Terápiás műalkotások
A műalkotásoknak régebben mágikus hatást tulajdonítottak (mint pl. az altamirai és egyéb barlangrajzok esetében, feltételezésünk szerint a képek vadászati szertartások eszközeként szolgáltak).
Pontos hatásmechanizmust nem ismerünk (csupán hipotéziseink vannak), és nagy esetszámú, kettős-vak, randomizált, illetve placebo-kontrollált vizsgálatok (amiket egy eljárás hatékonyságának bizonyítására tudományos szinten elvárnak) sem állnak rendelkezésünkre. Ennek ellenére több évezred tapasztalatai azt mutatják, hogy a műalkotások jelentős hatással bírnak lelki készülékünkre, és klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentősen befolyásolható a művészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal.
A katarzis gyógyszer? - módszerek
Számos elismert pszichoterápiás módszer él az ókori görög drámák hatástárából ismert katarzis eszközével, amit eredetileg művészi eszközökkel értek el, míg a ma elfogadott pszichoterápiás módszerek más utakat választanak. Kivétel képeznek a művészetterápiák, amelyek a különféle műalkotások által hordozott (sokszor katartikus) hatások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek működését.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A művészet(kreatív)terápiák önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavarban nem tekinthetők elegendőnek, de kiegészítő kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás beavatkozások mellett az arra fogékonyaknál elemi hatásúak lehetnek. A művészetterápiák speciális kommunikációs csatornákat nyitva - gyakran a hivatalos terápiák hatástalansága esetén is - áttörést hozhatnak a saját lelki világukba zárkózó, bizonyos élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.
A krónikus pszichiátriai zavarok legtöbbjében jellemző ugyanis a visszahúzódás, a környezettel való kommunikációs anomáliák, a realitással harmonikus kapcsolat megbomlása, a kezdeményezőkészség és szociális aktivitás markáns lecsökkenése. Ezek gyakran bizarr észlelések és belső élmények következményei, amik szintén elszigetelik a pácienseket a környező világtól és emberektől.
Pszichés másság
A társadalom ugyancsak eltávolítja magától a furcsán viselkedőket, talán abbéli félelmében, hogy a pszichés zavarok "megfertőzhetik" őket, illetve szorongatóak lehetnek számukra is.
A régi korok embere kezdetben szentként tisztelte a mentálisan sérülteket, majd olyan időszakok (középkor, korai újkor) következtek, melyekben az "elmebetegek" elzárandó gonosztevőként szerepeltek. Börtönszerű építményekbe kényszerítették őket, ahol a terápia a brutális bánásmód, a kezelés legfőbb elvárása pedig a "normális" társadalomtól távoltartás volt. Ezt a szemléletet szeretnénk elmúltnak tekinteni, noha maradványai gyanakvás, tévhitek, távolságtartás és viszolygás formájában máig fennmaradtak. A gyanakvás és a fenntartások elsősorban az ismeretlennek, érthetetlennek szólnak és a sötétben, ismeretlenben tartás kedvez a fenyegető fantáziák fennmaradásának. A kapcsolat felvétele, szélesítése, gazdagítása a pszichés zavarban szenvedők és az átlagos, egészséges társadalom között elengedhetetlen ahhoz, hogy változzék a kép.
Újdonságok a komplex kezelésben
A szokványos párbeszédek, közeledések jellemzően kudarcot vallanak - tekintve a kommunikáció nehezítettségét. Itt lép be lehetséges csatornaként a művészet és a művészetterápia, ami non-verbális utakon közelítve, a minden emberben mélyen élő tudattalan tartalmak által (mentén) kapcsolatot létesíthet a kétfajta világlátás, érzékelés között. Vagyis a beteg ember kifejezheti önmagát az átlagember számára felfogható, átélhető módon anélkül, hogy az elrettentő lenne. A társadalmi elszigetelődés feloldása azonban csak egy, ám igen fontos része a pszichiátriai zavarban szenvedők kezelési célkitűzéseinek.
A másik, alapvető terápiás feladat a páciensek belső élményvilágának és viselkedésének megváltoztatása a kevesebb szenvedés és jobb funkcionálás irányába. Ehhez elengedhetetlen a már említett komplex kezelés, azaz gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiák együttes alkalmazása.
Kiegészítő terápiás elemként a művészetterápiák - valahol a pszicho- és szocioterápiák között - érett énvédő mechanizmusokat mozgósítva, jelentősen csökkenthetik a betegek szorongását, és visszaszoríthatják a valóság torzult érzékelését.
Hangsúlyozandó, hogy a művészetterápia sem "panacea", vagyis mindenre hatékony gyógyszer, hanem azon nagyszámú embernek segítő eljárás, akik képesek belső tartalmaikat kreativitással kifejezhetővé tenni a többiek számára.
Nem mű kincsek - igazi értékek születése
A XX. század elejéig a pszichiátriai betegek műalkotásairól, műveiről a világ csak szórványosan értesülhetett, a közvélemény igazán csak Prinzhorn 1922-es könyvéből illetve az 1950-es világkongresszus alkalmából ismerkedhetett meg a művészetterápiák eredményeivel és magukkal a művekkel. Azóta egyre több intézet, egyesület, szövetség alakult, melyek a pszichés zavarral élők művészeti aktivitását, a művészetterápiákat állították tevékenységük középpontjába. Újságokat adtak ki, galériák létesültek, illetve a meglévő galériák helyet adtak a mentális betegek műveinek is.
Számos folyóirat indult, mint pl. az American Journal of Art Therapy, Bulletin of Psychology and the Arts, International Networking Group of Art Therapists, amelyek széles körben ismertté tették a pszichiátriai betegek művészi teljesítményeit.
Néhány híres művész (pl. Van Gogh, Soutine és sokan mások) pszichiátriai betegsége az utóbbi évtizedekben újra felhívta a figyelmet a művészet és a mentális betegségek kapcsolatára, illetve annak sokféleségére.
Mára a marginális kreatív megnyilatkozások - az "outsider art" gyűjtőfogalmi égisze alatt -bevonultak a világhírű európai és amerikai múzeumok falai közé, a galériák tárlataira, az aukciók listáira, a nagy művészeti vásárokra és a kortárs művészeti publikációkba. Híres kollekciók és kiállítások sora segítette ezt az alapvető szemlélet- és értékváltást eredményező, a művészet fogalmi határait tágító és elmosó folyamatot. (Muséé d'Art Differencie (M.A.D.) Liege; Museé des Arts Spontanés-Art en Marge, Brüsszel; Mussée Max Fourny, Párizs-Halle St. Pierre; Museum Charlotte Zánder, Schloss Bönningheim; Adolf Wölfli Foundation, Bern-Kunstmuseum; The Center for Intuitive and Outsider Art, Chicago; Haus der Künstler, Guggin; Husgrave-Kinley Outsider Collection, Museum of Modern Art-Dublin; Museé Creation Franche- Bégles/Svájc; Art-Brut-Collection Rainer Gyűjtemény, Bécs)
Hazánkban a legutóbbi évekig csak szórványos kezdeményezések indultak e területen. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet és, a Psychoeducatio-Léleknevelés Alapítvány a Lilly Hungária Kft. támogatásával bejelentette az első olyan magyarországi galéria létrehozását, amely a pszichiátriai betegek által készített művek bemutatása és árusítása céljából épül. A galéria az OPNI épületének felújítandó portáljában kerül kialakításra.
A "Lipót Galéria" az első olyan hazai hely, ahol a betegek alkotásait a rehabilitált betegek közreműködésével fogjuk kiállítani és árulni. Várható, hogy a jövőben az ehhez hasonló kezdeményezések összefogását is felvállaljuk, jöjjenek azok más intézményekből vagy egyénektől akár.
IRODALOM
Hárdi I: A dinamikus rajzvizsgálat. Medicina, Budapest 1983
Horváth Sz.: Pszichiátriai betegek rehabilitációjának intézményes formái. In: Huszár L, Kullmann L, Tringer L (szerk): A rehabilitáció gyakorlata. Medicina 2000
Jakab I: Képi kifejezés a pszichiátriában. Akadémia Kiadó, Budapest 1998
Pető Z: Művészeti élmény - út a rehabilitációhoz. Psychiat Hung 2000, 15 (4):483-489
Prinzhorn H: Bildnerei der Geisteskranken. Berlin, Springer, 1922
Összeállította: Dr. Danics Zoltán,
Ez is érdekelhet
az OPNI Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa
