még mindig nem elég meggyőző, akkor jusson eszünkbe az, akinek a vért szánjuk, és rájövünk, hogy sokszor fogalmunk sincs, mennyire szerencsések vagyunk.
Nem hiszem, hogy pont az én véremre van szükség...
Klasszikus. Elképzelésünk szerint az embernek teljesen felesleges kitennie magát a véradás procedúrájának, ha "szemmel láthatóan" mindenki más ad vért. Ennek ellenére nem a véradó állomás az élet egyetlen olyan színtere, amelyről azt gondoljuk, hogy nem éppen a mi erőfeszítésünk fogja meghozni a várt eredményt. Elég, ha a szelektíven gyűjtött szemét problémájára, az állatok bundájából készült ruhák megvételére, vagy a metró mozgólépcsőjére gondolunk, ahol nem lenne akkora feladat a jobb oldalra állni mindenkinek...
A vérellátókat azonban sajnos nem árasztják el a vért tartalmazó zsákok, többek közt azért sem, mert a véradótól levett vér csak 5 hétig alkalmas vérátömlesztésre, ez időn túl károsodnak a vér alkotórészei. Vannak olyan vérkészítmények, mint a friss, fagyasztott plazma, amelyek akár egy évig is felhasználhatók, a vér alkotórész- koncentrátumainak (vérlemezke, fehérvérsejt) többsége azonban 1-2 napig tartható el csupán, illetve csak frissen levett vérből lehet előállítani őket. A véradókra ezért mindig nagy számban van szükség, különösen a nagyobb ünnepek előtt, amikor kevesebb önkéntes jelentkezik, a kifogástalan vérellátás viszont nem kevésbé létfontosságú.
A potenciális véradók egy másik része azért nem megy el segíteni, mert elképzelése szerint túl "átlagos" a vére, ezért a kérdéses vércsoportból valószínűleg temérdek mennyiség áll az orvosok rendelkezésére. Ezzel szemben a vérellátóknak minden vércsoportból szüksége van véradókra, és ugyanolyan pozitívan fogadják a "sima" 0 Rh+ segítőt, mint a ritka AB Rh- csoportú önkéntest, hiszen..., ha a legtöbb embernek 0 vércsoportú a vére, úgy közülük fog kikerülni a legtöbb, akinek vérátömlesztésre van szüksége.
Hajlamosak vagyunk elfordulni a hozzánk érkező segítségkéréstől, abban a meggyőződésben, hogy mások kompetensebbek nálunk, hogy a segítségünk csak csepp a tengerben, szinte észre sem lehet venni. Ne áltassuk magunkat. Inkább adjunk vért.