A profi amerikai futball játékosok között rendszeresen előfordultak tragikus öngyilkosságok, amelyekre a tudósok csak mostanában - több évtizednyi kutatómunka után - kezdenek magyarázatot találni. A pusztító hatást a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) nevű degeneratív agyi betegséghez kötik, amelyet olyan ismételt fejsérüléseket okoznak, mint az agyrázkódás. A kutatók arra is rájöttek, hogy a betegség nem csak a profikat, hanem a szabadidős sportolókat is érinti. A tanulmány az Acta Neuropathologica folyóiratban jelent meg.
A kutatók olyan betegekről készült klinikai feljegyzéseket elemeztek, akik az agyukat a Mayo klinika agybankjának adományozták. A kiválasztott 66 beteg fiatal felnőttként rendszeresen gyakorolta a küzdősportokat. Amikor a kutatók megvizsgálták az agyszöveteket, kiderült, hogy az alanyok 32 százalékánál felfedezhetőek voltak a CTE betegség megkülönböztető jegyei. Felfedeztek két genetikai markert is, amelyek érzékenyebbé tették a betegeket a CTE-re, mert csak olyan alanyok szövetmintáiban jelentek meg, akiknél kifejlődött a betegség.
Nem az elriasztás a cél
Az eredményeiket (főleg azokat, amelyek CTE hajlamot jelző biomarkerekre vonatkoznak) tanulmányozni kell nagyobb betegcsoportokon is - vélik a szakemberek. És bár egyre több a bizonyíték a fejkontaktussal járó sportok káros hatásaira, a kutatók nem akarták elriasztani a sporttól a fiatalokat. "A tanulmánynak nem célja , hogy gátolják a gyermekek és felnőttek sportolását, mert hisszük, hogy nagyok a mentális és fizikai egészségi előnyei" - mondta Kevin Bieniek, a tanulmány vezető szerzője. Kifejezte azonban a reményét, hogy az ehhez hasonló tanulmányok segítségével a kutatók és az edzők hatékonyabban lesznek védeni a fiatal sportolók agyát.
E tanulmánnyal egybecsengenek annak a kanadai kutatásnak a megállapításai, amely a háztartási és szabadidős agyi sérülések, különösen az enyhe agyrázkódás kockázatait elemezte.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sokkal súlyosabb, mint gondolták
Ma már köztudott, hogy az agyrázkódás sokkal súlyosabb sérülés, mint korábban gondolták. A veszélyessége nem korlátozódik az esemény közvetlen következményeire. A kutatások ugyanis már kimutatták a kapcsolatot a súlyos traumás agysérüléseket később követő öngyilkosságokkal, különösen a katonai veteránok és a hivatásos sportolók között, újabban pedig feltárták a kapcsolatot agyrázkódás és a depresszió között.
A kanadai Medical Association Journal szaklapban közölt új kutatási adatok viszont azt mutatják, hogy még az enyhe agyrázkódások is, amelyeket hétköznapi környezetben szenvedtek le az emberek, sokkal károsabbak, mint bárki gondolta volna. A hatásukra ugyanis a felnőttek esetében hosszú távon háromszorosára növekszik az öngyilkosság kockázata. S a kockázhat további egyharmaddal emelkedik, ha a baleset hétvégén, és nem hétköznap történt.
A tipikus beteg
A tipikus beteg egy középkorú felnőtt, aki a sérülését odahaza vagy a munkahelyén vagy közlekedés közben szerezte. Azaz leesett a létráról és beverte a fejét, legurult a lépcsőn vagy karambolozott. Ha ez hétvégén történt vele, akkor - a kutatók feltevése szerint - vagy nem kapott időben ellátását, vagy nagyobb eséllyel kezelte olyan személyzet a kórházban, amelyik kevésbé volt hozzáértő az agysérülések ellátásában. S ennek meglett a statisztikusan kimutatható hosszútávú következménye.
Donald Redelmeier , a University of Toronto a vezető tudósa, a tanulmány egyik szerzője, és csapata meg akarta vizsgálni az agyrázkódás kockázatait a hétköznapi körülmények között. Közel negyedmillió felnőttet azonosítottak Ontarióban, akiket enyhe agyrázkódással diagnosztizáltak az elmúlt 20 évben. Kiderült, hogy a több mint 660 öngyilkosság történt az ilyen betegek között, ami 100 ezer betegre vetítve 31 halálesetet jelent évente. Ez a háromszorosa a lakossági átlagnak. Az öngyilkosságok átlagosan hat évvel azután történtek, hogy az agyrázkódás bekövetkezett. Ezt a kockázat független volt a demográfiai vagy korábbi pszichiátriai állapotoktól, és növekedett, ha további agyrázkódást szenvedett el az adott egyén. A hétvégi agyrázkódások pedig a lakossági átlag négyszeresére emelték a későbbi öngyilkosság kockázatát. A kutatók szerint azonban többféle magyarázat is lehet az öngyilkosságokra , így a mostani eredményeket nem tartják perdöntőnek. Például a sérülés munkahelyi vagy szociális következményei is jelentősen közrejátszhatnak egy végzetes lépéshez.
Vegyék komolyan!
Redelmeier ennek ellenére ragaszkodik hozzá, hogy az emberek vegyék komolyan az agyrázkódást. Legalább három dolgot meg kell tenniük saját érdekükben az ilyen sérülést szenvedőknek: Először is adjanak maguknak egy kis pihenési időt a regenerálódásra. Másodszor, ha már a beteg jobban érzi magát, ne próbáljon legénykedve, a túlteljesítés szándékával visszatérni a korábbi életéhez. Harmadszor pedig még azután is, hogy jobban van, s rendesen kipihente magát, ne feledkezzen meg róla, hogy a felépülése nem teljesen fejeződött be.
"Ha valakinek 15 évvel ezelőtt allergiás reakciója volt a penicillinre, akkor azt érdemes közölnie az orvosával, mert ez egy állandó része az orvosi leleteinek. Pontosan ez kell, hogy legyen a helyzet a 15 éve történt agyrázkódással is" - szögezte le a kanadai tudós.
Forrás: PopSci.com , ScientificAmerican.com
