Carol Dweck és társai a Stanford Universityről azt kutatták, milyen kapcsolat van a szakítás és egy ember önértékelése között. Eredményeik arra engednek következtetni: személyiségünkkel kapcsolatos önképünk hozzájárul ahhoz, hogy könnyen felépülünk-e a szakításból vagy sem.
Dweck szerint traumatikus élmény az, amikor az az ember, aki már jól ismer, úgy dönt, hogy nem akar velünk lenni. Ha ez pedig egónkat nem sértené meg eléggé, a romantikus kapcsolatban való visszautasítás még nagyobb sebet ejthet. Lauren Howe, a tanulmány társszerzője hozzáteszi: egy szakítás - különösen, ha otthagynak valakit - könnyen eljuttathat arra a pontra, hogy megkérdezzük: kik is vagyunk és mennyit is érünk valójában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Azoknál, akik úgy vélik, hogy személyiségük stabil és nem változtatható, tovább pusztít a szakítás, mivel úgy érzik személyiségük elégtelen egy kapcsolathoz. Ellenben azok, akik szerint a személyiség változik és folyamatosan gyarapodik, azokat nyilván bántja a szakítás, de könnyebben képesek felállni utána és könnyebben indulnak neki az új hódításoknak.
Howe hozzátette: azok, akik úgy vélik, hogy a szakítás azért történik meg, mert kiderül róluk, hogy rossz, elégtelen emberek, sokkal jobban szenvednek a szakítás után és a visszautasítás fájdalmát magukkal cipelik a jövőbe.
Az emberek egyébként is gyakran tartják párjukat tükörnek, amelyből többet tudhatnak meg magukról: a szakítást követően pedig attól tartanak, olyasvalami derült ki róluk, amely egy későbbi kapcsolatban is a felszínre fog jönni – emiatt védik magukat a párkapcsolattól és a konfliktusok kialakulásától, akár még hosszú évekkel később is.
Ez is érdekelhet
