V. Kulcsár Ildikó

Hatalmas a zsúfoltság, az emberek egymáshoz préselődve állnak a metró rosszul megvilágított levegőtlenségében. Akiknek jutott ülőhely, fel sem néznek, hogy ne lássák a később felszállók harcait.

Olyan elegáns volt a vajszínű irhakabátjával harmonizáló kalapjában meg a tűsarkú csizmájában, hogy Márta ámulva nézett rá, és hirtelenjében nagyon kopottnak érezte magát fekete dzsekijében.

Azért vagyok beteg, azért köhögök és prüszkölök, mert rettenetesen húz az ablak a fejünk felett - dühöngött a férje éjfél körül. Eszter már szundított, de a kiabálásra magához tért, majd ösztönösen átölelte a párját.

Gonosz-csípős hideg volt azon a szombat reggelen, amikor az unokáját várta, és ő nagyon megbánta, hogy az előző este rávette a férjét, vállalja magára a konyhatündéri teendőket.

Fél hat után ért haza a munkahelyéről. Szédült, fájt a torka, rázta a hideg. A nappaliban nehezen fejtette le magáról a téli öltözékét, kicsit megmosakodott, majd kényelmes otthoni ruhát öltött.

A színházi büfé előtt hatalmas volt a zsivaj és a tolongás. A gyerekközönség apraja-nagyja leginkább a sósperecek körül tömörült, az őket kísérő anyák, apák, nagymamák és nagypapák pedig izgatottan lesték, hogy jut-e mindenkinek.