A leggyakrabban előforduló problémát az ízületi és végtagfájdalom, hátfájdalom, valamint a hasi fájdalom jelentette.
Amerikai szakemberek már több mint egy évtizede rámutatattak arra, hogy az alapellátásban a depressziós betegek akár 80 százaléka is kizárólag testi tünetekkel, elsősorban fájdalmakkal jelentkezik. Azonban sok orvos ilyenkor nem veszi számba a depresszió lehetőségét, és csak a testi eredetű okok aprólékos és alapos feltárására helyezi a hangsúlyt. Erre jellemzően akkor kerülhet sor, ha az érintett fáradtságra, energiahiányra, és "megmagyarázhatatlan" testi fájdalmakra panaszkodik, érzelmi vagy vegetatív tünetek nélkül.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ma már általánosan elfogadott irányelv, hogy a depressziós beteg kezelésében valamennyi tünetet meg kell szüntetni ahhoz, hogy az érintett elérje a teljes felépülést. Mégis a klinikai vizsgálatok eredményei szerint a betegek 60-70 százaléka nem éri el a teljes tünetmentességet. A visszamaradó, úgynevezett maradványtünetek akadályozzák a beteget abban, hogy teljesen visszatérjen a munkájába.
Ráadásul a nem megfelelően kezelt betegek nagyobb kockázattal élnek át súlyos depressziót, gyakori depressziós epizódokat, felgyorsuló visszaeséseket, vagy válnak rezisztensé a terápiákkal szemben.
