A bipoláris zavarnak két fajtája van, amelyek tünetei nagyjából azonosak. De míg az I. típus súlyosabb, a II. típus enyhébb tünetekkel jár. Egy újabb kutatásból pedig az is kiderült, hogy a két típusban szenvedők agyának szerkezete jelentős mértékben eltér egymástól. Az I. típusban szenvedő betegek agyának térfogata kisebb,a II. típusban pedig az agy fehérállománya kisebb.
Az agyi képalkotási technikák fejlődésével az elmúlt évtizedekben a tudósok érdeklődése annak kutatása felé fordult, hogy a mentális betegségekben szenvedő egyének agya miben tér el fizikailag az egészségesekétől. A neurológusok azt kezdték kutatni, hogy a depressziósok agya milyen szerkezeti eltéréseket mutat , például az agytérfogat tekintetében. A kutatás fókuszában eddig a major depresszió, a skizofrénia és az autizmus álltak, most azonban kutatók a bipoláris zavart is megvizsgálták.
A felvételeken a vizsgálati személyek szürke- és fehérállományát, illetve a koponya- és gerincűri folyadékát ellenőrizték. Ezen kívül egy viszonylag új képalkotási eljárással, az úgynevezett diffúziós tenzor képalkotással (DTI) megmérték az agy fehérállományának az integritását, azaz az idegsejtek nyúlványainak, az axonoknak az agyterületeket egymással összekapcsoló funkcióját.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A korábbi vizsgálatokkal összhangban azt találták, hogy a bipoláris zavarban szenvedő betegek esetében az agy térfogata összességében kisebb (mind a szürke-, mind pedig a fehérállomány tekintetében), de a koponya- és gerincűri folyadék mennyisége nagyobb, mint az egészséges embereknél.
Az egyes személyek agytérfogatának ellenőrzése azonban azt mutatta, hogy a II. típusú bipoláris zavarban szenvedők agya lényegileg nem tér el az egészségesekétől, míg az I. típusban szenvedőknél a bazális ganglionok bizonyos területei (a nucleus caudatus) nagyobb térfogatúak – ezek a területek a döntéshozatalban és a jutalmazás feldolgozásában játszanak szerepet. A DTI-vizsgálatok pedig azt mutatták, hogy a bipoláris zavar minkét típusában jellemző, hogy a fehérállomány kevésbé összefüggő, mint a kontrollszemélyek esetében.
Ez az utóbbi eltérés azonban a II. típusban szenvedők esetében volt nagyobb – első sorban a frontális és a prefrontális kéregben. Ez pedig arra mutat, hogy a II. típusú bipoláris depresszió kognitív diszfunkciónak tekinthető.
