Aligha lehet látni előre, mikor ér véget egy párkapcsolat. Akadnak azonban jelek, amelyek figyelmeztethetnek, hogy még most kell lépni a probléma megelőzése érdekében. Jeffrey Bernstein philadelphiai pszichológus a PsychologyToday oldalán foglalta össze azt a három csendes gyilkost, amelyek kezdetben ártalmatlannak tűnhetnek, végül azonban mégis gyakran szakításhoz vezetnek.
Ki nem mondott neheztelés
A szakember példaként említ egy fiktív párt, legyen a nevük, mondjuk, Anita és Zoli. Anita egyre nehezebben viseli el a keserűséget, amely abból az évek óta fennálló félelméből fakad, hogy Zoli előbbre helyezi a munkáját a párkapcsolatuknál. Eközben Zoli is egyre jobban szenved attól, hogy úgy érzi, párja nem becsüli őt, amiért olyan sokat dolgozik azért, hogy a családjuknak mindene meglegyen. Mégsem szól egyikük egy szót sem, míg egy nap Anitánál el nem szakad a cérna, és kibukik belőle a régóta mantrázott mondat: „többet törődsz a munkáddal, mint velem!”
Bármennyire is téves a feltevés, a kár, amelyet okozott, már visszafordíthatatlan. Mint arra Bernstein rámutat, a neheztelés lassan, csendesen alakul ki és növekszik egyre nagyobbra. Feltételezésekből és kimondatlan sérelmekből táplálkozik. Egyedül azzal lehet eloszlatni, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. Magyarán inkább mondjuk ki, ami bánt, mintsem megvárjuk, amíg megmérgezi a kapcsolatot! Ugyanígy fontos a másik oldalról, hogy hallgassuk és halljuk is meg ezeket a problémákat – nem kell válaszolni rájuk, csak legyünk megértőek partnerünkkel.
Félelem a konfliktusoktól
Vegyünk egy újabb fiktív párost a példa kedvéért: Enikőt és Istvánt. Enikőt mindig is bosszantotta, hogy párja folyton elveti az ötleteit, ha beszélgetni kezdenek valamiről. Ahhoz viszont sosem volt bátorsága, hogy ezt el is mondja neki. Félt attól, hogy veszekedés kerekedne belőle. Ehelyett igyekezett eltemetni magában az érzelmeit, mígnem a frusztrációja olyan passzív-agresszív reakciókban kezdett el kiszakadni, minthogy „miért nem döntesz te, ha egyszer úgyis mindig jobban tudsz mindent?”
A pszichológus hangsúlyozza, hogy a konfliktuskerülés sosem fogja megóvni a szerelmet – sőt, éppen ellenkezőleg, fokozatosan rombolja azt. Bármennyire is kényelmetlen helyzetet teremtenek az adott pillanatban, az egészséges konfliktusok teszik lehetővé, hogy egy párkapcsolat fejlődni tudjon. Persze érdemes óvatosan, kicsiben kezdeni ezeket a beszélgetéseket, kiemelve, hogy a saját érzéseinket, gondolatainkat igyekszünk éppen kifejezni, nem a másikat hibáztatni. „Elutasítottnak éreztem magam, amikor az imént elvetetted az ötletemet. Beszélhetnénk róla?” Ugye mennyivel jobban hangzik, mint az előbbi, dühből kimondott mondat?
Irreális elvárások
A hollywoodi romantikus filmek alapján azt hihetnénk, egy igazi párkapcsolat arról szól, hogy két lelkitárs tökéletesen kiegészíti egymást. Csakhogy a valóság nem teljesen ezt. A valódi párkapcsolatok zűrzavarosak, és ha elvárjuk, hogy a partnerünk legyen a mindenünk, az szinte biztos út a csalódáshoz. Vegyük példaként Kamillát és Mikit. Miki szeretné, ha a párja is legalább annyira kalandvágyó lenne, mint a baráti köre. Eközben a nő arra vágyik, hogy Miki legyen annyira nyitott érzelmileg, mint amennyire nyitottnak Kamilla a saját nővérét ismeri. Mivel ezek az elvárások nem illettek a másikra, mindketten cserbenhagyva érezték magukat. Egészen addig, amíg fel nem ismerték, hogy senki sem tudja minden igényüket kielégíteni. A tanulság Bernstein szerint éppen ez: értékeljük mindazt, amit párunktól kapunk. Ami pedig nem teljesül a vágyaink közül a kapcsolaton belül, arra mindig ott vannak a barátok.
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
„Egy küszködő párkapcsolat megmentése mindig azt jelenti, hogy szembe kell néznünk a kellemetlen igazsággal. Nem könnyű, de megéri” – mondja a szakember. Hozzáteszi, érdemes rendszeresen időt és figyelmet szánni egymásra, illetve arra, hogy kibeszéljük, ha valamilyen sérelem ért. Fontos, hogy minden tisztázott konfliktusra győzelemként tekintsünk, és akár meg is ünnepelhetjük valahogyan. Ezenkívül fontos a hála: értékeljük mindazt, amit a másik hoz az életünkbe, és máris kevésbé fogunk neheztelni rá a problémák kapcsán is. „A szerelem nem egyik napról a másikra hűl ki. Lassan halványul el a kimondatlan szavak csendjében, a meg nem osztott félelmek súlya és az átgondolatlan elvárások terhe alatt. De van remény: ha ezeket a csendes gyilkosokat a felszínre hozzuk, adunk egy esélyt annak, hogy harcolni tudjunk a kapcsolatunkért” – zárja gondolait a pszichológus.
Legjobban: