A legegyszerűbb helyzetben kétségtelenül azok vannak, akik munkaköre lehetővé teszi az otthoni munkavégzést, hiszen ők továbbra is változatlanul folytathatják a munkáltató által meghatározott feladataik ellátását, ennél fogva teljes jövedelmüket megkaphatják. Mint azonban azt a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal cikke írja , egyéb esetekben, amikor a munkavállaló otthonról nem tudja elvégezni a munkáját, már jóval összetettebb a kérdés. A hatályos szabályozás ugyanis nagyon színes képet mutat.
Az elsődleges megoldás ilyenkor a meglévő szabadság kiadása. Amennyiben erre nincs lehetőség, úgy a munkavállaló - a munkáltatóval történő megállapodás alapján vagy hatósági karantén esetén személyi körülményeire tekintettel - mentesül a munkavégzés kötelezettsége alól a karantén idejére. Csakhogy erre az időszakra nem jár számára munkabér. Ráadásul egyéb ellátásra, így például táppénzre sem minden esetben jogosult.
Mi indokolja a karantént?
Fontos szempont ugyanis, hogy a dolgozót külföldi útja után kötelezték-e házi karanténra, vagy esetleg azért kényszerül bezárkózni, mert fertőzött személlyel érintkezett. Előbbi esetben ugyanis nem minősül keresőképtelennek, tehát a munkabére mellett táppénzt sem jár neki. Mi több, köteles megfizetni erre az időszakra az egészségügyi szolgáltatási járadék időarányos összegét annak érdekében, hogy a társadalombiztosítás természetbeni ellátásaira (így különösen orvosi ellátás) továbbra is jogosult maradjon. A járadék havi összege az idei évben 7710 forint.
A járadékfizetést a munkáltató saját döntése alapján átvállalhatja, bár ez alapvetően nem kötelessége. Ezen felül a munkáltató egyoldalúan dönthet úgy is, hogy a karantén idejére teljes vagy csökkentett összegű díjazást fizet a munkavállalónak, ami szintén azt eredményezi, hogy a dolgozónak nem kell egészségügyi szolgáltatási járadékot fizetnie, továbbá a nyugdíjra jogosító szolgálati ideje sem csökken.
A másik esetben, azaz, ha a munkavállaló fertőzött személlyel való érintkezés miatt kerül karanténba, társadalombiztosítási szempontból keresőképtelenné válik. Ennek megfelelően táppénzt is kaphat, betegszabadságra ugyanakkor a hatályos munkajogi szabályok értelmében nem mehet el.
Mire számíthatnak a kisgyermekes szülők?
Hasonló kettősség áll fenn abban a helyzetben is, ha fertőzés gyanúját felkeltő tünetek miatt nem mehet iskolai közösségbe a munkavállaló kiskorú gyermeke, felügyeletéről pedig magának kell gondoskodnia. Amennyiben a háziorvos is betegnek nyilvánítja a 12 éven aluli gyermeket, úgy a munkavállaló szülő keresőképtelenné nyilvánítható, tehát kaphat gyermekápolási táppénzt. Ha viszont a háziorvos szerint a gyermek nem beteg, de az iskolai előírások miatt nem is térhet vissza a közösségbe, vagy ha a beteg gyermek elmúlt 12 éves, akkor a szülő sem nyilvánítható keresőképtelenné. Az otthoni felügyelet időszakára így mentesül ugyan a munkavégzés kötelezettsége alól, de sem bérezést, sem társadalombiztosítási ellátást nem kap.