A pedofília büntetőjogi, pszichiátriai és laikus megközelítése körül nagy a zavar. A laikusok egyedül abból indulnak ki, hogy hány éves a sértett, illetve hány éves az elkövető, és már az alkalmi aktusokat is pedofíliának tartják. Ugyanakkor azoknak, akik elmennek például Thaiföldre, és ott gyermekprostituáltakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, csak töredéke orvosi értelemben vett pedofil. Hasonló a hazai büntetőjog szerinti meghatározás, amely a pedofiljellegű bűncselekményeknél kizárólag az életkort veszi figyelembe, a rendszerességet nem. Ugyanakkor az orvosi értelemben vett pedofília tartós állapotot jelent, nem alkalmi megnyilvánulást, és döntően nem is az életkoron alapul: ugyan a határt a pszichiátriai diagnosztikus rendszer is a 13 éves kornál húzza meg, a gyakorlatban nem az életkor a döntő. A pedofiloknál tehát nem az a lényeges, hogy a partner hány éves, hanem hogy milyen a külleme és a viselkedése. Hiába 12 éves például egy lány, ha már nagyobb melle és fanszőrzete van, akkor egy igazi pedofil számára nem szexuális célpont.
Kik a pedofilok?
A pedofíliát nagyon sokféleképpen lehet osztályozni. Van kizárólagos pedofil, akit nőies és férfias partner egyáltalán nem érdekel. Ők a tényleges pedofilok, akik azért vonzódnak a gyerekekhez, mert ártatlanok és tiszták. Van olyan pedofil, akit csak az egyik nem érdekel, de olyan is, akit csak a másik, illetve mindkettő. Van olyan pedofil is - bár ők inkább csak büntetőjogi értelemben pedofilok -, akit minden korosztály érdekel, köztük a gyerekek is. Az utóbbi idők fejleménye, hogy kiderült: női pedofilok is vannak.
Ugyan vannak különféle elméletek, nem tudják, hogy mi okozza a pedofíliát. Az orvosok jelen tudása szerint ez a késztetés veleszületett adottság: az érintettek agyában vélhetően a méhen belüli fejlődés során történik valami, ami ebbe az irányba tereli őket.
Az orvosi értelemben vett pedofília legalább fél évig tartó intenzív szexuális késztetést és fantáziálást, illetve megvalósult pedofil cselekmények elkövetését jelenti. A pedofilok nagy része - a becslések szerint háromnegyede - úgynevezett ego-disztóniás pedofil, ami azt jelenti, hogy morálisan saját maga is elfogadhatatlannak tartja a pedofíliát, és vágyait a külső valóságban soha nem éli ki, legfeljebb fantáziákban, gyermekpornográf képek, videók használatával.
A pedofília kezelése a kényszerbetegségekhez hasonlóan antidepresszánsokkal és egyéb gyógyszerekkel történhet, de ezeknek nem minden esetben van hatásuk. Néhány országban kényszergyógykezelésként kerülhet szóba a kémiai kasztráció, de nálunk erre nincs lehetőség. Ezt az országok alapvetően kétféleképpen használják: egyes helyeken kötelezően elrendelik, míg máshol - így például az Egyesült Királyságban vagy a skandináv országokban - önként lehet választani. Maga a kémiai kasztráció reverzibilis, azaz a kezelés csak addig hat, amíg az érintettek rendszeresen megkapják a készítményeket. Ugyan Magyarországon nincs lehetőség kémiai kasztrációra, internetes úton beszerzett anyagokkal szoktak ilyen kezelést is vállalni ego-disztóniás pedofilok. Ennek során az érintettek antiandrogén hatású szert, tehát olyan készítményt szednek, amely gátolja a férfi nemi hormonok hatását. Ezeket a gyógyszereket eredetileg olyan betegségek kezelésére fejlesztették ki, mint például a hormonérzékeny prosztatarák. Ha a szer férfiaknál eléri a kívánt hatást, akkor szexuális vágyuk egyértelműen csökken, másrészt számítani lehet merevedési zavarokra is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A pedofília olyan mentális zavar, amelyet az orvosok mai tudása szerint csak nagyon szerény eredménnyel lehet kezelni. A megoldások gyakorlatilag csak a tüneteket enyhítik, gyógyszeres kezelésre ráadásul csak a férfiaknál van mód. Ugyan a kutatók próbálkoznak pszichológiai módszerekkel, például alkalmaznak egyéb gyógyszereket, így például antidepresszánsokat is, az eredmények nagyon lehangolóak.
Ez is érdekelhet
Részletes cikkünk a pedofíliáról a Betegségek A-Z rovatunkban olvasható!
