Egy 50-es évei közepén járó, boldog házasságban élő levélíró kért tanácsot a The Guardian szakértőjétől. Mint írta, szülei már meghaltak, öt testvére ellenére azonban nagyon egyedül érzi magát a családjában – ugyanis mindegyikük mérgező személyiség, mint amilyen az édesanyjuk is volt.
„Van jogom megszakítani velük a kapcsolatot?”
„Édesanyánk nárcisztikus volt, ez pedig mindannyiunkat tönkretett. Én már évek óta terápiára járok emiatt, és egyszerűen zseniális, hogy mekkora javuláson mentem keresztül. Már szinte teljesen leszoktam az öngyűlöletről, és végre képes vagyok sokkal jobban megélni az örömöket. A mérgező testvéreimmel azonban nem tudok mit kezdeni” – számolt be róla a levélíró.
Elmondása szerint mind az öt testvére mérgező személyiség, bár különböző mértékben. Ketten közülük már szintén elmentek pszichoterápiára, ám még mindig nem tudják teljesen a helyén kezelni múltbéli fájdalmaikat, és időnként a levélíróra zúdítják haragjukat, aki emiatt már teljesen kimerültnek érzi magát.
A másik három testvérem azonban még rosszabb volt. Kizárnak mindenből, összevissza hazudoznak rólam és csak csúnyán képesek viselkedni velem” – tette hozzá.
Úgy fogalmazott, drámai megoldásnak tartja, hogy teljesen felfüggessze a kommunikációt a családtagjaival, de közben viszont fájdalmat érez, hogy nem olyan a kapcsolata a testvéreivel, amilyet szeretne. „Van jogom teljesen megszakítani velük a kapcsolatot, és a barátaimmal megélni a jó testvéri kapcsolatot, amilyenre vágyom? Kérlek, adj engedélyt rá” – írta.
„Tudtad, hogy nincs szükséged senki engedélyére?”
A levélírónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt. Először is arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenkinek olyannak kellene elfogadniuk az embereket, amilyenek valójában, és az életükben is oda kellene helyezniük őket, ahová valók. „Az alapján dönts, hogy milyennek mutatják magukat, és ne az alapján, hogy te milyennek szeretnéd látni őket” – fogalmazott.
A szakértő arra is kitért, hogy bár van egy olyan mondás, hogy „tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb”, ez manapság már kevésbé állja meg a helyét. Ez az aranyszabály az őseink idejében még valószínűleg a hátbatámadás megelőzését szolgálta, ráadásul akkoriban még egy adott csoportból való száműzetés az ember túlélési esélyeit is jelentősen csökkentette. Ma már viszont bátran eltávolodhatunk a családunktól, és kereshetünk magunknak egy másik, kellemesebb közösséget anélkül, hogy azzal veszélybe sodornánk az életünket.
Miért akarnád mindenáron arról győzködni őket, hogy szeressenek, ha maguktól nem szeretnek? Talán a családodban azt szajkózták régen, hogy ragaszkodnotok kell egymáshoz, mert az idegenekben nem bízhattok?” – tette fel a kérdéseket Perry.
A szakértő szerint 100 százalékosan soha sem tudunk megismerni egy másik embert, de a képzeletünk remekül ki tudja pótolni a hiányos információkat. A legjobbat azonban azzal tesszük magunknak, ha energiánkat és időnket olyan embereknek szenteljük, akikkel jól érezzük magunkat, akik társaságában feltöltődünk, és akiknek bármit elmerünk mondani anélkül, hogy előtte elpróbálnánk magunkban a beszélgetést.
„Engedélyt kérsz ahhoz, hogy ne próbálj minden áron kijönni a testvéreiddel, hanem inkább azokra az emberekre koncentrálhass, akik valóban tudnak téged értékelni? Megkapod! De tudtad, hogy nincs szükséged senki engedélyére? Felnőtt vagy – még ha a testvéreid úgy is bánnak veled, mintha még mindig gyerek lennél. Bár ők az első emberek között voltak, akiket megismertél, ettől még nem kell hagynod nekik, hogy pszichológiai hatalmat gyakoroljanak feletted. Csak azokhoz ragaszkodj, akik szeretnek és értékelnek téged” – írta a terapeuta.