Idén Claudia Goldin amerikai gazdaságtörténész kapta a közgazdasági Nobel-díjat a nők munkaerőpiaci helyzetének több évtizedes kutatásáért. A Portfolio arra volt kíváncsi: hogyan járult hozzá Goldin ahhoz, amit a nők munkaerőpiaci helyzetéről tudunk.
Mindenhol hátrányt szenvednek
A díj több mint fél évszázados történetében Claudia Goldin az első nő, aki egyedül kapott közgazdasági Nobel-díjat. Több évtizedes, az amerikai nők gazdaságtörténetére, illetve a nők és a férfiak közötti munkaerőpiaci különbségekre kiterjedő kutatásáért kapta meg az elismerést. Tudományos eredményei mellett azért is, mert ez rendkívül fontos téma. A Föld lakosságának a fele nő, akik valamilyen értelemben szinte a világ összes országában hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon is. Ennek mértéke nagyon különbözik az egyes országok között, és nem merül ki abban, hogy a nők kisebb valószínűséggel dolgoznak és kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Az Egyesült Államokban a nemek közötti különbség a havi bérekben jelenleg 22, míg Magyarországon 15 százalék.
Goldin munkássága arról szól, hogyan változott a nők szerepe a gazdaságban és tágabb értelemben a társadalomban az elmúlt bő évszázadban, és ezek a változások milyen okokra vezethetők vissza. Idővel ő vált a nemek közötti különbségek és a nők munkaerőpiaci szerepvállalásának első számú kutatójává.
De vajon miért?
Goldin szerint a nemi bérkülönbségeknek számos oka van. A munkáltatói diszkrimináción túl a bérkülönbségek származhatnak az oktatásba és más emberi tőkébe való eltérő mértékű befektetésből, különböző készségekből, vagy a családhoz és a munkavégzéshez kapcsolódó különféle elvárásokból. Goldin arra is talált bizonyítékot, hogy a nőkkel szembeni diszkrimináció még mindig létezik egyes területeken. Egyik tanulmányában például kimutatta, hogy a “vak” meghallgatások bevezetése a szimfonikus zenekaroknál növeli annak az esélyét, hogy nő kerül a zenekar tagjai közé vagy lép előrébb.
A legnagyobb hátrány a bérezés tekintetében a kisgyermeket nevelő nőket éri. Goldinék kutatásai alapján ennek az lehet az oka, hogy számos jól fizető állás jelentősen díjazza a hosszú munkaórákat és a folyamatos, esti és hétvégi rendelkezésre állást. Ez hátrányt jelent az édesanyák számára, akik emiatt kisebb arányban vállalnak ilyen munkát. Az is igaz, hogy a nemek közötti bérkülönbségek csökkenő tendenciát mutatnak. Ez a csökkenés azonban főként az alacsonyabb pozíciókban igaz, a magasabb pozíciók tekintetében nem, ez az úgynevezett üvegplafon-jelenség, amely egyébként Magyarországon is jelen van.
Ez is érdekelhet
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
