Emiatt merült fel benne a nyilvánvaló kérdés: vajon miért van az, hogy néhány embernek segít a kezelés, míg másoknak nem?
Azt feltételezte, hogy azok, akik depressziós személyiségjegyekkel - krónikus melankóliával - rendelkeznek, sokkal nehezebben reagálnak a kezelésre, ha depresszióban is szenvednek. Ezeknek az embereknek ugyanis alapvetően alacsony az önbecsülése, állandóan aggódnak valamiért és elégedetlenek az életükkel. Maddux szerint a lakosság legalább 13 százalékánál megfigyelhetőek ezek a személyiségjegyek.
"Ez nagyon nagy szám, de az eredmények más kanadai és amerikai kutatásokéval is összhangban vannak" - mondta a kutató. "Azok közül, akik pszichológushoz fordulnak segítségért, mert depressziósak, 44 százalékuk eleve ilyen személyiségjegyekkel is bír."
Tanulmányából azonban kiderült, hogy az ilyen, alapvetően depressziós személyeknek is van segítség: a kognitív viselkedésterápia és a pszichodinamikus terápia hatásos kezelésnek bizonyult. Bár ezeknek a kezeléseknek a hatása nem hosszú távú, Maddux szerint jó hatással van a páciensekre. A kutató szerint a következő lépcső, hogy más a depressziót befolyásoló faktort is tanulmányozzon, mint például a biológia, a gyermekkor vagy az átélt traumák.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Animáció: HáziPatika.com
