Vakító fény az alagút végén, lebegés a test felett, az életünk szemünk előtt lepergő jelenetei - a halálközeli élményeket felsoroló történetek között nagyon sok az átfedés. A tudománynak máig nincs pontos válasza azokra az élményekre, amelyeket az elmúlás előtti pillanatokban élünk át. Az Annals of the New York Academy of Sciences című tudományos folyóiratban egy egyedülálló tanulmányt tettek közzé arról, mit tudhatunk eddig a halálközeli élményekről. A lektorált anyagot az Iflscience cikke is összefoglalta.
Nem pusztán hallucinációk
A tudomány fejlődésének köszönhetően közelebb kerültünk a halál megértéséhez, sőt annak definíciója is sokat változott az elmúlt évtizedekben. Sokáig a légzés- és pulzushiányt a halál egyértelmű jelének tekintették, az újraélesztési módszerek javulásának köszönhetően azonban ez már nincs így, hosszú ideig életben tartható valaki úgy is, hogy orvosi értelemben már nincs pulzusa. A kardiopulmonális újraélesztés ( CPR ) kifejlesztésének köszönhetően a halál már nem egy abszolút állapot, hanem egy olyan folyamat, amely bizonyos állomásokig még visszafordítható - magyarázta Dr. Sam Parnia, a tanulmány egyik szerzője.
Azok az emberek, akiket az orvosoknak az utolsó pillanatban mégis sikerül visszarántani az életbe, látszólag megmagyarázhatatlan élményekről számolnak be. Ami figyelemre méltó, hogy ezek az élmények - amelyekről több száz milliót jegyeztek fel a világ különböző kultúráiból - következetesen ugyanazokat a témákat követik. A beszámolók jelentős hányada szerint az érintettek először elszakadtak a testüktől, majd egy bizonyos úticél felé indultak meg, melynek során régi emlékeik és érzéseik elevenedtek meg. Sokan állították, hogy ugyan tisztában voltak vele, hogy a halál felé közelítenek, mégis a nyugalom öntötte el őket, mintha csak hazaértek volna.
A mostani amerikai tanulmányban több korábbi, a témát érintő kutatás eredményét is összehasonlították. Több tanulmány is kiemelt figyelemmel vizsgálta azokat az agysejteket, amelyek órákkal a szív leállását követően is aktívak lehetnek. Az ezeket vizsgáló elektroencefalogramos (EEG) mérések alátámasztják a halálból visszatérők állításait, akik úgy érezték, éberek és tudatuknál vannak az újraélesztés ideje alatt. Az eredmények szerint a halálközeli élményeknek nincs sok közös vonásuk a hallucinációkkal vagy a kábítószerek fogyasztásakor tapasztalt illúziókkal, azoknál sokkal világosabb narratív ívet követnek a halálból visszatérők beszámolói. Az élet és halál között tapasztalt dolgok pedig hosszú távú pszichológiai hatást gyakorolnak az azt átélő emberekre, a halálközeli élmény egy életre velük marad.