Friss várandósként először csak a jég rágcsálása iránt érzett ellenállhatatlan vágyat a 2019-es Nyelés (Swallow) című film főszereplője, a Haley Bennett által alakított Hunter. Később viszont egyre ijesztőbbé vált „kívánóssága”, és szinte bármit lenyelt, ami a keze ügyébe került: üveggolyót, rajzszöget, kavicsokat, pénzérmét, kisebb szobrocskákat, gyűszűt, apró sakkbábut, lakatot, papírt, virágföldet. Eleinte még büszke is volt arra, hogy mindennap tesz valami rendkívülit, valami nem szokványosat, és új dolgokat próbál ki. Később viszont már csak azt látjuk, mennyire képtelen küzdeni furcsa belső késztetései ellen. „Egyszerűen csak vágytam arra, hogy megtegyem, így hát megtettem” – ezzel indokolta meg férjének (az Austin Stowell által alakított Richie-nek) a furcsa étkezési szokásait, miután egy ultrahangvizsgálat során fény derült titkára. Hasi fájdalmai miatt sürgősségi műtétet hajtottak végre a nőn, amelynek eredményeképpen számtalan dolgot távolítottak el Hunter gyomrából és beleiből: facsipeszt, köveket, biztosítótűket, és egy elemet is.
Az eset után pszichológusának (a Zabryna Guevara által játszott Alice-nek) úgy fogalmazott, szereti érezni a szájában a tárgyak textúráját. Főként a matractöltelékként használt szivacs, a fém és a jég elfogyasztása tette boldoggá. Azt mondta, ilyenkor úgy érezte, az ő kezében van az irányítás. Végül egy kisebb méretű csavarhúzót is megpróbált lenyelni, de megakadt a torkán – talán ekkor fogta fel ő is, hogy valójában az életével játszik.
Több, mint egyszerű „kívánósság”
A fent bemutatott, furcsa zavar nem csak a film rendezője, Carlo Mirabella-Davis élénk fantáziájának szüleménye. A pica elnevezésű, létező rendellenesség egy olyan kényszeres mentális zavar, amely arra készteti az érintetteket, hogy nem élelmiszer jellegű termékeket egyenek meg. A problémát a szarka után nevezték el – amelynek latin neve Pica pica –, ez a madár ugyanis mindenevő, és megmagyarázhatatlan okokból vonzódik a fényes, ehetetlen tárgyak iránt is, amelyeket néha el is fogyaszt. A zavar különösen gyakori gyermekeknél (leginkább a 6 éven aluliak körében), illetve bizonyos élethelyzetekben, például várandósság idején. Nem ritkán az autizmus spektrumzavar, az értelmi fogyatékosság és a skizofrénia mellett is megjelenik.
Ashley McGrattan néhány éve nyíltan beszélt problémájáról a Chrissy B Show-ban. Elmondása szerint nála is a terhessége alatt kezdődött a megmagyarázhatatlan vágyódás az ehetetlen dolgok iránt. Ő leginkább a szivacsokért rajongott, így előszeretettel fogyasztotta a matracok és kanapék töltelékszivacsait, és mint bevallotta, rosszabb napjain akár 10 mosogatószivacsot is megevett – de még a jobb időszakaiban is legalább napi 2-3 szivacs lecsúszott a torkán. Ezt egyébként eleinte nem érezte problémának. Azt gondolta, ez is csak egy a furcsa sóvárgások közül, amit a kívánós várandós nők érezhetnek. Akkor jött rá, hogy ez így talán még sincs rendben, amikor észrevette, hogy furcsa vágyai még a szülés után is megmaradtak.
Mint mondta, „szivacsfüggősége” egyre rosszabb lett, ő pedig teljesen megváltozott betegségétől. Ha például huzamosabb ideig nem volt alkalma arra, hogy szivacsot egyen, akkor a viselkedése agresszívvá vált. Egy idő után viszont elkezdett aggódni magáért. Felzaklatta a gondolat, hogy furcsa étkezési szokásainak káros hatásai lehetnek az egészségére, és ha esetleg meghal, akkor a kislánya anya nélkül marad majd. Ennek ellenére azonban – mivel nem látott más kiutat a helyzetéből – öngyilkossági gondolatok kezdték gyötörni.
A fiatal nő először nagyon nehezen beszélt másokkal a problémájáról, mert azt gondolta, hogy ő az egyetlen a világon, aki „ennyire őrült”, ezért senki nem fogja megérteni, hogy min is megy keresztül. Amikor viszont megtudta, hogy furcsa sóvárgása nem egyedi, az evészavarnak pedig neve is van, attól egy kicsit megkönnyebbült. A legtöbbet mégis az segített neki, amikor levelezni kezdett más érintettekkel – akkor érezte először, hogy tényleg nincs egyedül, és vannak, akik pontosan tudják, milyen ezzel a betegséggel élni. Gyógyulása részeként blogolni is elkezdett a betegségéről – mint mondta, pszichoterápiája mellett ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy könnyebben elfogadja és kezelje a problémáját.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Súlyos következményekkel járhat a furcsa vonzódás
Bár az esetek nagy részében a furcsa evési szokások – mint a jég vagy a papír kényszeres fogyasztása – ártalmatlanok, a pica könnyen veszélyessé válhat, ha az érintett például éles, hegyes, elektromos vagy mérgező dolgok iránt vonzódik. A Cleveland Clinic betegségismertetője szerint a picával küzdő betegek a leggyakrabban a következőket fogyasztják előszeretettel: jég, papír, hamu, hintőpor, szappan, kréta, madzagok/cérnák, faszén, anyag, por/kosz, föld, kavicsok, kávézacc, tojáshéj, lekapart festék, gyapjú vagy szövet, állateledel, haj, széklet.
Mivel a zavar kényszeres, az érintettek nem, vagy csak nagyon nehezen tudják kontrollálni belső késztetésüket. Azonban minél tovább – és minél bátrabban – hódol valaki a furcsa szenvedélyének, annál nagyobb az esélye a káros egészségügyi következmények kialakulásának. A veszély formája és mértéke nagyban függ az elfogyasztott dolgok típusától, szennyezettségétől és mennyiségétől. Általánosságban azonban elmondható, hogy a sok picásnak fogproblémákkal, székrekedéssel és bélelzáródással is szembe kell néznie. A vegyszereket vagy nehézfémeket tartalmazó dolgokat lenyelők mérgezést, a földet és székletet fogyasztók parazitafertőzéseket, az üveget és tűket „kedvelők” pedig súlyos belső sérüléseket és vérzéseket is kockáztatnak.
A furcsa sóvárgásának időről időre engedő Ashley-nél sem kellett sokáig várni a fizikai tünetekre. Rendszeresen hasi görcsök gyötörték, erős derékfájdalommal küzdött, illetve vesekövei is kialakultak, vélhetően szintén az evési problémáival összefüggésben. Egyes feljegyzések szerint egyébként a pica árnyékában – jellemzően a tápanyaghiány miatt – az alábbi problémák is kialakulhatnak:
- vashiányos vérszegénység,
- elektrolitegyensúly-zavar,
- szívritmuszavar.
Hogyan lehet leküzdeni a sóvárgást?
Az ehetetlen anyagok iránti vágy hajnaltól alkonyatig uralja az érintettek életét – így definiálta a furcsa zavart blogbejegyzésében Jasper McRae, aki maga is picával küzd. Beszámolója szerint ő leginkább papírtörlőt, tapétát és gipszet fogyaszt. Ám amikor már a motorolaj után kezdett sóvárogni, érezte, hogy a kényszeres zavar komolyan veszélybe sodorhatja az egészségét. Neki az segített úrrá lenni a belső késztetésein, hogy eltávolított a környezetéből – vagy legalábbis nehezen hozzáférhető helyre tett – minden olyan veszélyes dolgot, amelynek elfogyasztására fékezhetetlen vágyat érzett. (Ennek azért is van nagy jelentősége, mert a kényszeres betegek gyakran öntudatlan állapotba kerülnek egy hosszabb „elvonás” után, és végül saját akaratuk ellenére esznek meg valamit, amiről úgy gondolják, enyhítheti a sóvárgást.) Amikor pedig már tényleg nem tud uralkodni „éhségén”, akkor kizárólag olyan anyagokat fogyaszt, amelyek a legkevésbé kockázatosak, például jeget vagy papírt.
Mivel az orvostudomány mai állása szerint a pica nem gyógyítható, ezért az érintettek tényleg csak annyit tehetnek, hogy a Jasper által említettekhez hasonló praktikákat sajátítanak el, hogy megelőzzék a nagyobb bajt. Bár a feljegyzések szerint a gyerekek idővel „kinövik” a picát, a várandósoknál pedig általában magától elmúlik a furcsa késztetés, kivételek mindig vannak – mint ahogy Ashley példája is mutatta, aki még szülése után 5 évvel is küzdött a „szivacsfüggőségével”.
Ez is érdekelhet
A Cleveland Clinic szakértői a „házi praktikák” mellett azt javasolják, hogy a picás betegek mindenképpen keressenek fel egy szakembert, aki viselkedési terápiával, illetve egyéb tanácsokkal támogatni tudja a kényszeres zavar kordában tartását. „Ha ön picával küzd, természetes, hogy szégyelli állapotát. A szakemberek azonban nem ítélkeznek – nekik az a feladatuk, hogy segítsenek önnek, hogy továbbléphessen, és azokra a dolgokra összpontosíthasson, amelyeket a legjobban szeret és élvez” – írták.
