Oroszország február 24-én indított offenzívát a szomszédos Ukrajna ellen. Az orosz csapatok azóta több irányból támadnak, a többi között ostrom alatt tartva a fővárost, Kijevet is. Vlagyimir Putyin orosz elnök szigorú megtorlást, "soha nem látott következményeket" helyezett kilátásba bárki számára, aki kívülről beavatkozna a harcokba, vasárnap pedig elrendelte, hogy országa nukleáris erőit helyezzék a legmagasabb szintű készültségi fokozatba. Eközben a nyugati világ gazdasági szankciókkal próbál nyomást gyakorolni az orosz félre. (Az ukrajnai eseményekről részletes élő hírfolyamot talál a 24.hu oldalán .)
Dühös vagyok, félek - ez normális?
Egyelőre rendkívül bizonytalan az Ukrajnában zajló háború kimenetele, illetve általában véve nehéz lenne megjósolni, hova vezet az Oroszország és a Nyugat között egyre inkább kiéleződő konfliktus. A kiszámíthatatlanság és a véres harcokról beszámoló híradások pedig világszerte rengeteg emberben gerjesztenek szorongást és egyéb heves érzelmeket. "Az ilyen nyomasztó hírek egészen kifinomult és akár drámai módon is kihatással lehetnek a gondolatainkra és a cselekedeteinkre. Sajnos ezek a típusú történések rendszerint arra emlékeztetnek minket, hogy milyen sok olyan körülménynek és szituációnak van hatása a társadalmunkra, amely felett nincs kontrollunk" - fogalmazott a brit Metro online kiadásának nyilatkozva Sandra de Monte, a londoni Mindberry lelki tanácsadó cég alapítója és igazgatója.
Mint az az egyesült államokbeli Mental Health America nonprofit szervezet honlapján olvasható, a háború okozta stressz számos érzelmi és testi tünetet kiválthat. Ezek közé tartozik a jövő kapcsán érzett félelem és szorongás, de éppúgy természetes reakció a düh és nyugtalanság, az ingerlékenység, a bánat, az apátia, valamint az is, ha teljesen tehetetlennek érezzük magunkat az adott helyzetben. Vannak, akik alvászavarral, koncentrációs nehézségekkel, esetleg étvágytalansággal vagy extrém falási rohamokkal küzdenek, mások fejfájásra vagy emésztési problémákra panaszkodnak, és az is előfordulhat, hogy időről időre elfogja az embert a sírás.
"Bármit is érezzünk ebben a pillanatban, tudatosítsuk magukban, hogy az teljesen normális" - szögezte le a Sydney Morning Herald cikkében Rupert Saunders, az ausztrál Headspace fiatalokkal foglalkozó lelki tanácsadó szervezet klinikai tanácsadója. Hozzátette: még a tényleges krízistől sok-sok kilométerre is közelinek érezhetjük a mostani eseményeket, egyrészt a folyamatos híradások, másrészt a pandémia következtében már eleve megrendült biztonságérzetünk miatt. "Egyáltalán nem meglepő, ha túlnő rajtunk egy újabb globális katasztrófa aggodalma, illetve ha elveszítjük a kiszámíthatóság érzetét mindannak kapcsán, ami a világban zajlik" - erre már Tamara Cavenett, az Ausztrál Pszichológiai Társaság elnöke hívta fel a figyelmet. A szakértők hangsúlyozták ugyanakkor, hogy léteznek kipróbált és sokat bizonyított módszerek, amelyek segítségével képesek lehetünk úrrá lenni érzelmeinken, és a megváltozott körülmények között is folytatni a mindennapi életünket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A háború miatti stressz ellenszere
Fontos, hogy tájékozottak maradjunk az ukrajnai helyzet alakulását illetően, de eközben tudatosan ügyelnünk kell arra is, hogy a rapid információáradat ne sodorjon magával bennünket. Vegyük komolyan a figyelmeztetést, hogy a harcokat bemutató fényképes és videófelvételek megzavarhatják nyugalmunkat, ahogy a jövőre vonatkozó spekulációk sorát hallva is elönthet minket a szorongás. Igyekezzünk tehát egyfelől megbízható forrásokból informálódni, másfelől korlátozzuk a médiafogyasztásunkat előre meghatározott, rövid időablakokra a nap folyamán, amikor gyorsan átfutjuk a leglényegesebb aktualitásokat, majd még mielőtt túlzottan belemélyednénk a részletekbe, tegyük félre a telefonunkat, laptopunkat, és kapcsoljuk ki az értesítéseket is. Emellett törekedjünk arra, hogy ne maradjunk magunkra az érzelmeinkkel. Beszélgessünk családunkkal, barátainkkal a témával kapcsolatos gondolatainkról, így a probléma terheit is megoszthatjuk egymás között, csökkentve a stresszt.
Többféle hétköznapi tevékenység is segíthet elvonni a figyelmünket a háború miatt érzett aggodalomról, egyszersmind támogatni mentális ellenálló képességünket a szorongással szemben. E téren kifejezetten jótékony hatású a testmozgás, amely azon túl, hogy megdolgoztatja izmainkat, elménket is karbantartja. Szintén rendkívül hatékonyan enyhíti a stresszt, ha találunk egy olyan elfoglaltságot, hobbit, amelyben elmerülve kikapcsolhatunk egy kicsit. Vannak, akiknek a kertészkedés válik be, másoknak egy pihentető fürdő hoz enyhülést, de egy kirándulás vagy múzeumlátogatás, esetleg egy jó könyvélmény is kizökkenthet a negatív gondolatok spiráljából. Nem szabad továbbá szégyellni, ha úgy érezzük, egy kiadós sírás könnyítene a lelkünkön. "Emberek vagyunk. Az érzelmeink okkal léteznek. Egyértelműen jó dolog tehát, ha sírunk, amikor szükségünk van rá" - hangsúlyozta Saunders.
Habár az ukrajnai orosz invázió miatt sokan éreznek tehetetlen dühöt, valójában nem igaz, hogy teljes mértékig tehetetlenek lennénk. Érdemes keresni azokat a lehetőségeket, amelyek révén segíthetünk az ukrán lakosoknak átvészelni ezeket a tragikus időket. "Keressünk módot az elköteleződésre, és arra, hogy a közösség részeként tehessünk valamit, mivel ez erősíti bennünk a közösséghez tartozás érzetét, amely igazán fontos most. Ez adhat reményt" - magyarázta Saunders. Ukrajnában számos jótékonysági szervezetnek nagy szüksége van támogatásokra: ezeket a hivatalos ukrán szubreddit egy külön bejegyzésben össze is gyűjtötte, amely ide kattintva böngészhető.
Beszélgessünk a gyerekekkel is
Az eszkalálódó konfliktus természetesen nem csupán a felnőtteket tölti el aggodalommal, hiszen életkoruknak megfelelően a fiatalabb korosztályok is érzékelik a helyzet bizonytalanságát, ami félelmet kelthet bennük is. "Gyermekeink folyamatosan magukba szívják mindazt, amit olvasnak, látnak és hallanak. Teljesen természetes, hogy felfogják az ukrajnai szituációt, és szoronganak miatta, illetve kérdéseik vannak arról, hogy mi történik" - mutatott rá a szervezet honlapjának nyilatkozva Vivian Hill, a Brit Pszichológiai Társaság gyermekpszichológiai részlegének pszichológus professzora. "A gyerekek és fiatalok rendkívül nehéz két éven vannak túl a pandémia miatt, most pedig egy még bizonytalanabb világgal néznek szembe a konfliktus és a háború fenyegetése közepette. Fontos, hogy ne kerüljük a beszélgetést gyermekeinkkel arról, ami történik, de igyekezzünk kontrollálni, milyen mértékben érintkeznek a hírekkel" - tette hozzá.
Hill szerint a legfontosabb, hogy türelmesen hallgassuk meg a gyerekek aggodalmait, kérdéseikre pedig válaszoljunk őszintén, arra azonban ügyelve, hogy az életkoruknak megfelelő nyelvezettel és részletességgel beszéljünk velük a helyzetről. Biztosítsuk őket arról, hogy - a családjukkal egyetemben - biztonságban vannak, nem kell félniük. Kisebb gyerekeknél hasznos lehet, ha egy térképen vagy földgömbön megmutatjuk nekik, hol van Ukrajna, illetve elmagyarázzuk, mit jelent, hogy az egy másik ország. Mindeközben ügyeljünk saját érzéseinkre is, hiszen a gyerekek sokszor jobban olvasnak a reakcióinkból, mint gondolnánk. A tinédzsereket pedig próbáljuk megóvni attól, hogy folyamatosan a híreket figyeljék, egyben fordítsunk figyelmet arra is, hogy milyen forrásokból tájékozódnak. Beszélgessünk velük arról, hogy nem mindent szabad elhinni, amivel az interneten találkoznak.
