Az egyik legnagyobb nemzetközi játékgyártó cég néhány héttel ezelőtt Magyarországon is bemutatta az első Down-szindrómás Barbie babáját. A játék nem limitált példányszámban készül. Kereskedelmi forgalomba kerül, mégpedig kettős céllal: segíthet abban, hogy minden gyerek megtalálhassa a hozzá leginkább illő figurát, illetve abban is, hogy már egészen kicsi kortól természetessé válhasson számukra az emberi sokszínűség. A téma kapcsán felmerül a kérdés, hogy milyen életkortól és milyen kontextusban kerülhetnek elő egy családi beszélgetés során olyan nehéz témák, mint például a fogyatékkal élők nehézségei, a kisebbségek helyzete, a rasszizmus, vagy akár a szexualitás. Bodnár Csilla gyermek klinikai szakpszichológus szerint elsősorban arra kellene figyelnünk, hogy a gyerekekkel mindig az életkoruknak és az élethelyzetüknek megfelelő témákról beszélgessünk.
Százezer nőből egy hasonlít csak az eredeti Barbie babára
Nem ez az első olyan Barbie, amelyet érzékenyítő célzattal dobtak piacra. Az elmúlt években készült például kerekesszékben ülő, hallássérült, illetve művégtagokkal rendelkező játék is. Elérhetőek számos rasszt képviselő, alacsonyabb, magasabb, illetve kerekebb testalkatú változatok is. Ezzel a gyártó jelentősen elrugaszkodott az 1959-ben gyártott legelső Barbie-któl, amelyek még egy idealizált női testképet jelenítettek meg, és évtizedekig mintául szolgáltak a babagyártóknak. Hogy ez az ideálkép mennyire áll távol a valóságól, arra a University of South Australia néhány éve végzett kutatása is rávilágított: százezerből csupán egy nő rendelkezik az eredeti Barbie baba testalkatával, vagyis irreálisan hosszú, vékony lábakkal, darázsderékkal, formás mellekkel és fenékkel, illetve dús, szőke hajkoronával.
Többen kifejezték az aggodalmukat amiatt, hogy az efféle irreális testkép normalizálása már gyerekkorban elvetheti a megfelelési kényszer táplálta szorongás és a különböző testképzavarok magvait. A gyermekpszichológus szerint viszont ez nem feltétlen okoz problémát általánosan. „Egy bizonyos életkor után a legtöbb gyerek abszolút különbséget tud tenni a valóság és a játék között. Hiszen minden egyes nap láthatja maga körül a hétköznapi embereket: az anyukáját, az óvó nénit, a nagymamát, és észreveszi, hogy ezek az emberek nem teljesen olyanok, mint a kezében lévő játék. Az egészséges fejlődés során el tudja különíteni a kettőt egymástól, és nem okoz számára zavart. Ha mégis, és kérdései lennének, akkor viszont fontos beszélni vele arról, miért néz ki máshogy a baba, mint a legtöbb ember” – hangsúlyozza Bodnár Csilla.
Hozzáteszi: a gyerekek inkább olyankor zavarodhatnak össze, ha azt tapasztalják, hogy a környezetükben élők mindent megtesznek annak érdekében, hogy hasonlítsanak erre a bizonyos babára, és görcsösen kívánnak megfelelni a párjuknak. Ha viszont azt látják, hogy az apa annak ellenére is gyönyörűnek tartja a párját, hogy annak nincs minden szempontból álomalakja, úgy valószínűleg a kicsi fejlődésére és önértékelésére is pozitív hatással lesz az otthoni példa.
Ugyan a kisgyermek egy Down-szindrómás, vagy kerekesszékes emberről mintázott babával játszva jobban megértheti ezeket az élethelyzeteket, a szakértő szerint egy bizonyos életkor alatt nem is feltétlenül kellene foglalkozniuk efféle kérdésekkel. „Amennyiben nagyon kicsi még a gyerek, és a környezetében nincsenek például mozgássérültek, tartós betegséggel élők, úgy nem is feltétlenül kell felhozni neki a témát. Ha viszont van a közösségében ilyen gyermek, akkor mindenféleképpen beszélnünk kell róla. Persze az életkorának megfelelő szinten, a kromoszómamutációk helyett például hangsúlyozva azokat a tulajdonságokat, amelyek összekapcsolhatják őket. Mondhatjuk neki, hogy: nézd, olyan szép hosszú ennek a kislánynak a haja, akár a tiéd, vagy olyan gyorsan fut ez a kisfiú, mint te! Máris lesz valamilyen kapcsolódási pontja vele, és megláthatja benne a pozitív tulajdonságokat” – mondta el a gyermekpszichológus.
Az első papás-mamás játékok és a nemi szerepek keresése
A szexualitás témaköre már sokkal érzékenyebb terület, melyben a legtöbb család struccpolitikát folytat, és tabuként kezeli azt. Ezzel viszont azt éri el, hogy a gyermek az internetről tájékozódik ellenőrizetlen hátterű forrásokat használva, sokszor a korosztályának nem megfelelő tartalmakhoz jutva. A gyermekpszichológus szerint ez esetben is nagyon fontos, hogy mely életkorban, milyen módon közelítünk a témához. A szexualitásnak az egyéni érés tekintetében különböző állomásai vannak, melyek eltérő kommunikációt kívánnak.
Ötéves koráig a kisgyermek a teste külső sajátosságaival ismerkedik, és ekkor fedezi fel az első különbségeket a fiúk és a lányok között. Ezért is van például, hogy a gyerekek mutogatják magukat egymásnak az óvodában, hogy megismerjék, miben lehet más a fiú és a lány. Szintén a szexualitáshoz köthető a nemi szerepek kialakulása, amelynek alapjait ugyanúgy ebben az életszakaszban sajátítják el. Elkezdenek különbséget tenni a férfias és nőies dolgok között, elsősorban annak alapján, hogy mit látnak az apukájuktól és az anyukájuktól. Eljátsszák például, hogy szerelmesek, erről szólnak a többi között a papás-mamás játékok is. Ebben az életszakaszban nem is javasolt mélyebben foglalkozni a szexualitás témájával a szakértő szerint.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A biológiai éréssel párhuzamosan aztán egyre többször kerül a fiatalok érdeklődésének középpontjába a téma, jellemzően ilyenkor kezdenek az interneten is kutakodni a nem nekik való tartalmak után. A szakértő szerint az egyik probléma a szexualitás kapcsán, hogy a gyerekeket rengeteg erotikus inger éri. Nagyon korán és nagyon sokat tudnak magáról a közösülés technikai részleteiről, az ehhez tartozó érzelmi érettség, vagy kapcsolati értékek kapcsán viszont nagyon kevés információjuk van. Amennyire elkerülhetetlen manapság, hogy a gyerek pornóhoz jusson, annyira elkerülhetetlen az is, hogy beszéljünk vele erről. Ha kiderült, hogy a gyerekek pornográf tartalmakat néztek, nagyon fontos, hogy elmagyarázzuk nekik, mindez inkább a szórakoztatóiparhoz tartozik, mint a valóságosan megélt szexuális élethez – mondta el Bodnár Csilla.
Nem érdemes ugyanakkor alábecsülni bizonyos gyermekek érettségét sem a téma kapcsán. „Néhány éve csoportos foglalkozást tartottam gyerekekkel, és látszott rajtuk, hogy nagyon sok kérdésük van a szexszel kapcsolatban. Egyébként nem ez volt a témája a csoportnak, de mivel annyira foglalkoztatta őket, megígértem nekik, hogy tartunk egy órát, amikor csak erről beszélgetünk. Azt a kérdést vetettem fel, hogy mi a különbség az erotika és a közösülés között. Egy hatodik osztályos kisfiú nagyon érdekes választ fogalmazott meg: azt mondta, az erotika mindenféle testi érintést jelent, de a közösülés már jóval több, egyfajta felelősség. Valószínűleg náluk már volt szó erről a témáról a családban, és látszott, hogy érett gondolkodással kezeli azt” – emlékezett vissza a gyermekpszichológus.
Kalandfilmeken kellene nevelkedni a fiatalságnak
Nem is csak a pornóhoz, de számos olyan tartalomhoz is hozzáférhet egy mai gyermek, amely az érettségi szintjének nem megfelelő, így nem tudja azt megfelelő módon értelmezni. „Ismerek olyan hatéves kisfiút, aki nagy rajongója a Titanic témakörének, és állandóan a hajó katasztrófájáról néz dokumentumfilmeket. Önmagában nem rossz az, ha valaki érdeklődik efféle történelmi események iránt. Ilyen fiatalon azonban érzelmileg rendkívül nehéz feldolgozni ezt a katasztrófát, ez indokolatlanul sok szorongást gerjeszt benne” – magyarázta a szakember. Valószínűleg az érintett gyermek sem vallja be azt, hogy ezek a nyomasztó történelmi események milyen mértékű szorongást keltenek benne, fontos ezért a szülőknek némi kontrollt tartani afelett, hogy milyen tartalmakat fogyaszt.
Ez is érdekelhet
„Én személy szerint a kamasz fiúkkal egyfolytában kalandfilmeket nézetnék, ezek főszereplői ugyanis olyan erős, domináns férfiak, akik morálisan megkérdőjelezhetetlenül a jót képviselik. Vagyis megvédik a nőket, a gyengébbeket, miközben kompetensek és felelősséget vállalnak a tetteikért. Ezzel pedig modellt szolgáltatnak a fejlődésben lévő fiatal számára” – emelte ki Bodnár Csilla.
