Fénytelen gondolatok
Tél van, rövidek a nappalok, hosszúak az éjszakák, a sötétség és a hideg meglehetősen korlátozza a legtöbbünk cselekvési területét, a meleg szobába húzódva többet vagyunk egyedül is. A depresszióra hajlamos embereket, különösen, ha egyedül élnek, ilyenkor könnyebben elfogja a kilátástalanság érzése, mély hangulati válság is kialakulhat. Különösen az ünnepeket követő napok a veszélyesek. Szakemberek ezt a "broken promise" (széttört remény) teóriával magyarázzák.
Az ünnepektől ugyanis mindig valamilyen fordulatot, pozitív eseményt várunk, és az vezethet a krízishez, akár az öngyilkos gondolatokhoz is, ha kiderül, hogy az elvárásaink nem teljesültek. Krízisintervenciós szakemberek tapasztalatai szerint december végén, a két ünnep között megszaporodik azoknak a száma, akik elkeseredésükben már-már önpusztító gondolatokat is forgatnak magukban.
Szerencsére a tettig csak kevesen jutnak el (bár Magyarország még mindig előkelő helyet foglal el az öngyilkossági statisztikákban is), de annyi bizonyos, hogy ilyenkor fogadják a legtöbb hívást a lelki elsősegély telefonszolgálatok.
Hogy ebben mennyi része van az ünnepek fényében még sötétebbnek érzett magánynak, a felfokozott szeretetéhségnek, a várakozást követő csalódásnak, és mennyi az évszak sajátosságainak, az vitatott. Múlt heti összeállításunk a "karácsonyi neurózis" okairól és elkerülésének lehetőségeiről szólt. Ez alkalommal pedig azt járjuk körül Michael Carayon pszichológus Merj élni! című könyve segítségével, mit kell tenni, ha valaki úgy érzi, hogy bármilyen okból, de súlyos válsághelyzetbe került, és hogyan segíthet, ha felfigyel arra, hogy valaki a környezetében ilyen krízist él át. Az Életfa Egészségvédő Központ által forgalmazott könyvet nemcsak depressziósoknak ajánljuk, hanem mindenkinek, aki életében valaha segítségre szorult, vagy szívesen segítene, ha bajba jutott emberrel hozza össze a sorsa.
Vészhelyzetben
Mindenki életében akadhatnak pillanatok, amikor úgy érzi, hogy senkivel nem tudja megosztani a terheit, noha épp akkor lenne a legnagyobb szüksége rá. A reménytelenségnek, a magánynak, az elhagyatottságnak ez az érzése bárkit utolérhet. Ha valaki úgy érzi, tehetetlenül áll élete történéseivel szemben, elveszítette utolsó reményét is, nem tud úrrá lenni a szorongásán, és öngyilkos gondolatokat fontolgat - akkor az ő számára az a legfontosabb, hogy beszélgessen, kapcsolatot teremtsen valakivel, segítséget kérjen.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Minden kapcsolat egy újabb szál, amely az élethez köti. Így kibeszélheti magából azokat az okokat, amelyek miatt felmerült annak gondolata, hogy véget vessen az életének. "Minden kimondott szó szimbolikusan hordozza a félelmet, a fájdalmat, a bűntudatot, amely a múltban gyötörte és gyötri most a jelenben. A visszafojtott érzelmek utat keresnek maguknak, mint a lezárt edényben fejlődő gőz. Ki kell szabadítani őket és erre nem az öngyilkosság az egyetlen megoldás. Először meg kell tisztítania, majd újra fel kell építenie önmagát.
Beszélnie kell valakivel! Kopogjon be a szomszédjához, akár ismeri, akár nem, akár zavarja, akár nem. Ebben a pillanatban semmi sem fontos, csak Ön. Vészhelyzet van. Kérjen segítséget! Szükséget szenvedni emberi dolog, joga van hozzá. Higgye el, az az ember, akihez fordul, megtisztelve érzi magát. Hívjon fel egy barátját, bátyját vagy nővérét, bármilyen rokonát, a szomszédját vagy hívja a lelki elsősegély-szolgálatok valamelyikét!" - ajánlja a pszichológus.
Emberi hang, megértő meghallgatás
A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok számaira évente több mint félmillió hívás érkezik. A hívások mintegy harmadából lesz segítő beszélgetés. A többi között előfordul téves hívás vagy heccelődés is, a többség azonban úgynevezett próbahívás. Ilyenkor az illető még nem döntötte el, hogy el meri-e mondani a problémáit.
A hívóknak körülbelül egytizede számol be öngyilkossági szándékáról. Szinte mindegyikük megpróbált valamilyen előzetes jelzést adni, de próbálkozásukat a környezet nem hallotta meg vagy elhárította magától. A nők általában szerencsésebb helyzetben vannak, ők inkább kibeszélhetik a gondjaikat. A férfiak, mivel a segítségkérés, mint a gyengeség jele nem illik az elfogadott férfiszerepek közé, ritkábban fordulnak a szolgálathoz, de akkor súlyosabb bajokkal.
A beszélgetések után a munkatársak nem törekszenek az újbóli kapcsolatfelvételre. Alapelvük szerint a hívó joga, hogy felvegye a telefont, kezdeményezze a beszélgetést és bármely pillanatban meg is szakíthatja azt. Az érintett névtelen marad, a belegyezése nélkül nem intézkednek vele kapcsolatban, kivéve, ha szabadságát beszűkítő, megszüntető közvetlen életveszély áll fenn. A szolgálat munkatársai adott esetben szükség szerint hivatásos, vagyis egészségügyi, jogi, szociális és más természetű segítség igénybevételét ajánlják.
Itt és most!
A segítő, felszabadító "kibeszélgetés" az első lépés a megoldáshoz vezető úton. A sötét gondolatoktól való megtisztuláshoz, az ön(újra)építéshez, az élet csodájának újbóli értékeléséhez Carayon az érzékeinket ajánlja segítségül. "Vegyél kezedbe egy almát. Érezd bőrének hűvös, sima tapintását. Csodáld meg, éld át üde pirosát, színének átmeneteit a Nap sárga aranyáig. Tudatosítsd magadban, hogyan simul gömbölyűn a tenyeredbe. Szívd be az illatát! Lassan harapj bele, halld a fogaid alatti finom roppanást, élvezd, hogyan árad el nyelveden az édes-savanykás leve. Mozgasd az állkapcsodat, őrölj a fogaiddal, fogadd magadba a gyümölcsöt, figyeld, hogyan válik tested részévé, éld át a felüdülés örömét!" Ez a gyakorlat egyike azon egyszerű önsegítő módszereknek, amelyet Michel Carayon francia pszichológus az életenergia tudatos újjáteremtésére ajánl.
Az érzékelés, a légzés tudatos átélése, a befelé figyelés, a szimbolikusan átélt testi-lelki megtisztulás abban segíthetnek, hogy a válsághelyzetben lévő megtanulja újra értékelni és szeretni önmagát, puszta létezésének örömét. Fedezze fel önmagát, érezze, hogy létezik, lélegzik, stabilan áll a földön, érezze testét, tudatosan érzékelje ennek a csodálatos műszernek a jelzéseit. "Itt és most" - ez lehetne a kulcsszó, a jelenben élés alapélménye. Carayon azzal a merőben újszerű gondolattal képeszti el az olvasóit, hogy a deprimáltság, a levertség, a "gödör" tulajdonképpen szerencse. Ennek átélése az egyetlen esélyünk ugyanis arra, hogy szakítsunk az illúziókkal, a szerzés- és bírásvággyal, abbahagyjuk a biztonságra, a halhatatlanságra, a tökéletességre való törekvést, hogy eszköz lehessen az, ami eddig cél volt. "Én nem akarom sem elítélni, sem megakadályozni tettében azt, aki öngyilkosságra szánja magát. Csupán segítő kezet nyújtok felé, választási lehetőséget kínálok a számára, a tudatos vagy öntudatlan szabadságot. Azt szeretném, hogy merjünk együtt élni szenvedéseinkkel, amelyeknek magunk kell, hogy értelmet találjunk. Talán általunk válunk igazán emberré, általuk valósítjuk meg önmagunkat, tanulunk meg igazán szeretni" - írja.
