Az már nagy eredmény, ha valaki depressziós panaszával szakértőhöz fordul segítségért! Bár a hazai lakosságnak körülbelül 5 százaléka szed antidepresszánst, vélhetően még mindig több százezer honfitársunk és családja szenved kezeletlen depressziótól. A dolog sokszor bonyolult, mert az alkoholizmus – ami betegség - depressziós panaszokkal jár együtt, illetve sok alkoholbeteg kezeletlen depressziója miatt süllyed még mélyebbre a betegség bugyraiban.
Sokan tartanak és félnek a pszichiáterektől, a gyógyszerektől, sokszor indokolatlanul. Az egyik leggyakoribb félelem, hogy ha pszichiáterhez fordulnak, akkor két perc alatt felírnak valamiféle antidepresszánst , aztán szélnek eresztik a beteget. Ez a futószalagos megoldás pedig sokakat jogos félelemmel, viszolygással tölt el. Bár lehet, hogy vannak ilyen gyógyító helyek az országban, a legtöbb gyógyító mégsem így dolgozik. A gyógyszer felírását konzultáció, széleskörű vizsgálat, felmérés előzi meg. Ha mégis gyógyszer felírására kerül sor, számtalan kérdés merül fel a páciensben és szeretteiben.
Nagyon sokan félnek attól, hogy függővé válnak az antidepresszánsoktól.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit is értünk azon, hogy függővé válni? Ha valakinek az antidepresszánst élete végéig szednie kell, az kiszolgáltatottságot jelent, mert egy életen át egy vegyület, a gyógyszer hatóanyagának megléte jelenti a beteg számára a jóllétet. És mi van, ha úgy nevezett magasabb érdekek (orvosok, gyógyszergyárak) "kényszerítik" rá ezt a tehetetlen betegre? Ezek az első gondolatok, amik a függőség kapcsán eszünkbe juthatnak.
Ilyen kényszerítő erők nincsenek, a betegek bármikor abbahagyhatják a gyógyszer szedését. Ha ezt tudjuk, rögtön utána itt van a következő félelem: mi lesz akkor, ha abbahagyják a gyógyszer szedését? Újra megbetegszenek? Újra rosszul lesznek?
Ha ez a kérdés felmerül, akkor vegyük észre a jó hírt a kérdésben! A gyógyszer hat, s a gyógyszertől a beteg jobban van! Bizony vannak olyan betegségek, amik visszatérőek, hosszan tartanak, talán nem is gyógyíthatók, együtt kell velük élni. Ilyenkor egész életen át szedni kell gyógyszereket. A cukorbetegek is egész életükben gyógyszert szednek, vagy más módon pótolják a nem termelődő inzulint. Miért ne lehetne az, hogy a depresszióban szenvedő beteg egész életében szedi az antidepresszánst? A páciensek klinikai értelemben valóban függőkké válnak az antidepresszívumoktól, ha meg kívánják előzni a visszaeséseket, a betegség visszatérését.
A kérdésfelvetésben - miszerint a beteg ki van szolgáltatva az ilyen-olyan nagy erőknek - azért megérdemel még egy kis lélektani elemzést. A depressziós ember betegen, kezeletlenül, gyógyszerek nélkül kínzó érzelmek zűrzavarába kerülhet, ami azt jelenti, hogy énjének egy része szigorú önkritikával figyeli és elítéli önmagát, kínzó elégedetlenséget élve át.
Szögezzük le: az semmiképpen nem jó, ha a depressziós páciens bármiféle terápia nélkül, kezelőorvosával való konzultációt elhagyva, egyik percről a másikra abbahagyja a gyógyszere szedését!
Más kérdés, ha huzamos gyógyszerszedés után gyógyszerváltásra van szükség. Gyógyszerváltásra kizárólag kezelőorvosa tudtával kerüljön sor, mivel a gyógyszer elhagyása, illetve az új gyógyszer szedése már azért sem lehet automatikus, mert a gyógyszer elhagyásával annak hatása még egy darabig megmarad, illetve minden antidepresszánsnak meghatározott időre (néhány naptól egy hónap időtartamig) van szüksége ahhoz, hogy hatását kifejtse.
Akiket bővebben érdekel hatásmechanizmusuk, illetve a gyógyszerezés, olvassa el Hallstrom-McClure: Megválaszoljuk kérdéseit sorozat Depresszió kötetét!
Szeretne még többet tudni a depresszióról? Rovatunkban érdekes cikkeket olvashat!
