Amikor úgy döntünk, hogy összekötjük az életünket valakivel – akár házassági fogadalom formájában, akár közös ház vásárlásával, akár gyermekvállalással –, a legtöbben valóban úgy gondoljuk, hogy ez a választás életünk végéig szól. Sajnos azonban a tervünk időnként meghiúsul – néha önhibánkból, máskor pedig egy tragédia szól közbe. De vajon lehet-e újra teljes az életünk, miután megözvegyültünk? Erre volt kíváncsi az a gyászoló nő is, aki a The Guardian szakértőjétől kért tanácsot.
„Úgy érzem, sosem leszek képes újra örülni”
„Öt éve halt meg rákban a férjem, 61 éves korában. Rajtam kívül gyermekeit és unokáit is hátrahagyta. Ő volt életem szerelme, 35 évig voltunk együtt. Nagyon szerettük egymást, minden este elmondtuk a másiknak, hogy milyen jól éreztük magunkat együtt” – kezdte beszámolóját az anonim levélíró.
A nő véleménye szerint az életük pontosan olyan volt, amilyennek elképzelték. Volt egy kis vidéki házuk, ahová a férj kiköltözött a nyugdíjba vonulása után. A nő viszont még dolgozott, így utolsó közös éveikben a hétköznapokon „külön éltek”, azonban minden péntek este a feleség is a vidéki házba ment, hogy együtt tölthessék a hétvégét.
Ilyenkor olyanok voltunk, mint amikor egy szerelmes gerlepár újra találkozik. El lehet képzelni, mennyire fájdalmas volt, hogy elveszítettem őt. A halála óta szinte mindenről ő jut eszembe: a zenéről, a hóról, a napsütésről, az esőről, az ételekről, vagy akár a filmekről. Nagyon nehéz volt megválnom a közös házunktól, de meg kellett tennem. Tégláról téglára kell újjáépítenem az életemet, azonban úgy érzem, sosem leszek képes újra örülni” – áll az olvasói levélben.
A nő – elmondása szerint – az elmúlt 5 évben egy olyan emberrel sem találkozott, akiről el tudná képzelni, hogy átvegye egykori férje helyét az életében. Egyelőre még szerelme fotóitól és neki írt leveleitől sem képes megválni, sőt néhány ruháját azóta is otthon őrzi. „Tudom, hogy el kell őt engednem, de úgy érzem, azzal elárulnám őt. Emiatt azonban az életem – különösen a szerelmi életem – rendkívül bizonytalan, mintha nem is élnék igazán. Hogyan engedhetném el őt? Hogyan érezhetem magamat ismét szabadnak? Hogyan élhetnék újra teljes életet?” – tette fel kérdéseit az elkeseredett özvegy.
„Nemcsak őt veszítetted el, hanem éned egy darabját is”
Az olvasónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt. Rámutatott, hogy – ahogy Philippe Ariès is írja a Gyermek, család, halál című könyvében – bizony előfordulhat, hogy egyetlen ember hiányát úgy éljük meg, mintha az egész világ kiüresedett volna, manapság azonban ez társadalmilag már kevésbé elfogadott. Valahogy kialakult egy olyasfajta elvárás, hogy a gyászt egy év elteltével magunk mögött kell hagynunk. Pedig valójában minden gyászmunka eltérő, és senkitől sem elvárható, hogy teljesen elfelejtse elveszített szeretteit.
Érthető, hogy fáj a szerelmed nélkül létezni, biztosan borzasztóan hiányzik neked. Ahelyett azonban, hogy elengednéd, talán érdemesebb létrehozni egy különleges, szentélyszerű helyet az otthonodban. Ide kiállíthatod a férjedre emlékeztető tárgyakat, amelyekre ránézve felidézheted a közösen eltöltött, boldog pillanatokat, és újra közel érezheted őt magadhoz. Ha szeretnéd, elrejtheted a szentélyedet a szekrényedben, de akár láthatóvá is teheted, és hagyhatod, hogy közös gyermekeitek is elhelyezzék itt emléktárgyaikat” – javasolta a szakértő.
A terapeuta arra is kitért válaszlevelében, hogy amikor meghal egy hozzánk közelálló ember, akkor nemcsak őt veszítjük el, hanem azt is, akik mellette lehettünk. Ez tehát olyan, mintha kitörölnék az énünk egy darabkáját. Idővel ugyan másokkal is jól érezhetjük magunkat, de pontosan ugyanolyan soha nem lesz senkivel, mint amilyen az általunk gyászolt személlyel volt. Ettől viszont még az új kapcsolatainkból is lehetnek boldog és értékes emlékeink, és az új emberekkel énünk teljesen más aspektusait fedezhetjük fel.
„Ő mindig is az életed része marad”
„Eddig olyan életet éltél, amelyet a pároddal szerettél volna, most azonban eljött az ideje, hogy új éltet kezdj. Gondolj erre úgy, mintha egynél több életed lenne. Lehet, hogy a jelenlegi életedet nem szereted annyira, mint a régit, de idővel megszokod, és egyes részeit megtanulod majd értékelni is” – írta a szakember. Arra biztatta továbbá a levélírót, hogy bátran merjen másokkal is ismerkedni, azonban sose hasonlítsa őket a néhai férjéhez, ugyanis biztosan különbözni fognak tőle. „Mindezzel nem árulod őt el. Gondolj arra, hogy ő is szurkol neked, és azt szeretné, hogy kihozd a legtöbbet az életedből” – vélekedett Perry, hozzátéve, hogy halottaink emlékének tiszteletben tartása nem zárja ki azt, hogy újra szerelmet és boldogságot találjunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
„Próbáld meg élvezni, amikor ő jut eszedbe a zenéről, a hóról, a napról, az esőről, az ételekről és a filmekről, és lelj újra örömöt ezekben a dolgokban. Beszélgess erről gyermekeiddel és barátaiddal, és remélhetőleg előbb-utóbb már nem a fájdalom forrásai lesznek az emlékek, hanem a vigaszéi. Ő mindig is az életed része marad, de kialakíthatsz új részeket is. Ezek pedig idővel körbenövik a gyászodat és a hiányzó részedet” – fogalmazott a pszichoterapeuta. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a gyászolás valóban nehéz, és nem is biztos, hogy az véget ér valaha is. „Azonban némi vigaszt jelenthet az a tény, hogy azzal, hogy te tovább éltél nála, megkímélted őt a hiányoddal járó fájdalomtól. Megkímélted őt attól a bánattól, amelyet most te is érzel” – mutatott rá.
Természetes, hogy szeretteink elvesztését időbe telik feldolgozni. Előfordulhat azonban, hogy a gyász tartósnak bizonyul, és intenzitása sem csökken. Mindez komoly kihatással lehet az érintettek életére és egészségére. Lássuk, miről ismerhető fel az elhúzódó gyász.
Ez is érdekelhet
A szakértő mindezek mellett könyveket is ajánlott, amelyek segíthetik a gyász megértését és feldolgozását. Véleménye szerint érdemes például elolvasni ilyen helyzetben a Nem vagy egyedül: A gyász új módja című könyvet Cariad Lloydtól, vagy Max Porter A bánat egy tollas állat című kisregényét. Véleménye szerint mások gyászának történetét megismerve könnyebb megtalálni a saját fájdalmunk feldolgozásának megfelelő módját. „Az élet soha nem lesz már olyan, mint eddig volt. De ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem lehet izgalmas, szórakoztató, vagy szép. Igazad van, a férjed helyét soha senki nem fogja tudni átvenni, de létrehozhatsz az életedben új helyeket mások számára, és ez még számos boldog pillanattal megajándékozhat hátralévő életedben” – fogalmazott Philippa Perry.
