Habár elsősorban erről ismerjük, a lítium - a legkisebb sűrűségű szilárd elem - valójában nemcsak akkumulátorok fontos összetevője, hanem egészségügyi célokra is alkalmazható. Évtizedek óta használják hangulatzavarokkal küzdő betegek kezelésében, főként bipoláris zavar esetén, kiaknázva a hangulatjavító hatásában rejlő lehetőségeket. A pszichiátriai ellátásban jellemzően viszonylag magas dózisokat adnak az érintetteknek, legalább napi 200 milligrammot, ami mellett már az esetleges mellékhatásokat is gondosan monitorozni kell. Egyes kutatások szerint ugyanakkor a lítium már jóval kisebb mennyiségben is, akár mindössze napi 400 mikrogramm (0,4 milligramm) bevitele esetén is pozitív hatást fejthet ki.
Mint azt a ScienceAlert írja, éppen ezen eredmények miatt foglalkoztatja hosszabb ideje a tudósokat a kérdés, hogy vajon az ivóvízben természetesen előforduló lítium kihatással lehet-e az adott területen élő népesség egészségére. Beleértve akár az öngyilkossági kísérletek számának alakulását, az erőszakos bűncselekmények előfordulását, vagy éppen a demencia kialakulásának kockázatát. Több olyan tanulmány is született már a témában, amely kevésbé szilárd bizonyítékok alapján ugyan, de lehetséges összefüggést vetett fel a lítium magasabb ivóvízbeli szintje és az alacsonyabb öngyilkossági ráta között.
Brit kutatók egy csoportja a világon elsőként vetette elemzés alá a szakirodalomban fellelhető tematikus tanulmányokat. A kutatók összesen kilenc korábbi tudományos munka adatait vizsgálták meg, ezáltal a Föld összesen 1286 különböző pontjáról nyert adatokkal dolgozhattak, így például Japánból, Ausztriából, az Egyesült Államokból, Angliából, Görögországból, Olaszországban és Litvániából származó kimutatásokkal. Mint kiderült, az átlagos lítiumszintek a literenkénti 3,8 mikrogrammtól a 46,3 mikrogrammig terjedtek ezeken a helyszíneken, egyes közösségekben ugyanakkor meghaladta a 80 mikrogramm/litert is. Ami pedig a legfontosabb, hogy az adatokból kimutatható volt, hogy az ivóvíz viszonylag magas lítiumszintje összefüggést mutat az öngyilkosságból származó halálozás alacsonyabb előfordulásával.
"Mindenképpen ígéretes, hogy a lítium magas szintje antiszuicid hatást fejthet ki, illetve megvan benne a potenciál, hogy javítsa a közösség mentális egészségét" - fogalmazott Anjum Memon, a Brighton és Sussex Orvosi Egyetem epidemiológus professzora, a tanulmány vezető szerzője. Azt ugyanakkor a kutatócsapat is elismeri, hogy elemzésüknek bőven akadnak korlátai. A megvizsgált tudományos munkák jellemzően inkább csak hipotézisek létrehozására alkalmasak, mintsem arra, hogy választ adjanak a legfontosabb kérdésekre. Nem vizsgálják az adott területen élők társadalmi-gazdasági helyzetét, a mentális zavarok előfordulási gyakoriságát az adott populációban, továbbá nem térnek ki arra sem, hogy mennyiben befolyásolja az eredményeket az élelmiszerek által bevitt lítium. Ugyancsak nem térnek ki arra a problémára, hogy a palackozott vizek gyakran magasabb lítiumtartalommal rendelkeznek, mint a csapvizek - márpedig előbbieket nem vizsgálták külön kutatások.
Ez is érdekelhet
Mindezek alapján a kutatók további kiterjedt kutatásokat, illetve randomizált közösségi kísérletek lefolytatását szorgalmazzák a témában. A cél, hogy jobban feltárják, miként hat a lítium a szervezetre, valamint minek köszönhető a hangulatra kifejtett előnyös hatása.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
