Ezentúl minden másként lesz?
A szerkesztőségben végzett röpke felmérés szerint tíz emberből három tett fogadalmat Újévkor, és mindössze egy volt, aki legalább részben betartotta azt hónapokkal később is. Sokan legyintenek: gyerekes dolog az efféle újévi elhatározás, az "ezentúl minden másképp lesz" típusú fogadalom. Azonban ez nem ilyen egyszerű: régi beidegződés, mondhatnám, ősi maradvány a gondolkozásunkban, hogy bizonyos számoknak, fordulópontoknak, jeles napoknak különös jelentőséget tulajdonítunk az életünkben. Ilyen a születésnapunk, és ilyen az Újév is: mind a kettő hordozza magában a régi lezárásának, valami új kezdetének a lehetőségét. Szeretnénk megváltoztatni mindazt, amivel elégedetlenek vagyunk.
Mivel a környezetünkre, a nagyvilágra csak igen korlátozott a befolyásunk, saját magunkból kell kiindulnunk, úgy formálni életvitelünket, szokásainkat, hogy jobb, tartalmasabb, egészségesebb legyen az életünk. Természetesen nem kell ezeket az évente csak egyszer bekövetkező napokat megvárni. Bármelyik napon rádöbbenhetünk arra a közhelyszerű egyszerű alapigazságra, hogy "ma van a hátralévő életünk első napja" - és bármikor lehetőségünk van ennek megfelelően átalakítani, megújítani az életünket.
Megbeszélve a legilletékesebbel
Ne legyenek illúzióink: senkit nem érdekel annyira a sorsunk, egészségünk, mint saját magunkat. Senkinek nem áll annyira az érdekében, hogy szép, hosszú, tartalmas, egészséges életet éljünk, mint nekünk. Ha valami akadályozza ezt, rossz szokásaink, életvitelünk betegségre vezet, bizony, azt magunknak köszönhetjük, de mi magunk tudunk tenni is ellene. Miért is ne lehetne egyszer egy csendes, erre szánt félórában ilyen szempontból végiggondolni, mit lenne jó megjavítani magunk körül, mivel vagyunk elégedetlenek? A leggyakrabban a külsőnkkel illetve bizonyos rossz szokásainkkal kapcsolatban szeretnénk változást.
Valóban, jó lenne kicsivel jobban hasonlítani a bulvárlapok férfi-női ideáljára, karcsú, kisportolt testtel, derűs önbizalommal mosolyogni a világra, és még jobb lenne felhagyni a magunkat is, környezetünket is bosszantó szokásainkkal: dohányzással, túlzott evéssel, alkoholfogyasztással, játéktermekben töltött estékkel, jó lenne jobban kézben tartani az időnket, életünket, rendet tartani magunkban és magunk körül. Mi kellhet ahhoz, hogy az újévi fogadalom ne szálljon el a levegőbe, hanem valóban jobbá tegye az életünket?
Fogyókúrázni fogok!
Valószínűleg az egyik leggyakrabban elhangzó fogadalom. Szilveszterkor a szokásosnál több okuk is van az önmagukkal való elégedetlenségre azoknak, akik amúgy is egész évben túlsúllyal küzdenek. Egyrészt a télre való felkészülés során a szervezetünk "raktároz", így ősszel, tél elején sokkal könnyebben ragad fenn egy-két kiló. Aztán jönnek a téli ünnepek, a vendégeskedés, a rokonlátogatások, a bőséges ünnepi vacsorák, a fantasztikus édességek "megkoronázzák" a folyamatot még néhány kilóval... és nemigen csodálkozhatunk azon, hogy a szilveszter estére szánt ruha valahogy nem állt olyan jól, mint szerettük volna. Igen, ez egy jó elhatározás, fogyni kellene, jót tenne testünknek, lelkünknek, egészségünknek, önbizalmunknak. Nem mindegy azonban, hogyan!
Ha teljesíthetetlen, vagy nehezen teljesíthető követelményeket támasztunk magunkkal szemben, az csak arra jó, hogy az egyébként is megtépázott önbizalmunk egy újabb kudarcélménnyel súlyosbodva még jobban padlóra kerüljön. Például egy 95 kilós, erősen túlsúlyos nő ne azt határozza el, hogy év végére a 60 kg-s, ideális súlyát el fogja érni (bár az sem lehetetlen, csak távoli), hanem például azt, hogy húsvétra már 8-assal kezdődő számot lát majd a mérlegen. Ne azt tűzze ki célul, hogy "soha többet nem fogyaszt cukrot", hanem azt, hogy a teáját, kávéját kísérletképpen egy hónapig édesítőszerrel issza majd. És bármennyit is tud már erről, ne azt sulykolja magába, hogy "ha így folytatom, halálos beteg leszek, elvisz a magas vérnyomás, a cukorbaj, az infarktus"! Ehelyett azt képzelje el minél színesebben, minél többször, hogy milyen jó lesz egyre karcsúbbnak lenni, szuszogás nélkül felmenni a lépcsőn, a gyerekekkel a hétvégéken kirándulni újra, a párjával táncolni, mint régen, és csinos ruhákat próbálgatni egy butikban, jól és vonzónak éreznie magát!
Leteszem a cigarettát!
Ennél okosabban nem is dönthetne! Egy folyamatos egészségkárosító hatástól fog megszabadulni Ön is és a környezetében élők is. Nagy kár lenne, ha ez a felelősségteljes fogadalma csak kimondott szó maradna, ragaszkodjon hozzá! Nem szégyen segítséget kérnie: az ország teljes területén talál dohányzásról való leszokást segítő ambulanciákat, ahol megerősítik elhatározásában és szívesen ajánlanak megfelelő segédeszközt is. Tudassa a környezetével a szándékát, kérje családját, barátait is arra, hogy segítsenek Önnek ebben. A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, lépésekből áll: ossza fel kisebb szakaszokra az elhatározást, és legyen büszke magára minden elért eredménynél: fogadja meg, hogy estig nem gyújt rá. Este elégedetten megállapítja majd, hogy megy ez, és fogadja meg, hogy 24 óráig nem gyújt rá...
Erre is érvényes, hogy a döntést sokkal hatásosabbak segítik a pozitív érvek, gondolatok, mint akár a legtényszerűbb halálozási statisztikák. Képzelje el magát, amint csókra várva, fehér fogakkal, üde lehelettel hajol valaki felé... Tegye félre az el nem szívott cigaretták árát akár egy befőttesüvegbe, és tervezze meg, mire fogja költeni (még egy különleges utat is finanszírozhat ekképpen!) Szánjon rá egy kis időt és fáradtságot, számolja ki, egy évben mekkora összeget füstöl el. Ajándékozza meg magát ebből a pénzből valami olyasmivel, amire régen vágyott!
Elég a függésből!
Hasonlóképpen gyakran hangzik el újévi fogadalmakban valami más, az egészségre káros, vagy a környezet, a család által nehezen tolerált függéstől való szabadulás óhaja. (Egy nemzetközi felmérés szerint az emberek 90 százaléka függő; dohányzás, kávézás, tévézés, internet, kényszeres evés, alkohol vagy kábítószer, esetleg játékszenvedély befolyásolja életüket.) Hazánkban legalább minden harmadik ember rabja valamilyen szenvedélynek, például az alkoholisták tényleges számát a legóvatosabb becslések is a nyilvántartott 5-600 ezer többszörösére teszik. Az újévi fogadalom - akár sikerül betartani, akár nem - ebben az esetben az első jele lehet annak, hogy az illető kezd tisztába kerülni a helyzetével. Az alkoholizmust és a hasonló szenvedélybetegségeket ugyanis az teszi nehezen kezelhetővé, hogy az érintettnek nincs betegségtudata, saját magával sem őszinte. A probléma felismerése, megfogalmazása ad esélyt a megoldásra. Ha valaki eljut addig, hogy végiggondolja: "igen, túl sokat iszom, ezt nem engedhetem meg magamnak, mert rámegy az egészségem, tönkremennek a kapcsolataim, valamit tennem kell" - jó úton jár.
A szilveszteri buli utáni csömör, fejfájós rosszkedv is bizonyítja, hogy, ha újra szabad és egészséges akar lenni, abba kell hagynia az ivást. Tűzze ki a célt: ma este nem iszom meg a szokott adagot. Aztán, ha túl van rajta: hosszabbítsa meg a határidőt a hét végéig, majd egy hónapra, és így tovább. Ahogy telnek a napok, egyre nagyobb biztonságot fog érezni, büszkeséget, hogy lám, képes rá, meg tudja tenni! Ebben a témában nem szabad engedményeket tenni: aki valaha alkoholfüggő volt, abból sosem lesz "társasági ivó", de mennyivel jobban fogják becsülni a barátai, szeretni a családtagjai!