Egy új kutatásban 168 kultúrát vizsgáltak a világ minden tájáról, de ezek közül csak 77 olyat találtak, melynek a tagjai romantikusan össze szokták érinteni az ajkaikat. A 33 vizsgált észak-amerikai kultúrából 15-ben nem csókolóznak . A közel-keleti régióban mindenhol elterjedt a csókolózás, míg Európa 10 országából 3-ban és Ázsia 27 országából 10-ben elfogadhatatlannak tartják ezt a fajta romantikus érintkezést.
William Jankowiak, a Nevadai Egyetem munkatársa szerint a felmérés azt bizonyítja, hogy a csókolózás tanult viselkedés, mely főként a nyugati társadalmakban dívik, és nemzedékeken át öröklődik. Összességében a tanulmány ellentmond azoknak a korábbi kutatásoknak, amelyek azt mutatták, hogy a csókolózó nemzetek aránya a világon eléri a 90 százalékot. Az is biztos, hogy a romantikus csók iránti vágyunkat nem a génjeinkben örököljük, hiszen az érintkezésnek ez a formája csak a fejlettebb társadalmakra jellemző.
Ajkunk az egyik legérzékenyebb testterületünk, melynek nagyon sok neuronja kapcsolódik az agy örömközpontjához. Inger hatására ahhoz hasonló szeretet- és biztonságérzés árasztja el az agyat, mint a csecsemőét szoptatás közben. Az egyik magyarázat szerint őseink a mellből történő etetési időszak után valószínűleg szájból szájba adták a babáknak az ételt, megerősítve ezzel a gyerek további kötődését és biztonságérzetét. A másik magyarázat szerint pedig az őseinket is vonzó érett, piros gyümölcsökre emlékeztetnek a vörös ajak , melyekkel a nők csábítanak.
A csókolózás egyébként csökkenti a feromon szabadul fel, amely szerepet játszik az emlősök partnerválasztásában. Ha ez a nézet helyes, akkor a nyugati társadalmakban elterjedt csókolózás valóban az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy elég közel kerüljünk a másikhoz.