Mindössze a lakosság egy százalékát érinti a szkizofrénia, a központi idegrendszer megbetegedése, mely a magatartás, a gondolkodás, az érzelmek, az érzékelés és az észlelés zavarával jár. Fiatal felnőttkorban jelentkeznek az első tünetei, és ha kezeletlenül marad, akkor az érintettek életét valószínűleg örökre megváltoztatja, hiszen nemcsak inaktívvá, rokkanttá válhatnak, de az elszigetelődéssel, megbélyegzéssel is meg kell küzdeniük életük végégig. A mihamarabbi diagnózis fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen így kezdődhet meg a kétpólusú terápia, amely gyógyszeres- és pszichológiai kezelésből áll. Lássuk, hogy derül ki, valóban ezzel a betegséggel állunk-e szemben!
Beszélgetés
A diagnózis első és legfontosabb eleme a pszichiáter szakemberrel történő beszélgetés, aki megismeri a beteg kórelőzményét, végignézi egyéb orvosi leleteit is, kikérdezi a családban előforduló esetleges pszichés megbetegedésekről. Az orvos a személyes találkozás alkalmával aztán igyekszik információkat gyűjteni a tünetekről, mely alapján megfogalmazódik benne a gyanú, amit a hozzátartozók beszámolóival árnyalva végül további vizsgálatok segítségével igyekszik alátámasztani vagy megcáfolni.
Már ezen a ponton sincs könnyű dolga a szakembernek: az érintettek ugyanis a legnyilvánvalóbb tünetek jelenléte ellenére is képesek a végletekig tagadni, elbagatellizálni betegségük és problémáik létezését, esetleg lényegtelennek állítják be, vagy megkísérlik elfedni azokat.
Szükség van bizonyos tesztvizsgálatokra is: ezek a páciens személyiségéről szolgálnak fontos információkkal, a személyiségzavarok többek között a segítségükkel deríthetők fel. Mellette az orvos különböző tünetbecslő skálákat is alkalmaz, melyek segítségével viszonylag pontosan meg tudja állapítani az egyes résztünetek meglétét, illetve súlyossági fokát.
Minden mást ki kell zárni
Minden kétséget kizáróan ki kell derüljön, hogy a páciens pszichotikus tüneteit nem kedélybetegség vagy élvezeti szerek okozzák. Ez utóbbi könnyen megállapítható laboratóriumi tesztek segítségével, melyek alkalmasak más betegségek kimutatására is (gondolunk itt a belgyógyászati, a hormonális és a neurológiai problémákra).
Képalkotó eljárások
Az agyi elváltozásokat képalkotó eljárások segítségével térképezik fel. Ezek elvégzése ugyan nem rutinszerű, de esetenként indokolt igénybe venni őket. Szóba jöhet a komputertomográfiás (CT) vagy a mágneses rezonancia (MRI) vizsgálat ugyanúgy, mint a PET (pozitron emissziós tomográfia) és az elektroenkefalográfia (EEG).
Hogyan tovább?
A biztos diagnózissal a kezünkben első a család, a hozzátartozók és a barátok tájékoztatása, az ő bevonásuk a beteg kezelésébe. Nagy jelentőséggel bír a jövőre nézve, hogy az érintett a neki felírt gyógyszereket folyamatosan szedje, részt vegyen a pszichoterápiás kezeléseken, mert így van esély a megfelelő életminőség fenntartására, illetőleg javítására.