A Medical Xpress értesülései szerint az 1972-ben elvégzett vizsgálat az úgynevezett "Rómeó és Júlia" hatást szerette volna alátámasztani. Vagyis, minél többször ütik bele a szülők az orrukat gyermekeik dolgába, annál erősebb lesz a romantikus kapocs a fiatal és választottja között.
A kutatásban felhasznált nevek és Shakespeare halhatatlan klasszikusa lehet az oka, hogy a fenti eredményt akár több százszor is idézték tudományos szaklapok, sőt tankönyvek is. Az elmúlt években azonban egyre több kutató vált szkeptikussá ezzel kapcsolatban, ugyanis az 1972-es kutatás eredményei ellentmondani látszanak az egyéb területek szakirodalmában megjelent, hasonló vizsgálatokénak.
Justin Lehmiller három olyan tanulmányt is publikált az elmúlt évtizedben, amely kimutatta, hogy ha a szülők, illetve a barátok nem néznek jó szemmel egy párkapcsolatot, azt előbb-utóbb az érintett felek is meg fogják sínyleni. Ez együtt járhat romló fizikai és pszichológiai állapottal, a kapcsolati szálak elgyengülhetnek, sőt, onnantól, hogy az egyik fél úgy érzi, környezete marginalizálja, kiközösíti új kapcsolatát, egy éven belül akár szakításra is sor kerülhet.
Ezek fényében elképzelhetővé vált, hogy a "Rómeó és Júlia" hatásnak éppen az ellenkezője igaz: ha a szülők beleavatkoznak egy kapcsolatba, nagyobb a valószínűsége, hogy annak előbb-utóbb vége szakad. Felmerül viszont a kérdés, hogy a hetvenes években elvégzett kutatás miért hozott homlokegyenest ellenkező eredményt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lehmiller szerint arról lehet szó, hogy az eredeti vizsgálat óta nem ismételték meg a kísérletet, annak eredeti mérőszámaival. Most a című szaklap közölt egy új kutatást, amely megkísérelte pontosan reprodukálni az eredeti tanulmányt, hogy kiderítsék, az akkori eredmények továbbra is helytállóak-e.
Ehhez egy 396 felnőttből álló mintát alkalmaztak, akik közül mindenki valamilyen romantikus kapcsolatban él (a csoport fele házas, a másik fele aktívan randevúzik). Mindenkinek két kérdőívet kellett eltöltenie négy hónap eltéréssel. Első alkalommal az volt a kérdés, hogy szüleik mennyire értenek egyet választásukkal, illetve mennyire avatkoznak bele a kapcsolatba. Négy hónappal később pedig kapcsolatuk minőségéről, az összetartozás érzéséről és az érzelmeikről kellett számot adniuk.
Az eredmények szerint ahol a szülők támogatták a kapcsolatot, ott valószínűbb volt, hogy négy hónappal később is szoros kapocs és harmónia legyen a felek között, függetlenül attól, hogy házasságról , vagy randevúzásról volt szó. Ahol nagyobb volt a szülői kontroll az első kérdőív idején, ott jellemzően kevésbé szoros, "gyengébb minőségű" kapcsolattal lehetett számolni bő negyed év elteltével.
A kutatók felhívják a figyelmet, hogy bár ez volt az eredeti kísérlet elérhető legtökéletesebb reprodukciója, az azóta eltelt több mint 40 évben bekövetkező társadalmi változások befolyásolhatták a végeredményt. Ettől függetlenül a szakértők egyetérteni látszanak abban a kérdésben, hogy az 1972 Rómeó és Júlia-kísérlet hibás volt.
