A ghosting gyakori jelenség: azt jelenti, amikor valaki szó nélkül eltűnik az életünkből. Nemcsak az ismerkedés során történhet meg, hanem régi barátok között is akár. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a fiatal felnőttek több mint felét hagyta már így el az egyik párja, vagy akivel randizott, és hasonló arányban szívódnak fel a barátaik is - írja a Psychology Today.
Egy friss amerikai kutatás most főként az országban élő latin, ázsiai és afro-amerikai származású emberek részvételével készült: összesen 29-en mondták el élményeiket. Többek között arról kérdezték őket, mi az általános véleményük a ghostingolásról, és egy emlékezetes esetet is fel kellett idézniük. Nemcsak a romantikus kapcsolatokra kérdeztek rá, más perspektívák is érdekelték őket.
A beszélgetések alapján a kutatók 8 közös pontot találtak az élményeik között.
1. Megváltozott a kommunikációs stílus
A korábbi kutatásokban tapasztaltaktól eltérően a résztvevők gyakran számoltak be arról, hogy a kommunikációban fokozatos változást érzékeltek, mielőtt ghosolták volna őket. Néhányan kifogásokról, megszegett ígéretekről, figyelmen kívül hagyásról és elolvasott, de meg nem válaszolt üzenetekről számoltak be.
Ha élőben találkoztak az illetővel, utóbbi gyakran távolságtartóan viselkedett. Mindez néha odáig fajult, hogy le is tiltotta őket a ghostoló.
2. Nem viszonzott érzelmek
Sokan úgy gondolják, hogy a viszonzatlan érzelmek állnak a ghostolásuk mögött. Érdekes módon néha arról számoltak be, hogy azért ghostingolták őket, mert elutasították vagy elutasították volna a ghostoló.
Ez a barátságok esetén is felmerülhet, hogy ha az egyik fél nem akar kapcsolatban maradni a másikal.
3. Összeférhetetlenség
Többek szerint valamilyen összeférhetetlenség áll a ghostingolás mögött, beleértve a fizikai távolságot, a veszekedéseket, valamint a személyiség, az életmód vagy az értékek közötti konfliktusokat. Egy résztvevő szerint egyik rokona ghostingolta, akivel sokat veszekedtek, sosem értettek egyet semmiben, és undokul viselkedtek egymással.
4. Gyász
A lerázott személyek gyakran azokon a folyamatokon mennek át a megszűnt kapcsolat miatt, mint a gyász esetében. Az első sokkot és zavartságot a harag és a frusztráció követi, majd a szomorúság és a csalódottság. Egyesek depresszióról és magányról is beszámoltak. Sokan önmagukat okolták a történekért, és értéktelennek érezték magukat.
Van, aki úgy tudja lezárni magában a történteket, hogy megérti a ghostoló nézőpontját is. Mások rájönnek, hogy igazából semmi mást nem tudnak tenni, mint továbblépni.
"Először jött a pánik, utána a frusztráció, majd a szomorúság, és végül... a csendes beletörődés. Nem tudok már mit csinálni ezen a ponton. Megpróbáltam, megtettem mindent, amit tudtam, nem lehet mást csinálni" - magyarázta az egyik résztvevő.
De sajnos ez nem mindenkinek sikerül: egy nőt két év után ghostolta a párja, és félt ezután új kapcsolatba lépni.
5. Változatos feldolgozási módszerek
Volt, aki a ghostolás után tartott némi távolságot a közösségi médiától, kikövette a ghostert, illetve a barátoknál és a családtagoknál keresett vigaszt.
6. Már nincs tisztelet
A lekoptatottak gyakran elvesztették a ghoster iránti tiszteletüket, és olyan kifejezésekkel utaltak rájuk, mint „béna”, „önző”, „éretlen” és „megbízhatatlan”.
7. Mindkét oldal megismerése
Sokan ugyanakkor valaki mást egy másik helyzetben ghostoltak, így a saját ghostolójukkal empatizálni tudtak. Arra jutottak, hogy neki is meg lehettek a maga indokai.
Mások pedig úgy érezték, utolérte őket a karmájuk. "Azon gondolkodtam, hogy tehet valaki ilyet valaki mással? Aztán persze beugrott, hogy én is megtettem már ezt egy másik emberrel, úgyhogy nem kéne panaszkodnom" - mondta az egyik résztvevő.
8. Jó okok
A legtöbb lekoptatott résztvevő a nyílt, közvetlen kommunikációt nevezte meg a kapcsolat befejezésének legjobb módjaként. Szinte mindenki úgy vélte azonban, hogy a ghostingolásnak jó okai vannak, például a határok meghúzása a tolakodó emberekkel szemben, vagy a veszélyes és potenciálisan erőszakos helyzetek megelőzéséért.
Egyes szellemtársak erőteljesebben támogatták a szellemképes kapcsolattartást. Például többen úgy érezték, hogy a ghostinggal járó fájdalom ellenére a ghostereik a legjobb döntést hozták.
A kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy milyen fontos szerepe van ilyenkor az empátiának. Egyes lekoptatottak még magával a ghostolóval is együtt éreztek, megértették az álláspontjukat, és néha még jónak is tartották a döntésüket. A résztvevők egyharmada egyet értett azzal, hogy az illető ghostolta őket, de a felük nem. A szerzők ezért úgy gondolják, több figyelmet kellene fordítani a ghostingolás pozitív hatásaira is (például ha így ér véget egy toxikus kapcsolat).
Voltak, akik saját magukat hibáztatták, meg is tudták mondani, miatt ghostolták őket, és aggódtak a másik fél miatt. A kutatók szerint érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezek a minták mennyiben köthetők a különböző etnikumok (latinok, ázsiaiak stb.) kultúrájához, valamint az adott szituáció részleteire.
Továbbá azt találták, hogy egyeseknél az empátia szerepet játszott a ghostingolásból való kilábalásban. Az empátia révén ugyanis képesek voltak megérteni a történteket, és le tudták zárni. Eredményeik szerint tehát a ghosting okozta fájdalommal több módon is meg lehet birkózni, növelheti az ember empátiáját, megváltoztathatja, hogyan értéli az elveszített kapcsolatot, és a saját ghostoló viselkedéseit is átértékelheti.