A szkizofrénia nem megváltoztathatatlan végzet, hanem betegség, hasonlóan például a magas vérnyomáshoz. S mint ez utóbbinál, a szkizofréniánál is az időben történő felismerés, és az ezt követő megfelelő modern kezelés legtöbbször javulást jelenthet.
Így viselkedik a skizofrén beteg
A betegség többnyire a serdülő vagy a fiatal felnőttkorban kezdődik. Fellángolását általában egy hónapokig, néha évekig is elhúzódó bevezető szakasz (lappangás) előzi meg. Erre az időszakra jellemző a korábbi társadalmi, családi, iskolai tevékenység szintjének fokozatos hanyatlása, a személyiség megváltozása, beszűkülése. A személy visszahúzódóvá, zárkózottá válhat. Különös, addig rá nem jellemző megnyilvánulások jelentkezhetnek. Indulatait időnként nehezen tartja kordában, korábbi érdeklődési köre csökken. Magányos tevékenységek töltik ki az idejét: napokra, hetekre bezárkózhat a szobájába. A környezethez való viszonyulása megváltozik, kommunikációja bizarr, ezoterikus, filozofikus tartalmakkal telítődik. Az iskolai teljesítmény markánsan romolhat, az otthon tanulás hatásfoka csökkenhet. A korábban jól működő napi rutintevékenységek darabossá, nehézkessé válhatnak.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Nem könnyű felismerni, hogy baj van
A lappangó időszakban még egy szakembernek is nehéz megállapítani, hogy szkizofréniáról van szó. A beteg környezete többnyire depresszióra, idegösszeomlásra, pánikbetegségre, kamaszkori jellemzavarra gyanakszik. Sokszor még a gyanú szintjéig sem jutnak el, hiszen ebben az életkorban az ember személyisége egyébként is változik. Sőt leggyakrabban a beteg sem gondolja megváltozott állapotát betegségnek, ezért a baj sokszor csak akkor kerül felszínre, amikor az első heveny állapot megjelenik.
A bevezető, lappangó időszakot követi - sokszor hónapok, évek múltán az aktív, heveny szakasz. Ekkor általában, de nem szükségszerűen a pozitív tünetek a jellemzőek. A pozitív tünetek - elnevezésükből is adódóan - a környezet számára is észrevehetőek. A betegnek főként akusztikus érzékcsalódásai vannak, gondolkodása súlyosan sérül, ezért furcsa mágikus, filozofikus, tudományosnak tűnő eszmékről számol be. Hangulata és érzelmei gyorsan változnak, magatartása különös, társadalmi kereteket, normákat áthágja. A heveny epizód lezajlásával a pozitív tünetek elhalványulnak, de a betegek egy részénél a személyiség eredeti, a betegséget megelőző állapota már nem tér vissza.
Előfordulhat, hogy a beteg képtelenné válik a normális életre
Hónapokkal, évekkel később a betegek jó részénél újabb heveny epizód jelentkezik. Ennek elmúltával a személyiség hanyatlása tovább folytatódhat. A betegség előrehaladtával a heveny epizódok általában mind gyengébb intenzitásúak. Lassan, fokozatosan a negatív tünetek kerülnek előtérbe. A negatív tünetek gyakran keltik depresszió látszatát. Jellemzőjük a személyiség szinte minden elemének elsivárosodása, hanyatlása, a beteg aktivitása csökken, beszéde leegyszerűsített és színtelen lesz, extrém mértékben izolálódik környezetétől. (Természetesen ezek csak elméleti fogalmak, a gyakorlatban a negatív és pozitív tünetek nem különülnek el teljesen.) A negatív tünetek mind erősebb túlsúlyával az élet, a társadalmi beilleszkedés, az akarat, a motiváció és a késztetés olyan súlyos mértékben károsodhat, hogy a beteg képtelenné válhat az önálló életvitelre.
Legjobban: