Noha a szkizofrénia általános tünetei, jellemző szimptómái leírhatók, és a betegség ma már nagy biztonsággal diagnosztizálható, azért erre az állapotra különösen érvényes az, hogy nincs két teljesen egyforma beteg: minden érintettet az állapota, a betegség előrehaladott vagy még korai stádiuma, a személyiségében bekövetkezett változások, és nem utolsósorban körülményei, háttere, szociális környezete alapján egyénre szabottan kell kezelni. Nem mindegy például, hogy a szkizofrénia pozitív vagy negatív tünetei jelentkeznek-e hangsúlyosabban, vagy, hogy milyen életkorban, mely életszakaszban alakul ki a betegség, és az sem, hogy maga a beteg mennyire együttműködő, képes-e elfogadni a betegség tényét, vagy elutasítóan áll hozzá. Ezek a körülmények a gyógyszeres kezelés módját, mértékét stb. is befolyásolják, a nem gyógyszeres eljárásokat, az egyéni pszichoterápiát pedig még inkább meghatározzák.
A betegség ismerete a biztonságot növeli
A pszichoterápia egyik alapja az úgynevezett pszichoedukáció, amelynek során a beteget felvilágosítják a betegség mibenlétéről, okairól, tüneteiről, várható lefolyásáról, terápiás lehetőségekről. Nagyon sokat segíthet, ha a közvetlen hozzátartozói is minél többet megtudnak szerettük állapotáról, betegségéről, hiszen így tudnak igazán mellé állni, valódi támogatást adni neki. A tájékoztatás szervezett, szakszerű formában történik, és természetesen nem lehetséges egyszeri alkalommal: több 30-40 perces találkozó kell hozzá, a beteg akár hónapokig rendszeresen, hetente egy-kétszer találkozik a terapeutájával. A terápia alkalmazkodik a páciens szükségleteihez, állapotához, része lehet az elzárkózás, az elutasítás oldása, a tünetek felismerése és megértése, az ezek okozta stressz csökkentése, és hozzátartozhatnak a közösségbe való beilleszkedéshez segítséget nyújtó, a mindennapi életben jól használható tanácsok, információk is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kognitív terápia
A szkizofrénia legmarkánsabb tünetei a kognitív tünetek: a beteg információ-feldolgozó rendszere hibásan működik, ami téves észlelésekhez, szokatlan, a valóságnak nem megfelelő ítéletalkotásokhoz, bizarr gondolatokhoz vezet. A kognitív viselkedésterápia lényege, hogy a beteg megértse azokat a folyamatokat, amelyek a kóros élményei hátterében állnak, és így képes legyen ezeket megfelelő módon kezelni, "helyére tenni". A terápia során egyre inkább fel tudja mérni, képes azonosítani, meg tudja különböztetni a hibás észleléseken alapuló élményeket a valós élményeitől. Ez azért is nagy jelentőségű, mert ha a beteg már az esetleges visszaesés kezdetén fel tudja ismerni a kóros élményeket, akkor adott esetben a gyógyszeres kezelés újbóli beállításával elejét lehet venni az állapotromlásnak. A kognitív terápia hozzájárulhat ahhoz, hogy csökkenjen a pszichotikus tünetek, élmények kiváltotta stressz, szorongás. A terapeutával együtt úgynevezett "megküzdő stratégiát" alakítanak ki az adott tünettel szemben, hogy megfelelő módon tudja kezelni azt. Dr. Sümegi András pszichiáter a következő példával világította meg a kognitív terápia lényegét: Pszichoterápiás segítség nélkül a beteg teljesen valóságosnak gondolhatja például, hogy ufók befolyásolhatják a gondolatait. Jól működő pszichoterápia esetén erre a válasza egyszerű: "Tudom, hogy ez nem más, mint a betegségem egyik tünete, és semmi köze nincs a valósághoz."
Együtt élni a betegséggel
A beteg számára nemcsak "látványos" tüneteket, hanem sok egyéb kisebb-nagyobb jelentőségű, de az életminőséget mindenképpen jelentősen rontó problémát is előidéz a szkizofrénia. Nem könnyű megélni valakinek például, hogy ő vagy hozzátartozója egy olyan betegséggel küzd, amellyel kapcsolatban igen sok a tévhit és a félreértés a köztudatban, és amely máig megbélyegzi őt sokak szemében, kirekesztheti megszokott köréből. Az elutasító társadalmi megítélés és a betegséggel gyakran együtt járó negatív tünetek, így a félelem, az apátia, a depresszió, a magába zárkózás, a fásultság, az érzelmi élet elszíntelenedése stb. könnyen vezethet elszigetelődéshez, amely, ha már elmélyült, nagyon nehezen küzdhető le. Az egyénre szabott gondozás ezekben is nagy segítséget nyújthat, hogy a beteg minél teljesebb, tartalmasabb életet élhessen, munkát vállalhasson, családot alapíthasson. Mindezekben (a szakorvos segítségével) a család is rengeteget tehet, ha támaszt nyújt a betegének.
Ez is érdekelhet
Mindennapok
Az egyéni terápiás tervben egészen hétköznapi, gyakorlati teendők is szerepelnek. Kapaszkodót, egyfajta biztonságot nyújt a rendszeresség, a napirend kialakítása. Így például gondoskodni kell a megfelelő, rendszeres táplálkozásról, testápolásról mivel a beteg - súlyosabb állapotban - nem egy esetben hajlamos ezeket elhanyagolni. Fontos része a terápiának a mozgás: nagyon jó, ha a betegnek alkalma van a rendszeres mozgásra, testedzésre, ami lehet rendszeres fizikai munka, például kertészkedés is. Önbizalmát erősítheti, az őt érő stresszt csökkentheti, ha kreatív tevékenységet végezhet, így nagyon hatékonynak bizonyult szkizofrén betegeknél a művészeti terápia is. A stressz csökkentésére a terápia részeként ajánlják bizonyos lazító technikák elsajátítását is. A hozzátartozók szerepe ebben is kiemelkedő: az elfogadó légkör, a beteget körülvevő szeretetteljes figyelem, a család és a barátok hozzáállása önmagában is stresszoldó, terápiás hatású.
