„Gyerekkoromban még nem féltem a repüléstől, édesanyám mesélte, hogy 3 évesen nagyon élveztem, amikor a gép légörvénybe kerülve ’dobált’. Később viszont, amikor tizenévesen egy barátnőmmel Londonba repültem, már szó szerint rettegtem a felszállásnál. Akkor is bénító félelem tört rám, amikor a gép hirtelen süllyedni kezdett: minden apró mozgásnál azt éreztem, hogy most fogunk lezuhanni. Ez a félelem az évek múlásával csak fokozódott, hiába számítok rutinos utazónak. Az idegesség, feszültség már napokkal a repülést megelőzően elfog, és ha belegondolok, mi vár rám, előző éjjel aludni sem tudok, vagy csak nagyon nyugtalanul. A fizikai tünetek – remegés, gyomorideg, szapora szívverés, irracionális halálfélelem – már a becsekkolásnál jelentkeznek, és bár idővel kitapasztaltam, hogyan vagyok képes egy kicsit ’lenyugtatni magam’, hogyan tudom elterelni a figyelmemet, amikor beszállok a gépbe, minden kezdődik elölről” – mesélte a HáziPatika.com-nak Lilla. Majd hozzátette: tisztában van vele, hogy a rettegés teljesen irracionális, hogy a repülőgép a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, és minimális az esélye annak, hogy baleset éri vagy lezuhan, mégsem tudja kontrollálni a félelmét – vagy csak rengeteg energiával.
A fóbiák előfordulása igen gyakori, az emberek 14 százaléka válik életében valamikor fóbiássá – a probléma egyébként kétszer annyi nőt érint, mint férfit. Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Budapest Pszichológia vezetője azt mondja, a fóbia meghatározott ingerektől, helyzetektől, objektumoktól való félelmet jelöl, amelynek hatására az érintett elkerüli, kiiktatja az életteréből az adott helyzetet, illetve csak különleges biztonsági feltételekkel (gyógyszer, biztonságot nyújtó személy, alkohol stb.) képes azt elfogadni. A szakember hangsúlyozta továbbá, hogy az elkerülni kívánt helyzetekkel való találkozás intenzív szorongásokat mobilizál.
A specifikus fóbiák közé soroljuk a repülésfóbiát, ahol a szorongásos készenlét egy adott tárgyra vagy helyzetre vonatkozik, jelen esetben a repülésre. A repülésfóbiát nem lehet annyival „elintézni”, hogy valaki egyszerűen nem szeret repülni, vagy fél a repüléstől. „Sok emberben generál szorongást a repülés, mert ha jobban belegondolunk, egy természetellenes szituációról van szó. A fóbiát úgy lehet differenciálni a félelemtől, hogy a szenvedés mértéke fokozottabb, olyannyira, hogy az illető akár teljesen elkerüli a félelme tárgyát vagy leblokkol, esetleg pánikrohamot kap. Akkor beszélünk betegségről, ha korlátoz minket a hétköznapi tevékenységek végzésében és rontja az életminőséget.”
A panaszok akár már több nappal az utazás előtt is megjelenhetnek, erősségük pedig fokozódhat a rettegett esemény közeledtével. Tipikus az alvási, koncentrációs nehézség, illetve az utazással kapcsolatos ismétlődő fantáziálás, amelynek fókuszában az érintett félelmei állnak. Leggyakrabban a repülőtérre való kimenetel és az ottlét, a helyek elfoglalása a gépen, a fel- és a leszállás, valamint maga az utazás generálja a szorongást, bár változó, hogy ki melyiket tartja a legijesztőbbnek. Mindemellett a pánik, rosszullét tünetei is tapasztalhatóak, a többi között izzadás, fulladás, légszomj, reszketés, heves szívverés, hányinger és szédülés.
Rizikófaktor a szorongó személyiség
Sarkadi szerint, mivel a repülésfóbia hátterében sok tényező bújhat meg, a kezelés elején mindenképpen fel kell mérni, mi áll a tünetek mögött, mik a hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők, illetve milyen biztonsági feltételekkel tudja az érintett elviselni az utat. A klinikai szakpszichológus egyébként úgy véli, gyakran a kontroll elengedésének a nehézsége áll a zavar hátterében; az érintett nem tudja elfogadni, hogy az utazás ideje alatt nem ő irányít.
„Gyanús, ha a strandbüfében túl hosszú az étlap”
A nyár sokak kedvenc évszakja, érdemes azonban hozzátenni, hogy a kellemesen meleg időjárást a többi között számos olyan kórokozó is élvezi, amelyekkel elfogyasztott ételeink útján kerülhetünk kapcsolatba. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a hónapokban gyakoribbá válnak az élelmiszer-eredetű megbetegedések. Szakembert kérdeztünk arról, hogyan mérsékelhetjük akár otthonunkban, akár vendéglátóhelyeken a fertőzésveszélyt.
Újra divat a kempingezés? Mutatjuk, hogyan vágjunk bele
Egyedül, szerelmünkkel, gyerekkel, nagy családdal, baráti társasággal – kempingezni sokféleképpen lehet. Az így eltöltött szabadság életre szóló élmény lehet, ám ha nem készülünk fel rá megfelelően, akkor akár rémálommá is válhat. Nézzük, hogyan vágjunk bele, ha még nem vagyunk gyakorlottak a témában.
Nyári kellemetlenségek: hogyan kezelhetjük a rovarcsípéseket?
Sokan nincsenek tisztában vele, hogyan enyhíthetik a rovarcsípés okozta fájdalmat, duzzanatot és viszketést, ha éppen nincs a közelben patika. Mutatjuk, miként kezelhetjük a kellemetlen csípéseket és mikor kell házi praktikák bevetése helyett azonnal orvoshoz fordulni.
„Velem úgysem történik baleset a nyaralás alatt”
Milyen utasbiztosítást érdemes kötni tengerparti nyaralásra? Mi történik, ha a nyaralás alatt COVID-19 fertőzést kapunk vagy nyakcsigolyánk megsérül egy horvát gumicsúszdán? Lehet-e biztosítást kötni a laptopunkra, az e-kerékpárunkra, a hegedűnkre, a drónunkra?
Bár a repülésfóbia tulajdonképpen bárkit érinthet, vannak olyan tényezők, amelyek megléte fokozhatja a kockázatot. „Korábbi, repüléssel kapcsolatos negatív tapasztalatok esetén – amelyek lehetnek saját élmények, de akár barátoké, családtagoké is – nagyobb a betegség kialakulásának a veszélye. Az izgulós, szorongó személyiség szintén rizikófaktor, az érintett ugyanis hajlamos rá, hogy saját testi tüneteit negatív keretbe helyezze. A pánirohamok korábbi megléte is növelheti annak az esélyét, hogy repülés során is féljünk a rosszulléttől. Ilyenkor bizonyos testi szenzációk téves, katasztrofizáló értelmezésének eredményeképpen jelentkeznek a panaszok. A katasztrofizáló tévértékelés miatt túlbecsüljük a fenyegetettség valószínűségét, a biztonsági lehetőségeket pedig alulértékeljük.”
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A relaxáció segít, az alkohol nem
A repülésfóbia kezelését klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta vagy pszichiáter végzi. Az, hogy meddig van szükség a szakemberrel való közös „munkára”, teljesen egyénfüggő. Általánosságban azonban elmondható, hogy kognitív viselkedésterápiával – amely bizonyítottan hatékony módszer a fóbiák kezelésére – rövidebb vagy középtávú terápiás folyamattal már jó eredményeket lehet elérni.
A viselkedésterápia során az úgynevezett deszenzitizálásra figyelnek, amely történhet fokozatosan, illetve elárasztási technikával. Lényege, hogy úgy helyezik bele az érintettet a félelemmel teli szituációba, hogy közben nem tud kilépni belőle. A szorongása kezdetben nagyon erős lesz, de majd folyamatosan csökkeni fog. A kezelés során relaxációs technikákat is tanul, amelyekkel megnyugtathatja magát az utazás során, ezáltal pedig képessé válhat arra, hogy normatív keretbe helyezze a repülés élményét.
Szintén hatékony technika a modelltanulás, amikor a beteg eltanulja valaki más – a párja, barátja vagy akár a terapeutája – normatív viselkedését a szorongás keltő helyzetben. Segíthetnek a különféle kognitív technikák is, amelyek révén átkeretezhetők a repüléshez kapcsolódó fóbiák: elképzelhetjük például, hogy valójában nem is repülünk, hanem egy szimulátorban ülünk. Virtuális valóságon alapuló terápiára is van lehetőség Magyarországon, ennek során az érintett egy virtuális szemüvegen keresztül kerül bele a félelemmel teli helyzetbe, miközben a tanult relaxációs technikákat alkalmazza.
A klinikai szakpszichológus szerint repülésfóbiánál nem feltétlenül van szükség szakember segítségére: vannak, akik egyedül is képesek megbirkózni a problémával például relaxációs technikák vagy figyelemelterelés (filmnézés, olvasás, zenehallgatás stb.) révén, de sokat jelenthet egy biztonságot adó személy jelenléte is. „A legtöbben akkor fordulnak szakemberhez, ha sehogyan sem tudják elkerülni a repülőgéppel való utazást, vagy már nagyon erős a szenvedés. Utóbbi alatt azt értjük, hogy az érintett mennyire érzi rosszul magát a bőrében.”
Ez is érdekelhet
Bár sokak számára logikus megoldásnak tűnhet a repülésről való teljes lemondás is, Sarkadi arra figyelmeztetett, hogy ezzel csak magunknak ártunk. Igaz, hogy az elkerülő viselkedés szorongáscsökkenést, illetve mentesülést eredményez, de minden egyes megjelenésével önmagát erősíti meg, és a jövőben egyre nagyobb valószínűséggel fog felbukkanni. Az sem javasolt, hogy gyógyszerek vagy alkohol segítségével próbáljuk megnyugtatni magunkat repülés előtt/alatt, mert az ilyen típusú biztonsági viselkedések ugyancsak nagy szerepet játszhatnak a tünetek fennmaradásában.
