Akik szembesülnek egy halálos betegséggel, s életük befejeződésének bizonyosságával, talán a velük történő dolgok feletti ellenőrzés megtartása a legfontosabb a haldoklásuk során, ahogy lezárják az életüket, ahogy meghalnak. Például inkább otthon szeretnének lenni, mint kórházban, fájdalomtól mentesen szeretnék eltölteni az utolsó időszakot, és találkozni érzelmi és lelki szükségleteik teljesülésével. A családjaik számára e remények nagyrészt azonosak – állapította meg egy széleskörű nemzetközi kutatás, amelyet az American Journal of Geriatric Psychiatry folyóirat ismertetett.
Kiderült azonban, hogy a végstádiumú betegeket kezelő orvosok ennek ellenére gyakran arra összpontosítanak, hogy a paciensek milyen kezeléseket akarnak, és melyeket nem. Dr. Dilip Jeste, a University of California (San Diego) öregedéskutató intézetének igazgatója elmondta, hogy a „vigyenek haza” kívánság, amit komolyan meg kellene beszélni. Ez azonban gyakran tabu az orvosoknak, a családtagoknak, de gyakran maguknak a betegeknek is.
Még ha a beteg akarna is beszélni róla – Jeste úgy véli –, gyakran fél elmondani a családjának, mert nem akar a terhükre lenni, vagy felzaklatni őket. Az orvos szerint a betegek bevallják, hogy megkönnyebbülnek, amikor ez a téma végül szóba kerül.
Dr. R. Sean Morrison, a New York-i Mount Sinai orvosi iskola palliatív intézetének igazgatója szerint fontos kérdés persze, hogy a beteg akarja-e , hogy lélegeztető gépen tartsák, ha már nem képes az önálló légzésre, vagy csövön át etessék-e, ha már nem képes máshogyan táplálkozni. De ez a tanulmány azt mondja, hogy valójában nem ez a legfontosabb a betegeknek és családjuknak, hanem az, hogy a vég felé közeledők hátralévő ideje hogyan fog kinézni, és nem csak az utolsó napokban. Nem a gyógyításra, hanem az emberek érdekeire és értékeire kell összpontosítani.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Jeste és csapata 36 nemzetközi vizsgálat eredményeit tekintette át a betegek, a családok és az egészségügyi szolgáltatók véleményét alapul véve arról, hogy mi a „sikeres” haldoklás. A betegek életkorát nem tartották alapvetőnek, habár javarészük idős volt már. Leggyakrabban előrehaladott rákban, szívelégtelenségben , tüdőbetegségben vagy AIDS-ben szenvedtek.
Összességében a kutatók 11 központi témát találtak, amely következetesen felbukkant a vizsgálatok során. A betegeknél a leggyakoribb témák a következők voltak: legyen befolyásuk a haldoklásuk folyamatára; ne legyenek fájdalmaik; legyenek szellemi és érzelmi jólétben; és érezzék, hogy teljes életet éltek, ami azt jelenti, hogy esélyük legyen a búcsút mondani a szeretteiknek, és érezzék, hogy jó volt az életük. Az esetek többségében, a családoknak ugyanezek voltak a prioritásaik.
Morrison szerint a kutatás megállapításai útmutatót adnak az orvosoknak, hogy az életük lezárására készülő betegeik számára melyek a valóban fontos problémák. Ez a szakasz a gyógyításban akkor kezdődik, amikor egy páciensnél diagnosztizálták a valószínűleg halálos betegséget.
Jeste egyetértett ezzel: „Végső soron, hogy mi a jó a számára, azt a haldokló határozza meg. Beszélhetünk a személyre szabott gyógyításról, amely kiterjesztheti az életet. De a végén a sikeres élet kiterjesztése lesz a sikeres haldoklás” – foglalta össze a véleményét.
Ez is érdekelhet
Forrás: MedicineNet
