A szadizmus a parafíliák, régebbi néven perverziók egyik fajtája. Orvosi diagnózisként csak akkor beszélhetünk erről, ha szexuális vonatkozása van. Ha nincs, akkor pusztán az erőszak iránti vágy nem nevezhető szadizmusnak - a testi és/vagy lelki szenvedés okozása más mentális zavaroknak is része lehet. Ez a kifejezés tehát tulajdonképpen azt takarja, amikor valakinél olyan szexuális vágy és késztetés áll fent, amelyhez a másik személy nem járult hozzá, neki jelentős testi vagy lelki szenvedést okoz, miközben a szadista személy szexuális örömöt és kielégülést él át.
A szadizmus gyakorisága nem ismert, mert napvilágra jellemzően csak akkor kerül, ha a vele kapcsolatos cselekménynek büntetőjogi következményei is vannak. Viszont az esetek többségében nincsenek ilyenek, ugyanis az érintett nem éli ki vágyát és késztetését, vagy esetleg talál magának olyan mazochista partnert, aki nem tesz feljelentést ellene. Egyben ez az oka annak is, hogy a szadistákról csak keveset tudnak, érintettjeit ugyanis csak akkor kezdik vizsgálni, ha összeütközésbe kerülnek a joggal. Ugyanakkor így is tudható, hogy az érintettek nagy többsége férfi: nőkre ez a zavar kevésbé jellemző.
Nem tudják, mi áll a szadizmus hátterében, csak feltételezések vannak. Különféle pszichológiai magyarázatokat próbáltak találni rá, de egyik sem állta meg a helyét. Kiderült, hogy ugyan egy-egy esetnél le lehet vezetni az okot (például gyerekkori traumák, magzatkori idegrendszeri károsodások, hormonális változások), viszont ugyanolyan előtörténettel lehet valaki mazochista és pedofil is, és persze az is lehet, hogy semmilyen zavar nem alakul ki nála.
A szadista gondolatai folyamatosan szexuális fantáziái körül mozognak, emiatt nem tud normálisan dolgozni, kapcsolatokat kialakítani. Példa erre, hogy egy férfi azért nem tud randevúzni és normális kapcsolatra lépni egy nővel, mert egyből megjelenik a szexuális fantáziája, és félni kezd attól, hogy a viselkedésében is megmutatkozik. Emiatt inkább eleve elkerüli az ilyen helyzeteket.
Ha a szadizmus cselekedetekben is megjelenik, akkor az érintett partnerének ténylegesen fájdalmat okoznak. Az utal rá egyértelműen, ha a partner jelzi, hogy a cselekedet számára rossz vagy megalázó, de az érintett mégsem hagyja abba. Az a típusú erőszak (legyen kisebb elfenekelés, lekötözés, harapdálás vagy karmolászás), amely még konszenzuális, tehát a másik fél beleegyezésével történik , nem számít szadizmusnak. Ez része lehet a normális szexualitásnak, de csak akkor, ha mindkét félnek örömet okoz.
A kezelés pszichoterápiával, elsősorban viselkedésterápiával történik, de szükség lehet gyógyszerekre is. A viselkedésterápiával a magatartást abba az irányba próbálják terelni, hogy az érintettnek a vágyakat elég legyen szimbolikusan, másokat nem kínozva kiélnie. Ez a gyakorlatban vagy működik, vagy nem - az eredmények nem túl jók. A gyógyszeres kezelésnek azért van létjogosultsága, mert mint minden parafíliának, a szadizmusnak is lehet kényszeres, rituális vonulata. Emiatt használhatnak ilyen esetekben antidepresszánsokat , amelyek viszont szintén nem mindig hoznak eredményt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Hogyan diagnosztizálják a szadizmust? Milyen eredményességgel gyógyítható? Van-e szövődménye? Ezekre is megtalálják a választ részletes cikkünkben a Betegségek A-Z rovatban !
