„Gyűlölöm a munkám. Napi több száz emberrel foglalkozom, legtöbbjük közönyös és bunkó. Páran írták, hogy változtatni kell, mintha az olyan egyszerű lenne pályakezdőként, ismeretségi kör nélkül.”
„Sík ideg vagyok egyfolytában, remeg a kezem, mindig levert vagyok. Éjszaka nem alszom, mert akkor is az a szemét munkahelyem jár a fejemben.”
„Hétvége van, de folyton a hétfő jár a fejemben, kész pokol az életem emiatt. Nem tudok nevetni, semmi életkedvet nem tudok sugározni a külvilágnak. Gyomorgörcsöm van minden reggel, ez pedig vasárnap esténként a hányingerig csúcsosodik ki.”
Ilyen és ehhez hasonló vallomásoktól hemzseg az internet, elég sötét képet fest tehát a magyar néplélek egy része, ha a munkahelyről van szó. Látható, mennyire meg tudja keseríteni az ember életét, ha munkaidőben nem érzi komfortosan magát. Ennek egyik alapvető oka lehet a monotonitás, vagy az, hogy nem szeretjük magát a feladatot, a főnököt. De gyakori indok az anyagi vagy szóbeli megbecsülés hiánya, a túl sok vagy túl kevés feladat, illetve az, ha nincs előrelépési lehetőség. Mégis, hiába érintik ezek a problémák a munkavállalók nagy részét, a legtöbben sosem szánják rá magukat arra, hogy munkahelyet, pláne szakmát váltsanak. Pedig mindenki érti az „Utálom a hétfőt!” pólót, a Google pedig 150 ezer találatot dob ki, ha beírjuk: „gyűlölöm a munkám”.
Ördögi kör
A Gallup idei beszámolója szerint a magyarok 80 százaléka nem élvezi, vagy egyenesen utálja a munkahelyét, és rekordot döntött azok száma is, akiknek ez állandó stresszforrást jelent. Az emberek többsége tehát élete nagyjából egyharmadában nem érzi jól magát, mégsem vált, hiszen sokan érzik úgy: minél többet fektettek már bele a munkába, annál nehezebb azt elengedni. Ennek azonban komoly veszélyei lehetnek: a kiégés ugyanis pszichés problémákat, sőt akár súlyos betegségeket is okozhat.
Belénk kódolt tehetetlenség
Számos oka lehet, ha az emberek inkább elviselik a rossz munkakörülményeket, mint hogy váltsanak – mondta el honlapunknak Pál Mónika. A pszichológus szerint a legalapvetőbb az egzisztenciális félelem: mi történik, ha nem lesz munkám, ha nem fogok eleget keresni, ha bizonytalan lesz a helyzetem? "Vannak olyan szakmák, élethelyzetek, amikben ez a félelem teljesen reális. Máskor pedig a belénk épült hiedelmek hatnak, amiket a társadalom közvetít felénk, vagy a családi szocializáció során épültek be. Ilyen negatív gondolat például az, hogy ne hagyjunk ott biztos dolgokat a bizonytalanért, mert csak rosszabb lesz, vagy hogy ki kell tartani, akkor is, ha beledöglünk" – fogalmaz Pál Mónika. Tapasztalata szerint "sokan félnek a változástól, emiatt inkább maradnak a komfortzónájukban, vagyis hat a tanult tehetetlenség, hiszen azt gondolják, nincs kontrolljuk a saját életük felett, és úgysem lesz jobb. És persze mindez gyakran igazolást is nyer, hiszen tényleg sok olyan munkahely vagy munkakör létezik, ami tönkreteszi az embert."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kiégés hosszú
távú fokozott megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások
következtében jön létre. Fizikai, érzelmi, illetve mentális kimerüléssel jár, és
elsősorban azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak
el, vagy akiknek a munkájukhoz az átlagosnál sokkal
nagyobb mértékű empátiára van szükségük.
Ha állandósul a stressz, baj van
"Nincs olyan ember, aki minden nap minden munkával töltött percét élvezné. Természetes, hogy vannak rosszabb napjaink, amikor semmi kedvünk bemenni dolgozni" – mondja a szakember. Hozzáteszi azonban: ha úgy érzed, hogy ez már hetek óta tart, és ha egyébként az életed más területein nem tapasztalsz nehézségeket (tehát nem valamilyen magánéleti válság miatt érzed rosszul magad), akkor gyanakodhatsz arra, hogy kiégtél a munkában, vagy hamarosan eljutsz odáig. "Ilyenkor gyanús lehet, hogy nem találunk kihívást, nincs motivációnk, semmi sem tud felvidítani, szorongva megyünk dolgozni, és munka után sem tudunk kikapcsolódni. Értelmetlennek látjuk a munkát, vagy akár az egész életet. Emellett fejfájás, hasi fájdalmak, vagy akár a gyakori megfázás is jelezheti, hogy baj van" – sorolja a kiégés tüneteit a pszichológus.
Jobb megelőzni, de kilépni sem lehetetlen
Hogy mit tehetsz a kiégés ellen? A szakember szerint mindenekelőtt jó, ha olyan munkát választasz, ami optimális kihívásokat biztosít. Az sem jó, ha túl sokat kell teljesíteni, de az sem, ha unatkozol a munkahelyen és nem használod a készségeidet. Szerencsés, ha nem bizonytalanok a munkakörülmények, ha kiszámítható a munkaidő és a jövedelem is. Nyilvánvalóan nem tesz jót, ha valaki napi 10-12 órát dolgozik, rendszeresen túlórázik, és hétvégén sem pihen, de alapvetően nem az órák száma jelzi előre, hogy ki fog kiégni, hanem az, ahogy az érintett a munkához áll, illetve milyen maga a munkahely. Fontos a jó munkahelyi légkör, a demokratikus főnök és ha nem az az általános hozzáállás, hogy a munka a legfontosabb, minden mást háttérbe kell szorítani.
"Munkakereséskor figyelni kell arra, hogy
kinek mi a megfelelő: van, aki jól tűri, sőt akár élvezi a monotonitást, mások
inkább a kreatív feladatokat szeretik. A pozitív légkör fontos jellemzője, hogy
a dolgozókat elismerjék és felnőttként kezeljék" – emeli ki a szakember.
Pál Mónika ugyanakkor hangsúlyozza: a kiégés megelőzésének része az is, hogy
tanuljunk meg gondoskodni a saját fizikai és érzelmi igényeinkről.
"Szintén fontos, hogy ne akarjunk folyamatosan jókedvűek lenni, hanem a szomorúságot, dühöt is átéljük. Ha meg tudjuk nevezni az érzelmeinket, nem nyomjuk el őket és tudjuk, hogy milyen érzelmet milyen történések hatására élünk át. Együtt érzünk magunkkal és nem tagadjuk le, ha valami rosszul esik, de hálásak is tudunk lenni a pozitív dolgokért vagy a saját képességeinkért. Amikor már kiégést tapasztalunk, akkor pedig érdemes pszichológus segítségét kérni, aki mindezekre megtanít. Lehet, hogy a kiégés azt mondja nekünk: váltani kell, de az is lehet, hogy elég mindössze a hozzáállásunkon változtatni. Az olyan jó tanácsok, mint hogy "ne foglalkozz a rossz dolgokkal" vagy "menj el pár hét szabadságra" semmit sem segítenek, sőt néha inkább rontanak a helyzeten, mert egyáltalán nem empatikusak. Szükségünk van pihenésre is, de ennél sokkal mélyebb, alapvetőbb változások kellenek ahhoz, hogy jól legyünk" – vallja a szakember.
Nem mindenki van persze olyan helyzetben, hogy könnyen változtasson – akár a családja, akár a lakóhelyének adottságai vagy a képesítése miatt –, és a legtöbb munkavállaló számára nem a legjobb stratégia hirtelen felindulásból sem felmondani, de ha tisztában vagy a képesítésed és a tapasztalataid adta lehetőségekkel, és megismerted a felmondás jogi hátterét is, érdemes lehet ezen a lehetőségen is elgondolkodnod, mielőtt felőröl a munka.
