Lisa saját bevallása szerint idén májusban, az 50. születésnapján döntötte el, hogy átgondolja az életét, beleértve a szerelmi életét is. Mint mondja , jelenleg nincs párja, és még nem volt házas, szerelmes viszont igen. "Emlékszem, mennyire boldog voltam, amikor az aktuális kedvesemmel lehettem, ahogy azt sem felejtem el soha, mennyire fájt, amikor csalódtam valakiben. Arról azonban, hogy megtalálom az igaz szerelmet, a rengeteg kudarc ellenére sem mondtam le."
Bár senkinek sem könnyű rálelnie a nagy Ő-re, Lisa szerint a skizofréniával élők számára még több akadályt rejt az igaziig vezető út. A nő máig attól a pillanattól tart a legjobban, amikor el kell árulnia a potenciális partnerének, hogy skizofréniával él együtt. "A kapcsolat elején mindenkiben ott van a félsz, hogy esetleg visszautasítják, nem lesz elég jó a másiknak. Ez velem is így van, az azonban tovább nehezíti a helyzetemet, hogy nekem a betegségemmel kapcsolatban is ki kell tárulkoznom."
Lisa az évek során megtanulta, hogy az a legjobb, ha minél hamarabb elmondja a randipartnerének, hogy skizofréniában szenved. Egyrészt azért nem akar titkolózni, mert nem akarja, hogy úgy tűnjön, szégyelli magát vagy a betegségét. Másrészt pedig azért, mert rájött, hogy ha valaki nem tudja őt elfogadni úgy, ahogy van - a betegségével együtt -, akkor el kell engednie azt a kapcsolatot. "Nem szeretnék olyannal együtt lenni, aki az állapotom ellenére sem látja meg a bennem rejlő lehetőségeket" - magyarázza a nő, aki arról is beszélt: ahhoz, hogy egy párkapcsolat működjön, fontos, hogy jól kordában tudja tartani a tüneteit. Ennek érdekében elengedhetetlen, hogy az előírás szerint szedje a gyógyszereit, és eljárjon a szükséges vizsgálatokra, terápiás alkalmakra. Ha valaki nem figyel oda, a szerelemben sem tudja önmagát adni.
"Én nem mondtam le a szerelemről - és neked sem kellene"
Volt idő, amikor Lisa azt hitte, hogy a betegsége miatt nem méltó a szerelemre, és hogy soha többé nem élhet át romantikus pillanatokat. És bár most egyedülálló, tudja, hogy van valaki, akit csak neki szánt a sors. Nem rágódik a múlton, és nem tervez túlságosan előre: megpróbál a jelenben maradni, és nyitott szívvel várni az igazira. A sorstársainak azt üzeni, ne erősítsék magukban azt a tévhitet, hogy a skizofrénia miatt nem lehetnek boldogok.