A konkrét számadat, azaz a 15 szál cigaretta egy 2010-ben közölt metaanalízisből származik, amely a PLOS Medicine című folyóiratban jelent meg. Szerzői összesen 148 korábbi tanulmányt vettek alapul, így aztán mintegy 300 ezer ember adataival kereshettek statisztikai alapon választ kutatásuk kérdéseire. Mint azt Andrea Wigfield, Jan Gurung és Laura Makey, a Sheffield Hallam Egyetem kutatói írják a The Conversation oldalán megjelent közös cikkükben, az elemzés feltárta:
- hogy társas kapcsolataink milyen mértékben befolyásolhatják a korai halálozás kockázatát;
- a társas kapcsolatok mely aspektusai vetítik előre legnagyobb valószínűséggel a korai elhalálozást;
- illetve milyen tényezők segíthetnek mérsékelni a rizikót.
Egy szó, mint száz, arra a következtetésre jutottak, hogy a magányos emberek 50 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg idejekorán, mint azok, akiket erős kapcsolati háló vesz körül. Ezután számítógépes modellezéssel kerestek és találtak olyan kockázati tényezőket, amelyek hasonló mértékű veszélyt hordoznak magukban – így például a dohányzást. „Bár a kutatók módszertana megalapozott volt – és a magány mindenképpen káros az egészségre –, a napi 15 cigarettával való összehasonlítás némiképp szenzációhajhász” – mutat rá a három szakértő.
Murthy azt nem emelte ki ugyan, de a 2010-es elemzés a dohányzás mellett egyéb hasonlatokkal is élt. Például a magányt hasonlóan károsnak ítélte, mint a napi hat italt meghaladó alkoholfogyasztást, vagy mint a fizikai inaktivitást és az elhízást. A médiában viszont mégsem ezek az információk keringenek. Azt Wigfield, Gurung és Makey is elismeri, hogy a 15 szál cigaretta szlogenszerű említése kétségtelenül sikeres abban a tekintetben, hogy még több mint egy évtizeddel a metaanalízis publikálása után is sikerrel hívja fel a figyelmet a magányosságra és az azzal összefüggő egészségügyi kockázatokra. Eközben viszont fel is erősíti a magánnyal kapcsolatos sztereotípiákat, egyszersmind az érintettekre nehezedő nyomást.
A magány következményei
Cikkükben a szakemberek kiemelik, hogy bőven akadnak még a területen értékes tanulmányok, amelyek viszont nem feltétlenül szerepelnek olyan élénken a híradásokban. Ezek számos betegséggel kapcsolatba hozták már a szociális elszigeteltséget, beleértve szív- és érrendszeri betegségeket, stroke-ot, 2-es típusú cukorbetegséget, reumatoid artritiszt és rákbetegségeket. A magány még akár egy szívműtét utáni felépülést is akadályozhat. Továbbá előidézhet mentális zavarokat: reményvesztettséget, depressziót, alvásproblémákat, alkoholfüggőséget és egyéb pszichiátriai zavarokat. Ezenkívül a demenciával is összefüggésbe hozták már.
Általánosságban a magányos emberek érzékenyebbek a szociális fenyegetésekre. A téma kutatói szerint ennek az érzésnek evolúciós értelemben is megvan ugyanis a maga funkciója, hasonlóan az éhséghez és szomjúsághoz. A különbség csupán, hogy ez arra figyelmeztet: fontos lenne változtatni életstílusunkon, társas kapcsolatainkon. Amikor viszont a magány krónikussá válik, nehezebb belőle kitörni, illetve az emberek nem is mindig tudják, hogyan legyenek úrrá negatív érzéseiken.
Gazdaságilag is megterhelő a helyzet
A koronavírus-pandémia idején jelentősen megugrott azok száma, akik magánnyal küzdenek, még a fiatal felnőttek körében is. Emellett a világjárvány felgyorsított olyan társadalmi folyamatokat, amelyek komoly átalakulást hoztak mindennapi életvitelünkben – egyben az elszigetelődés járványszerű terjedésének is megalapoztak. Elég csak az otthoni munkavégzésre és az online vásárlásra gondolni.
Ezenkívül érdemes megemlíteni, hogy az elszigeteltségnek nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági téren is lehetnek negatív hatásai. Egyesült királyságbeli becslések szerint a szigetország gazdaságában évente 32 milliárd font kiesést okoznak a magányosság következményei. „Így aztán, míg dr. Murthynek igaza van abban, hogy a magány legalább olyan káros lehet az egészségre, mint a dohányzás, addig azért akad bőven más lehetőség is arra, hogy ezeket a káros hatásokat kifejezzük” – írja a három kutató.