Az álmatlanság lehet önmagában jelentkező kóros állapot, de gyakrabban lelki, idegrendszeri betegségek kísérő tünete.
Az álmatlanság formái: nehezített elalvás, lerövidült alvásidő, gyakori felébredések (utána nehéz a visszaalvás), hosszabb (több, mint fél óra) éjszakai éber időszakok. Depresszióban és különböző szorongásos állapotokban a krónikus (legalább egy hónapja fennálló) alvászavar igen gyakori, a depresszióval való együttes előfordulása kb. 50%-os.
Ha a depressziós beteg alvása nem rendeződik kielégítően, az gyakran a depresszió tartós javulását is nehezíti, visszaeséshez is vezethet. Az álmatlanság kezelése tehát ezért is lényeges. Szinte bizonyos, hogy valamilyen mértékben közös agyi, idegrendszeri eltérés okozhat depressziót és/vagy álmatlanságot. Ma ezért leginkább az agyi sztressz-szabályozó rendszer és ennek következtében a mellékvesében a stresszhormon termelődés zavarát teszik felelőssé.
Érdekes újabb adat, hogy a depressziós és az álmatlanságban szenvedő betegekben egyaránt kimutatható az agy homloklebenyének túlaktivált állapota a mély alvás stádiumában. Az éjszakai fokozott aktiváció viszont viszonylagos elégtelen működéshez vezet a napközbeni éber állapotban, ami a gondolkodási, magasrendű szellemi tevékenységek hatékonyságát rontja.
Ha az ok-okozat viszonyt vizsgáljuk a depresszió és az álmatlanság között, akkor nem lehet úgy leegyszerűsíteni a választ, hogy az alvászavar a depresszió következménye. Az álmatlanság sok esetben a depressziótól függetlenül alakul ki, és annak lényeges rizikótényezője lehet. Az ismétlődő, visszatérő depresszióban igazoltan gyakoribb, hogy az alvászavar jelentkezik először, és csak azt követően alakul ki a depresszió.
Az álmatlanság általában súlyosabb, ha depresszióhoz társul, és különböző megnyilvánulási formái közül a korai felébredéseket tekintik a depressziós alvászavar típusos tünetének.
Az életkor is befolyásolja az alvászavart, a fiatalabbaknál gyakoribb a túlalvásos panasz, míg az idősebbeknél jelentősen gyakoribb az álmatlanság. Ezzel nyilvánvalóan összefügg, hogy az idősebb kori depresszióban gyakrabban jelentkeznek szorongásos tünetek, nyugtalanság.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A depressziós betegek álmatlanságát a kezelőorvos gyakran úgy értékeli, mint a depresszió "természetes" velejáróját, így sokan az antidepresszív kezelést minden esetben elégségesnek tekintik. Ez a valóságban azonban nincs így, tehát az alvászavart sokszor külön is kezelni kell (az antidepresszív terápia mellett), esetleg célzottan olyan depresszió elleni szert lehet választani, amely a többinél jobban javítja az alvást. Ha az alvászavart nem kezelik megfelelően, a mindennapi teljesítménycsökkenés mellett a következményes depresszió és szorongásos állapotok az általános egészségi állapotot (szív-érrendszeri betegségek fokozott rizikója) is ronthatják.
2007-08-06 15:48
Ez is érdekelhet
Forrás: Weborvos Dr. Lakatos László
