Tény, hogy hazánkban a pszichiátriai szakember "hiánycikk".
Tény, hogy a mentális problémákkal küzdő emberek száma nemhogy csökkent volna,
hanem látványosan emelkedett. Viszont tény az is, hogy a probléma nem magyar sajátosság, hanem Európától az Egyesült Államokig a világ számtalan
országában gazdasági és társadalmi kérdések sokaságát generálja.
Dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem docense, a Magatartástudományi Intézet intézetigazgatója előadásában számos, nem ismert
tényt és összefüggést tárt fel a hazai pszichiátriai ellátási rendszerrel
kapcsolatban. Gondolnánk vajon, hogy egy önmagán mentális tüneteket felismerő
beteg, ha akár állami, akár magánegészségügyi ellátásra jelentkezik, egy évnyi hosszúságú várólista végén találja magát? A rengeteg ellátatlan beteg
számára viszonylag kevés lehetőség adódik, hogy problémáira válaszokat, és
megfelelő kezelést találjon. Nem csak amiatt, mert a rendszerben megdöbbentően
kevés az elérhető kompetens pszichiáterek száma. Nem csak azért, mert az állami
rendszerben alulfinanszírozott a szakterület. Hanem azért, mert egy ilyen
panaszokkal érkező páciens számára már édeskevés a „beszélgetős” terápia, amely
végén akár egy gyógyszer felírásával távozik. A tünetek – sok tényező
hatására – egyre komplexebb kórképeket adnak ki.
Bár a mentális egészséggel kapcsolatos tudatosság világszerte
(különösen Európában) növekvő tendenciát mutat, az ezzel a területtel
foglalkozó szakemberek száma igen alacsony.
Míg 2021-ben közel 24 ezer pszichiáter praktizált
Németországban, mint Európa legkimagaslóbb szakemberlétszámmal büszkélkedő
országában, addig Magyarországon mindösszesen 1394. (Statista.com,
OECD)
Bárki szenvedhet mentális problémáktól, és
ennek széleskörű hatásai lehetnek az egyén életére, pontosan ugyanúgy, mint a
testi egészségi problémák. A korunkban leggyakrabban diagnosztizált mentális
betegségek közé tartozik a depresszió, a generalizált szorongás és az étkezési
zavarok. A pszichiátriai problémák tünetei bár mindenkinél eltérőek, magukban
foglalják a szomorúságot, levertséget, a társasági élettől való elzárkózást, a
haragot, a különböző tudatmódosító szerek használatát és az öngyilkossági
gondolatokat.
Ha egy mentális beteg
segítséget szeretne, az első lépés az lehet, hogy jelentkezik a háziorvosánál.
Azonban már itt a „kapuban” kiderül, hogy viszonylag kevés az a szakember, aki átlátja egy ilyen páciens
problémáinak a gyökerét. Ezért várhatóan a szakellátás felé irányítja a
pácienst, ahol viszont megint csak zsákutcába fut a várakozási idő miatt. „Milyen jó lenne, ha már az iskolában pszichológiai
készségeket lehetne tanulni! Vagyis, nem csak matekot, hanem olyan alapokat,
amelyek megmenthetnének attól, hogy mentális zavarunk legyen a későbbi életem
során. Hogy a saját érzelmeinket szabályozni tudjuk, konfliktusokat kezelni,
másokkal kommunikálni megtanuljunk valamint képesek legyünk a környezetünk és saját
gondolataink, érzelmeink felismerésére – mondja Dr. Purebl
György.
A súlyos érzelmi szabályozási zavarral küzdő fiatalok száma is
folyamatosan nő egész Európában, nem csak Magyarországon, ami előrevetítheti a
jövő egyre égetőbb kérdéseit. Hazánkban valójában megszűntek a pszichiátriai
fekvőbeteg intézmények, de a szakemberek hangsúlyozzák: még az evészavarokkal küzdők számára sem létezik külön klinika, ahol a komplex ellátás végén gyógyultan távozhatnának az
érintettek. Pedig akár egy magánegészségügyi befektetésként is óriási igény
lenne egy ilyen szolgáltatást nyújtó intézményre.
Purebl György szerint szükség lenne egy olyan üzleti
modellre, amely komplex ellátást nyújthat. "Mint pszichiátriai
intézmény, esetleg
mondjuk fekvőbeteg ellátást is biztosít, súlyos betegségekben is segít,
ugyanakkor finanszírozható a felhasználók által. Ez jelenleg
kifejezetten hiányzik
Magyarországon. A mentális problémák, akár gyermek-, akár felnőttkorban
sokkal nagyobb hatással bírnak, mint a testi egészség, és a jövőre
vonatkozóan még inkább fokozódhat az emiatt szaporodó negatív társadalmi
és
gazdasági hatások száma.”
Arra vonatkozóan nehéz statisztikát találni, hogy Magyarországon a mentális betegségek okán (depresszió, szorongás, társadalomtól történő elzárkózás...) évente hány kiesett munkanap, hónap terhelte a munkaadókat, de becslések szerint a neurózis akár a lakosság hetven százalékát is érintheti. Szorongás a gazdasági helyzettől, a háborútól, a mesterséges intelligencia előretörésétől és számos egyéni sorstörténettől. Vajon elég, ha önfejlesztő könyvek sorozata hever a polcunkon? A választ mindenki sejti, azonban a megoldás egyelőre nem látható.